Hidrológiai tájékoztató, 1981

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉS - Dr. Erdősi Ferenc: Különleges malomcsatornák Pécsett

Különleges malomcsatornák Pécsett DR. ERDÖSI FERENC MTA Dunántúli Tudományos Intézete, Pécs Pécs térségében a Mecsek meredek lejtőiről elinduló elég bővizű patakok igen alkalmasak voltak vízimalmok létesítésére. Közismert a Tettye völgyében már a középkorban létrejött gabonaőrlő és ipari malmok településfejlesztő ereje. Kevésbé ismertek viszont a XIX. századi Pécs beépített területén kívül, de még a város közigazgatási területén folyó többi vízfolyásokon gabonaőrlésre berendezkedő vízimalmok. Ezek két vízfolyásrendszeren, a Pécsi-víz felső szakaszán és az Ürögi vízfolyáson létesültek. a) A gyárvárosi malomvíz összevonás Természetes állapotban mind a Kasszián-, mind a Lámpás-patak északról betorkollott a Gyárvárosi-hátat kelet—nyugati irányban mély szurdokban áttörő Pécsivízbe, amelynek az itt kezdődő felső szakasza Szabolcsi-patak néven ismert (1. ábra). Ezt a természetes vízfolyásrendszert a termelési célokat elsőrangúnak tartó emberek szinte a felismerhetetlenségig átalakították; a Pécsi-medence felé folyó patakok vizét igen nagyvonalú, más vízfolyásokon ismereteink szerint még nem kimutatott műszaki megoldással egyesítették az egykori malomépítők. A manipulált vízhálózat összefüggéseinek pontos tisztázása valóságos rejtvényfejtés. Még a két világháború között készült térképek is feltüntetik azt a (főként magasvezetésű) csatornahálózatot, amelynek ma már szárazon álló, funkciójukat vesztett szakaszaiból csak alapos helyszíni terepelemzéssed lehet rekonstruálni a baranyai viszonylatban egyedülálló malomvíz-egyesítést. E mesterséges vízhálózatot már a Josephinische Aufnahme 1784-ben készült lapja ábrázolja, de egyszerűsített formában jelzi az 1838. évi Kóczián-féle megyetérkép is. Részleteit a XIX. sz. végén készült katonai térképről készített, kinagyított térképvázlatunkról követheti nyomon az olvasó (1. ábra). A Kasszián-patakot a Fürst S. u.-tól délre kettéágaztatták, ebből a nyugati ágat építették ki malomcsatornának. Mielőtt beömlött volna a Pécsi-víz szakadékos medrébe, a molnárok leleménye és építőszorgalma még további munkát csikart ki e vízből. Ugyanis a szurdokot áthidaló „Nagyhíd"-tól északra mintegy 70 m-re átbújtatták a csatornát a Felszabadulás út alatt, majd — még mielőtt elérte volna a mohácsi vasutat — hirtelen kanyarral északnyugat felé, a hátról lassan a medencébe leereszkedve építették tovább. Az itt esedékes nyugatra kanyarodás előtt — a későbbi gőzmalom elődjét — a Türr-féle vízimalmot hajtották meg vizével. Az innen nyugat, később dél felé lendületes hurkot képező csatorna háromszor keresztezte a vasúti töltéseket (a vasút a fiatalabb!), majd a Lámpás-patakból kiágazó malomcsatorna vizével egyesülve a Diczmalom kerekét forgatta. A Lámpás-patak tehát már régóta elégtelen lehetett malomhajtásra, hogy ilyen méretű csatornaépítéssel gyarapították vizét, növelték energiáját. De még a Dicz-malom után sem engedték be a malomárok vizét a Pécsi-vízbe, hanem annak medre fölött egy fából készült hídvályún átvezették a déli oldalára, s majd 400 m után juttatták el a még a török időkből származó híres „Basamalom" kerekére. Innen derékszögben megtörve engedték beömleni a Pécsi-vízbe, ahol az már az általános lejtésviszonyokkal konkordáns, természetes nyugati irányt vett fel (2. jelzés az ábrán). A Kasszián-patak e bravúros meghosszabbítása révén a malomcsatorna a kiágazásnál mért 148,5 m tszf-i magasságról a rendkívüli, 3080 m hosszú hurok megtétele után 124 m tszf-i magasságban tért vissza a fővízfolyásba (a Pécsi-vízbe). Ez annyit jelent, hogy a mesterséges malomcsatorna átlagos esése (126 m-enként 1 m vagy) 1000 m-enként 7,9 m, amely igen ruagy érték, és bőven elegendő volt 3 malom meghajtására. Amikor nem volt elég a Kasszián-patak saját vize, akkor a Szabolcsi-víznek egy részét a szurdok előtti mederbe helyezett duzzasztó által egy mindössze 20—30 m-es átkötő csatornán (1. jelzés az ábrán) keresztül átterelték a malomcsatornába. A múlt század végén épült Scholtz-féle sörgyár környéki források, valamint a csatornahurok által közrezárt mély terület tailajvízfakadásai lehetővé tették egy 4 földtöltés-kazettából álló víztározó megépítését 1897ben, amely egészen az 1920-as évekig létezett. Lehetséges, hogy száraz időszakban e tározóból is pótoltak a malomcsatorna vizéhez. Részben a Dunagőzhajózási Társaság szénbányái vízelvonásának

1, részben a gőzmalmok konkurrenciájának eredményeként a vízimalmok fokozatosan beszüntették működésüket. Néhányuk átépült gőz- vagy szívógázmotoros malommá (Türr, Nürnberger, Dicz stb.). A fenti okok és a gázgyártól északra az 1910-es évektől a hőerőmű, a szénmosó és a meddőhányók telepítésének eredményeképpen megszűnt a malomcsatornarendszer üzemelése, a Kasszián-patak ma ismét kb a természetes torkolatának helyén ömlik a Pécsi-vízbe a gázgyári nagyhídnál (3. jelzés). b) A magyarürögi malomvíz-vezető alagút A várostól nyugatra, a szentkúti, istenkúti és néhány kisebb deindoli forrás által táplált Ürögi-patak mindig is a legbővizűbbek közé tartozott. A nyomasztóan aszályos 1840-es években a molnárok a völgy felett magasan fekvő Magyarürög faluból egy alagúton keresztül hozzáfolyatták a korábban a földben elszivárgó Éger-patak vizét. E munkálat előzményeiről és körülményeiről levéltári kutatásaink során az alábbiak váltak ismertté. Az ürögi és patacsi vízimolnárok — az 1846. november 12-én az alispánhoz írt folyamodványukban

2 leírtak szerint — már korábban azzal a kéréssel fordultak a pécsi káptalanhoz mint földesurukhoz, hogy a Magyarürögön keresztül folyó, majd a falu alatt a föld gyomrában eltűnő és ezáltal haszon nélkül elenyésző vizet átvezethessék a falu derekánál ásandó föld alatti csatornán keresztül abba a mélyebben folyó patakba, 3