Hidrológiai tájékoztató, 1980

2. szám, október - Dr. Cziráky József: Borszéki Béla szerk. "Ásványvizek és gyógyvizek" (Könyvismertetés)

veknek megfelelően, mivel 1952. március 1-én az intézményt a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium vette át. A tanításban egy ideig szünet volt, csak 1952 október 1-én kezdődött a következő tanfolyam, - ahová 61 hallgató iratkozott be. Az új iskolában, amely elődjéhez hasonlóan egyéves képzésre épült, megnőtt a szakmai ismeretek jelentősége. A nagy érdeklődésre való tekintettel 1953-ban Szolnokon és Békásmegyeren is indítottak tanfolyamot, és a Csepelre beiratkozott hallgatók egy részét átirányították 1953. október 1-től az iskola felügyeleti szerve az Országos Vízügyi Főigazgatóság lett, amely október 15-től indította meg a vízmesterképzést. Az 53 hallgatóval induló tanfolyam 1954 augusztusában ért véget, ami a szervezett oktatás befejezését is jelentette. A következő két évben a Főigazgatóság a képzést levelező-formában kívánta megoldani. Az 1954-ben meghirdetett tanfolyam hallgatói számára a konzultációkat az igazgatóságok és a vállalatok tartották, és 1956 júliusában Budapesten tettek záróvizsgát. 1957-től a vízmesterképzés az Országos Vízügyi Főigazgatóságon lekerült a napirendről. Az 1950-es évektől a nagymultú, de már önmagát túlélt vízmester-tanfolyam elvégzése kevésnek bizonyult az egyre összetettebb feladatok ellátásához. A középfokú általános műveltség és az ennek megfelelő szakmai tudás iránti igény egyaránt jelentkezett, és ezért a hagyományos vízmesterképzés mellett' már 1950-től híd-, út- és vízműépítő technikumokat szervezte

