Hidrológiai tájékoztató, 1981
1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Molnár György: Az öntözés talajvizet befolyásoló hatása
színnél a jelleggörbe nulla pontjának mélységében helyezkedik el az átlagos talajvízszín. Domború talajvíz felszínnél a talajvízszín a nulla metszéspont alatt, homorú felszínnel felette helyezkedik el (Kovács, 1977). Az előbbiekből következik, hogy az első esetben a beszivárgás mennyisége meghaladja a párolgásét, tehát ott a talajban levő sók a mélyebb rétegek felé mosódnak. A második esetben a párolgás mértéke nagyobb, mint a beszivárgásé, itt a felemelkedő víz a sókat a felszín közelébe szállítja és talajromlást okozhat. A talaj termőképessége és vízháztartása, valamint ezek jövőbeli alakulása szempontjából nagy jelentőségű, hogy az előbbiek szerint a talajvíz az egyensúlyi állapothoz viszonyítva hol helyezkedik el. A talaj vízháztartási jelleggörbéje alapján várható, hogy az emberi beavatkozásokkal, mind a víz elvezetésével, mind a víz odavezetésével megváltoztatjuk a talajvíz helyzetét. Egy adott területen az öntözés bevezetésével az eredeti talajvízszín emelkedését idézhetjük elő, mivel a korábbi állapothoz viszonyítva megnöveltük a talaj vízbevételét, amely többlet beszivárgással, vagy a talajvízből történő párolgás csökkentésével a talajvízszín emelkedését okozza, olyan mértékben, hogy az egy új egyensúlyi állapotot érjen el, amely megfelel az új vízháztartási állapotnak. Természetesen más a következménye a csatornából történő elszivárgás okozta vízbevételnek, mint a talajfelszín különféle módon történő öntözésének. 3. Irodalmi adatok az öntözés hatásáról Hazánkban és külföldön sok vizsgálatot végeztek a kérdés tisztázására. A következőkben a teljesség igénye nélkül felsorolunk néhány eredményt. Garde R. J. az iraki Mosul város egyetemének tanára szerint az ókori Mezopotámia hanyatlása idején elhanyagolták a csatornák karbantartását, ezért megemelkedett a talajvízszín. Leromlott a talaj és kb. egyharmadára csökkent a termőképessége (Garde, 1978). Hazai vizsgálatok közül Hartyányi Lászlóét említjük meg először, aki a Szarvas környéki öntözéseknél vizsgálta az öntözésnek a talajvízszín befolyásoló hatását (Hartyányi, 1956). Az 1955—56-os években Vágás István által a Duna— Tisza közén és a Tiszántúlon végzett vizsgálatok az öntözés talaj vízjárást befolyásoló hatását keresték. Igaz, hogy 1958-ban már az öntözés hatásának csökkenését, illetve hiányát tapasztalta (Vágás, 1957, 1958). A VITUKI Talajvízkutatási Osztályán 1969-ben Major Pál vizsgálta a Nagykunság területén bekövetkezett talajvízszín emelkedések okait. Arra a megállapításra jutott, hogy az öntözésből adódó plusz vízbevétel okozza a talaj vízszín emelkedést (Major, 1969). Ezt a vizsgálatot 1972-ben tovább folytatva összhangot találtunk az öntözőtelepek fejlesztési üteme és a megemelkedett talajvízű területek között. Az öntözött területeken levő hosszú idősorú talajvízkutak vízállásadatai is azt bizonyítják, hogy az öntözés után megemelkedett a talajvízszín, majd egy újabb magasabb vízállású egyensúlyi állapotba került (Molnár, 1975). Az eddigiekben bemutatott vizsgálatok fő hangsúlyt a fizikai folyamatok meglétének bizonyítására helyezték. Hazai vizsgálatok közül Hörcher Ferenc foglalkozott az öntözés hatás mennyiségi következményeinek kimutatásával. Vizsgálatai szerint: — az öntözés hatására a K—IV öntözőfürt területén az új talajvízszín a korábbinál 100 cm-el magasabban áll; — ez az új állandósult talajvízszín a vizsgált teljes területre vetítve, átlagosan 60—70 mm öntözővíz-adag kijuttatásával alkot egyensúlyi állapotot; — az ennél nagyobb átlagos öntözővíz-adag további talajvízszín emelkedést okozhat (Hörcher, 1978). 4. A feladatok meghatározása Felmerül a kérdés, hogy ez a megemelkedett talajvízszín káros-e? A kérdés megválaszolására nézzük meg, hogyan alakul a talaj vízháztartása. A talajvíz vízháztartási jelleggörbéje alapján belátható, hogy öntözés hatására valamilyen mértékben emelkedni kell a talajvízszínének azért, hogy a többlet vízbevétel ellensúlyozására megemelkedjen a kiadás az egyesúlyi állapot elérése érdekében. A kiadás — az oldalirányú elszivárgás és — az evapotranszspiráció növekedésével emelkedhet meg. Az első esetben az öntözött területen általában nem jelentkezik probléma, de a közelben levő mélyebb területeken, ahová az oldalirányú elszivárgás szállítja a vizet, elvizenyősödés, vagy másodlagos szikesedés veszélye áll fenn. Az előbbiek alapján a talajvíz és a talaj vízháztartása alakulásának figyelemmel kísérése szükséges. A folyamatos ellenőrzés során feltárhatók a veszélyeztetett területek és még időben megkezdhetők a szükséges beavatkozások a káros következmények megelőzésére. kiterjedt vizsgalat E t=C±AV f±AW±Q f + I 1 " t" ,/v/' A Vf talajfelszín i I Q f AW £ tv B fy talajvizfelszin 1-t AH^AVJ leszűkített vizsgálat I=B t v-E t v±AV t±Q t 1. ábra. Egy talajhasáb vízháztartási elemei 18
