Hidrológiai tájékoztató, 1981

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Gyöngyösi Lázár: Árvízvédekezési tapasztalatok a Körösök 1980. évi nyári áradásakor

Ilyen okok lehetnek: A szakadási helynél a töltéshez igen közel levő folyómedernek szakadó partja van. így a meder felől a homokrétegbe szabadon jutott be a víz, melynek szivárgási úthossza így lassan, de egyre rövidült és ez az állékonyságot csökkentette. A töltés teherbíró képességét az évek során fokozatosan csökkentette a kopolyában megtalált rőzsepokróc lassú korhadása. A mentett oldali agyag fedőréteg teherbírásának a rizsöntözés bevezetése, majd leállítása miatti kisebb romlása. Az említett fedőréteg a rizsöntözés szüneteltetése után merevvé vált. Ez a merevség okozta, hogy a szakadás olyan hirtelen töréssel következett be és a keletkező nyomás-lökés rögtön a homokot is megfolyósította. A fedőréteg vízzárósága miatt nem volt érzékelhető a felszínről a fennálló veszély. Ha a fedőréteg csak kicsit is áteresztő, akkor a fokozódó vízszivárgást észlelve, időben be lehetett volna avatkozni és eredményesen védekezni. Mindezekből az volt megállapítható, hogy a gátszakadást több, kedvezőtlen körülmény egyidejű egybeesése okozta. 5. A töltésszakadások tapasztalatai Mindkét töltésszakadás több kedvezőtlen körülmény egybeesése miatt következett be. A töltésszakadások olyan gyorsan játszódtak le, hogy a beavatkozásra sem idő, sem mód nem volt, ezért azokat megakadályozni nem lehetett, így mindkét védelemvezetés a töltésszakadást illetően vétlen. A bekövetkezett gátszakadások okai azonban olyan eddig nem ismert körülményekre hívják fel a figyelmet, amelyek kedvezőtlen összeesése gátszakadáshoz vezethet. Ilyen esetek jövőbeni lehető elkerülése érdekében a következőkre kell figyelemmel lennünk: — A jövőben minden kötött talajból történő töltésépítés vagy töltéserősítés esetében a beépítendő földanyagot „diszperzítás" szempontjából is meg kell vizsgálni és ilyen anyag beépítését lehetőleg mellőzni kell, illetve felhasználása csak a VITUKI által meghatározott feltételek mellett engedélyezhető. — Kötött talajból tilos árvízvédelmi töltést építeni vagy erősíteni a november 15-től március l-ig terjedő időszakban, ugyanis a leggondosabb munka mellett sem lehet teljesértékű munkát végezni, mivel az erősen lehűlt talaj nem tömöríthető jól. — A töltések építésénél, vagy erősítésénél az alapozáshoz szükséges fellazítás mélysége 15 cm-nél több nem lehet. A töltésalapozást általában szántással végezzük. Az eke azonban erősen kötött talaj esetén 25—30 cm-es nagy, nehezen tömöríthető hantokat fordíthat ki a földből. Ennek következtében a ráhordott első réteggel együtt 40—50 cm-es olyan talpréteg alakulhat ki, amely a leggondosabban végzett tömörítés mellett sem biztosítja a megkívánt tömörséget és éppen a gát talpában „gyengített hely" keletkezhet. Ezért az alapozás mélységét korlátozni kell, szántás esetén pedig gondoskodni kell a rögök aprításáról és a tömörítés mikéntjét próba tömörítéssel kell meghatározni. — A védvonalak állékonyságára veszélyes rejtett holtmeder-keresztezéseket fel kell deríteni és veszélyességüket minősíteni kell. A veszélyesnek ítélt helyeket a veszélyesség sorrendjében folyamatosan meg kell erősíteni. A mentett oldali fedőréteg felszakadásával (hidraulikus talájtöréssel) járó veszély elvben a töltések mentén bárhol lehetséges. A tapasztalatok szerint azonban ebből a szempontból a töltés és a holtmeder keresztezése a legveszélyesebb, ezek közül is az a hely, ahol a régi holtágaknak felszíni nyoma már nincs és annak létezése nem ismert. Különösen veszélyesek azok a helyek, ahol a fedőréteget kemény, merev agyag alkotja, mivel ilyen helyen a talaj törés minden előzetes jelenség nélkül robbanásszerűen következik be és így a gátszakadás elhárítására nincs lehetőség. A Mérgesi és a Mályvádi árvízi szükségtározó most került először igénybevételre. A tározók azzal a céllal épültek, hogy olyan kritikus helyzetekben, amikor az árhullám magasságilag biztonságosan a töltések között már nem vezethető le, akkor félig szabályozott módon — a töltések felső harmadát (előkészített és lebiztosított helyen) kirobbantva — az árvízcsúcsot a tározóba engedve, a vízszintet csak annyira csökkentjük, ami már problémát nem okoz. A mostani árvízvédekezés során a tározókat nem ilyen célból nyitottuk meg, hanem a Kettős-Körösi szakadási hely tehermentesítése érdekében. A tehermentesítés pedig csak úgy hatásos, ha a töltéseket a terepszintig nyitjuk meg és ezzel minél több vizet engedünk a tározóba. Az előkészített helyek mellett kellett a megnyitásokat eszközölni, ami elég sok időt vett igénybe — a Mályvádnál pl. közel 9 órát, a robbantó lyukak kifúrása 5,5 to robbanóanyag beszerelése — és ezért feltétlen szükséges, hogy a tározók megnyitását ehhez hasonló esetre is előkészítsük. A Mérgesi árvízi szükségtározóban — takarékosság miatt — a fenékvíz levezető csatornahálózat nem épült ki, ezért a terület víztelenítése igen nehézkes és hosszú időre elhúzódó volt. Viszont a Mályvádi tározóban, ahol a csatornahálózat megépült ilyen probléma nem merült fel. Tehát kívánatos utólag a fenékvíz levezető csatornahálózat kiépítése. A Mályvádi árvízi szükségtározó területe 3310 ha, befogadó térfogata 75 millió m

3. A mostani igénybevételnél 2500 ha került elöntésre — a terepesés következtében — úgy, hogy mintegy 600 ha-on a vízborítás nem haladta meg a 0,5 m-t. Ezért célszerű volna a tározót utólag egy kereszttöltéssel két kazettára osztani, hogy olyan esetben, amikor a teljes -területre nincs szükség, akkor csak az egyiik felét vegyük igénybe és ezzel is csökkenteni lehetne a tározóban keletkező károkat. 46