Hidrológiai tájékoztató, 1981

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Scheuer Gyula-Tóthné Németh Ildikó: A kelenföldi öblözet vízföldtani viszonyai

4 ; ; 5® 6 c=> 7 1. ábra. A Kelenföldi-öblözet áttekintő helyszínrajza a vízföldtani adottságok feltüntetésével 1. Dunai üledékek elterjedési határa; 2. I—Il/a teraszhatár; 3. Becsült átlagos talajvízszint izometrikus vonala (mBf); 4. Epítéshidrológiai szelvény; 5. Talajvízszintészlelő kút; Vízáramlás iránya; G. Közvetlen; 7. Közvetett Duna-hatásra. kok lerakódásainak tekinthetők. Másik részük pedig mocsári eredetű üledék. A vizsgálatok szerint a Kelenföldi-öblözet területén a Dunának két teraszát sikerült kimutatni. Az idősebb az ún. Il/a terasz a nyugati részen található különböző vastagságban és elterjedésben. Az északi részen csak helyenként és kisebb, 1—3 m vastagságban mutatható ki, míg a déli részen már öszszefüggően fejlődött ki. Az I. sz. terasz pedig a terület keleti oldalán ismeretes, jelentősebb vastagsághan (6—8 m) és elterjedésben. A 2. ábrán közölt szelvényekből látható a különböző korú dunai kavicsteraszok kifejlődése és egymáshoz való kapcsolata, továbbá a feküképződmények mélységi elhelyezkedése. A rendelkezésre álló adatok a,lapján a Kelenföldiöblözet korára és kialakulására vonatkozóan az alábbi fejlődéstörténeti megállapítások tehetők. A felsőpleisztocén előtt, az idősebb Duna-teraszok hiánya alapján a folyó nem járt ezen a területen, tehát térszínileg a Duna vízszintje felett volt még ebben az időben. így földtanilag és morfológiailag szervesen kapcsolódott a Budai-hegység és a Tétényi-fennsík közötti részhez. E területtől az elkülönülés a felsőpleisztocén második felében kezdődött, amikor a mai öblözet területe több m-t süllyedt. Ez a mozgás váltotta ki a Duna megjelenését és üledékeinek felhalmozódását. A folyóvízi üledékek vastagsága és kifejlődése azt valószínűsíti, hogy ebben az időben a Dunának csak kisebb mellékágai hálózták be az öblözetet, a fő meder itt sohasem vplt. A felsőpleisztocén végén és a holocén elején újabb és nagyobb süllyedés (8—10 m) következett be az öblözet keleti oldalán, ennek következtében a terület egysége is megbomlott, két részre tagolódott. Ekkor már a fő meder is átmenetileg ide helyeződött át és a folyó lerakta a nagyobb vastagságú, durvatörmelékes homokos-kavicsos anyagát. Majd a süllyedés megszűnt, a folyó hordalékanyagával feltöltötte, majd ismét keleti irányba helyeződött át, fatytyúágiaival azt erősen behálózva. Ezeket, a területhasznosítás érdekében feltöltötték és megszüntették. összefoglalóan megállapítható tehát, hogy a Kelenföldi-öblözet földtanilag nagyon fiatal. A felsőpleisztocénben és a holocénben végbement mozgások és a folyóvízi tevékenység hatására alakult ki. 3. Vízföldtani viszonyok A Kelenföldi-öblözet vízföldtani szempontból olyan tájegységet képvisel, amely a dunai üledékek elterjedési területe. Az öblözet teljes hosszában a Dunával érintkezik, ezért vízjárását döntően a folyó szabályozza, kisebb mértékben pedig a hegyvidéki lejtők kelet felé áramló talajvize, az ún. háttérhatás. A Kelenföldi-öblözet vízföldtani szempontból két területegységre bontható: az északi, az Andor u. vonaláig, a déli pediig az Andor utcától Budafokig tart (1. ábra). Az északi vízföldtani területegységet a következőképpen jellemezhetjük (2. ábra). A Dunától kb. a Fehérvári út vonaláig terjed a legfiatalabb dunai alluvium ártéri szintje. Az alatta húzódó vízzáró oligocén fekü felszíne, legjobban a Fehérvári út környezetében közelíti meg a felszínt. Az Az I. terasz durva szemcsés rétegeit megszakítják az egykori Duna lefűződött holtágainak mederüledékei. A terasz vastagsága azonban a Dunához kapcsolódóan, számottevő. A Fehérvári úttól nyugatra elterülő öblözetben, kissé magasabb felszínen, roncsok formájában, felszínközeiben, kis vastagságban található meg a Il/a terasz szemcsés üledéke, ártéri képződménnyel fedetten. E teraszüledékek nyugati határánál már jelentős vastagtágú hegylábi üledéksor és a mellékpatakok törmelékkúpjai is megjelentnek. A fiatalabb és idősebb teraszt a Fehérvári út környezetében felszínközeibe kerülő, vízzáró oligocén fekü választja el egymástól. Helyenként, az I. és Il/a terasznak nincs meg a kapcsolata. E földtani adottság jelentős eltérést okoz a talajvíz mozgásában a két terasz területén. Az I. sz. teraszban KÖV vízállásnál, a folyó depreszsziós hatása közvetlenül érvényesül a talajvízre. A vízáramlás iránya a Duna felé tart, tehát keleti. A Il/a terasz területén a nyugati irányból érkező felszín alatti vizek áramlásának útját állja a két terasz határánál és az Andor u-tól délnyugatra fekvő területen levő, kiemelt helyzetű, rossz vízáteresztő tulajdonságú oligocén rétegkből álló „vízföldtani küszöb". Ez eltereli a víz útját keleti irányból dél, délkeleti irányba. Mivel a Il/a terasz területén különböző vízáteresztő tulajdonságú képződmények váltják egymást, a vízáramlás lassú, és helyenként pangó vizek kialakulását eredményezi. Ilyen területrészeken a középsőoligocén kiscelli agyag pirittartalmát e pangó vizek elbontják, mely szulfátfeldúsulást okoz. így jöttek létre a Tétényi Kórház környezetének keserűvízei is. Ennek megfeleiően egy sajátos egyedi vízföldtani helyzet alakult ki, amelynek eredményeként ásványi sókban gazdag vizek keletkeztek, melyet a századfordulón még gyógyászati célra hasznosítottak (Vendl A. 1930, 1962). 13