Hidrológiai tájékoztató, 1981

1. szám, április - MEGEMLÉKEZÉSEK - Csath Béla: 100 éves az első nyilvános célú artézi kút Hódmezővásárhelyen

100 éves az első nyilvános célú artézi kút Hódmezővásárhelyen* 'jf : s 1. kép. A hódmezővásárhelyi első nyilvános célú artézi kút Előzmények Az Alföld közepén a Tisza folyó és a félhold alakú Hód tava mellett szélesen elterülő Hódmezővásárhely többet harcolt a vízzel, mint az ellenséggel. Hol sok volt belőle, hol kevés. Ha leapadt a tó vize, kutakat kellett ásni vagy lajttal kimenni a Tiszához „hogy si­kerítsenek egy kis nedvességet a házhoz". Némelyek összegyűjtött esővizet használtak még az 1850-es évek­ben is. A város több ásott kút jár ól van tudomásunk. A szó­banforgó kutak az utcák találkozásánál készültek, így az ún. „hattyasi kút" a Hattyasi utcában. Noha néme­lyikük mély volt, csak a felső, többnyire szerves anya­gokkal fertőzött talajvizet gyűjtötték össze. Egyesek sós, keserű vagy undorítóan édes ízű vizet adtak. Ezek a vizek voltak a sok pusztító bélbetegség és különösen a hagymáz okai. Az Alföld altalaj-rétegeiben ott volt ugyan a jó víz, de eléréséhez az eddigi ásott kutaknál mélyebbre lett volna szükség. A város vezetősége korán ráébredt, hogy csak artézi kút adhat a lakosságnak jő, egészséges vizet. Már 1855­ben a községválasztmányi (képviselőtestületi) gyűlésen „felvettetett azon eszme, hogy a gimnázium előtt a vá­rosháza melletti téren egy artézi kutat kellene fúratni". 1856. június 19-én ismét felmerült az artézi kút esz­méje a községválasztmányi gyűlésen és el is határozták egy artézi kút furatását a mondott helyen. A megye­főnökség 1858-ban a környékbeli lakosok és a község­választmány ismételt kérésére megengedte, hogy a kút közköltségen készüljön el azzal a feltétellel, hogy ha a fúrás nem vezetne eredményre, a folyamodó községbei i lakosok térítsék meg a város kárbament kiadását. Az engedély birtokában aztán a város Bürgermeister Antal pesti lakossal kötött szerződést. Bürgermeister hozzá is kezdett a kút fúrásához, de már 1861. júniusában jelenti a községválasztmánynak, hogy a munka valószínűleg nem fog a kívánt ered­ményre vezetni. Azonban, ha úgy döntenek, hogy foly­tassa a megkezdett fúrást, azt is készséggel megteszi, csak a kialkudott díjból kéri 2000 Ft kifizetését. A községválasztmány szorosan ragaszkodott a megkötött szerződéshez és a továbbfúrást kívánta. Bürgermeister a fúrást csak akkor folytatta volna, amikor a város 1863-ban 3000 Ft-ot kiutalt számára. A fúrás 1865. május 30-án elérte a 126,4 m mélységet, de mivel itt sem mutatkozott semmi remény a siker ­* Előadásként elhangzott a Hódmezővásárhelyi Városi Ta­nács, az MHT Vízügyi Történeti Bizottsága és Szentesi Kör­zeti Csoportja 1980. november 14-i hódmezővásárhelyi orszá­gos ankétján. hez, a kútvizsgáló bizottság ajánlotta, hogy a kutat ala­kítsák át szivattyús működésűvé. Azonban mind a fúrás, mind az átalakítás elmaradt és a város perének a debreceni kerületi táblánál való elvesztése után jónak látta a kiegyezést Bürgermeis­terrel. Az artézi kútfúrás Magyarországon Artézi kutakat nem Magyorországon fúrtak először, de nincs Európában olyan ország, ahol gyorsabban ter­jedt volna az artézi kutak fúrása és alakult volna lé­tesítésük technikája. Minden bizonnyal olyan sem, ahol jelentőségük nagyobb lenne, mint nálunk, különösen az Alföldön, ahol az ivóvízellátás a régi időktől fogva súlyos gondja volt a népességnek. A múlt század közepén volt már néhány fúrt kút az országban. Számuk azonban nehezen növekedett, mert a fúrás viszonylag nagy költség ellenére sem kecseg­tetett biztos sikerrel. Zsigmondy Vilmos a neves bánya­mérnök (1821—1886) volt az, aki a mélységi vizek fel­tárását a tudomány szintjére emelte és ezzel megszün­tette a korábbi bizalmatlanságot. Zsigmondy korának a legjobb fúrási szerszámait és gépi felszerelését használta. Alkalmazásukkal a mély­fúrási vállalkozásnak egy fényes évtizedét nyitotta meg. Főként a budapesti Városligetben 1878-ban sikerrel végződő mélyfúrása volt nagy hatással. Különösen az alföldi városok lakóira, akik távol minden eleven víz­értől az egészségtelen talajvíz minden kárhozatát nyög­ték. Vezetőik keresték az utakat a lakosság jó ivóvízzel való ellátására s meg akarták javítani, illetve igyekez­tek megjavítani közegészségügyi viszonyaikat. Zsigmondyak működése nyomán indult meg az Al­földön széles körben a kútfúrás. Itt volt rá a legna­gyobb szükség és itt terjedt el rohamos gyorsasággal. Az említett budapesti artézi kút fúrásainak fényes sikere ébresztette fel a sok csalódás után elaludt érdek­lődést Hódmezővásárhelyen is az artézi kutak iránt. A hódmezővásárhelyi első artézi kút története Hódmezővásárhely volt az első alföldi város, amely — páratlan áldozatkészséget tanúsítva — a haladást felhasználva elhatározó lépést tett közegészségügyének előmozdítására, megjavítására. Nyilvános használatra szánt nagy költséggel készített artézi kútjával úttörő és jó példával járt más városok: Szentes, Szeged, Szarvas, Mezőtúr, Békéscsaba stb. előtt. Az Alföld artézi kútjainak történetében korszak­alkotó lett az a jegyzőkönyvi pont, mely az első ilyen kút létesítésére ad megbízást. Kölcsönös megállapodás után a kútfúrást Zsigmondy elvállalta, és miután a régi kútnak a csöveit nem le­hetett kihúzni, az új kút helyét hatóságilag kijelölték a városháza és a református főgimnázium által bezárt piactéren. A fúrást október 17-én kezdték meg és november 17-én „már 75 m-ig ment le a fúró, s reményleni lehet, hogy az éjjel-nappal szakadatlan folytatott munka foly­tán a jó vizet nem sokára megtaláljuk". December 2-án már 98,20 m-en volt a lyuk talpa és agyagos homokot harántoltak fúrás közben. A következő hónapokban a kút fúrása szünetelt, mi­vel új csövek gyártására került sor. 1879. szeptember elején ismét folytatták a lyuk fú­rását, „s ez annyival is örvendetesebb jelenség ránk nézve, minthogy semminek sem érezzük hiányát any­nyira, mint az egészséges ivóvíznek, melyet ugyan hasztalan keresünk a város területén". Október 21-én Zsigmondy Béla mérnök 140 m-től továbbfúrásra adott javaslatot, melyet a tanács meg­rendelt. A továbbfúrásra azért volt szükség, mert 140 m-ig nem harántoltak olyan réteget, amely elegendő víz­mennyiséget tudott volna biztosítani. 10

Next

/
Thumbnails
Contents