k' Dr. Dóka Klára FORRÁSOK ÉS IRODALOM 1. VIZDOK—Országos Vízügyi Levéltár, Kasai Rétmesteriskola, 1890-től Vízmesteriskola iratai 1879—1947. Vízmesterképző Szakiskolák iratai 1948—1956. 2. Magyar Országos Levéltár, K. 184. Földművelésügyi Minisztérium 1890—16—18897, 1891—16—71089. 3. A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede. 1879—1939. szerk.: Trummer Árpád, és Lászlóffy Woldemár. Bp. 1940. 4. A földmívelésügyi miniszter fenhatósága alatt álló vízügyi műszaki szolgálatra vonatkozó szabályzatok és rendeletek. Bp. 1913. KÖNYVISMERTETÉS Borszéki Béla szerk.: Ásványvizek és gyógyvizek (Mezőgazdasági kiadó, Budapest, 1979. 372 o. 48 ábra) A könyv előszavában Kovács Sándor MÉM miniszterhelyettes megállapítja, hogy a kiadó jó ügyet szolgál azzal, hogy felhívja a figyelmet az ásvány- és gyógyvizek sokféleségére és gazdaságára hazánkban. Egyet lehet érteni Borszéki Béla szerkesztőnek azzal a véleményével, hogy ilyen jellegű könyv ez ideig alig jelent meg hazánkban. A könyv hét fejezetre tagozódik. Dr. Vida Mária: Gyógyvizek és ásványvizek a régi Magyarországon. A szerző megemlékezik a római fürdőkultúráról Aquincumban, a középkor fürdőiről és a budai „török fürdők"-ről. Tárgyalja a hazai ásványvízvegyelemzések módjának,- a fürdősképzés és a vízgyógyászat fejlődését. Ismerteti a budai keserűvizek felfedezését és felhasználásuk elterjedését. Kiemeli Zsigmondy Vilmos hévízfeltáró munkásságának jelentőségét. Végül nyomon követi Budapest fürdőváros kialakulását. Dr. Dobos Irma: Ásvány- és gyógyvizeink ivókúrás hasznosítása. A tanulmány rövid történeti áttekintés után foglalkozik a hazai mélységi vízfeltárással és a gyógyvízbázisok kialakulásával. Részletesen ismerteti a hazai ásvány- és gyógyvíztermelés jelenlegi helyzetét és bemutatja palackozó telepeinket. Az ivókúrás hasznosítás az erdélyi savanyúvizek (borvizek) felhasználásával kezdődött és a budai keserűvizekkel (Hunyadi János) érte el a világhírnevet, évi 7 millió palack forgalmával. Hazánkban az ásvány- és gyógyvíztermelés a századvégi 13—15 millió palack/év forgalomhoz képest jelenleg csak 5—6 millió palack/év és az ásvány- gyógyvízexportunk nagyon csekély. Végül hangsúlyozza a szerző a propaganda jelentőségét. Dr. Korim Kálmán: Az ásványvizek földtani viszonyai. Hazánk földtani felépítésének ismertetése után a szerző az ásványvíztároló kőzetek szerkezeti és kőzetfizikai tulajdonságaival foglalkozik. Ismerteti az ásványvizek képződését meghatározó tényezőket és folyamatokat, az ásványvizek eredetét és megjelenési formáit. Tárgyalja az ásványvizek különféle gáztartalmát, a természetes ásványvízforrásokat, az ásványvízkutakat és hévizeket, rámutatva a vízföldtani viszonyok és az ásványvizek fizikai és kémiai tulajlonságainak összefüggésére. Szalontai Gergely: A víz a természetben (kémiai áttekintés). A szerző tanulmányában kémikus szemmel tárgyalja az ásványvizek eredetét, a víz fizikai és kémiai oldóhatását és a víz radiukarbonos és tríciumos kormeghatározását. Részletesen ismerteti az ásványvizek oldott alkotórészeit, a vízben oldott anyagok vizsgálati módszereit, azok táblázatos és grafikus ábrázolását. Az ásványvizek Papp Szilárd-féle 10-es csoportosítása mellett ismerteti az eredet szerinti csoportosítást 49 víztípussal. Dr. Némedi László: Az ásványvizek mikrobiológiája. A tanulmány foglalkozik a mikroorganizmusok életfeltételeivel az ásványvizekben. A WHO szerint alapvető feltétel áz ásványvíz baktériummentessége, amely kritérium nem fogadható el fenntartás nélkül. A szerző a mikroorganizmusoknak a környezeti viszonyokhoz való alkalmazkodási vizsgálatakor tárgyalja a különféle hatótényezőket. Rámutat a másodlagos mikrobiológiai szennyeződés veszélyére, mely főleg az idegen vizek keveredéséből és a vízadó berendezések meghibásodásából adódik. Andrássy István—Borszéki Béla: Az ásványvíz-palackozás technológiája és gépei. A palackozó üzemet — szabvány szerint — a víznyerő helyre, vagy közvetlen környezetében kell telepíteni. A szerzők szakszerű leírásából megismerjük a palackozás fázisait: az üzemi és ásványvíz előkészítését, a szaturálást, a palacktöltést és palackzárást, végül a készáru ellenőrzését, címkézését és csomagolását. Dr. Zajkás Gábor: Az ásvány- és gyógyvizes ivókúrák gyógyhatása. A gyógyvizek élettani hatásáról szóló fejezetrész kiemeli, hogy a gyógyvízzel való kezeléshez mindig pontos diagnózis és orvosi javaslat szükséges. A tanulmány részletesen tárgyalja az ivókúra hatásmechanizmusát, a különféle gyógyvizek javallatát és ellenjavallatát, amelyeket klinikai vizsgálatok igazoltak. A tapasztalat szerint a gyógyvizeket leghatásosabb a forrósnál fogyasztani. Az olvasó részére hasznos áttekintést nyújt a könyv végén levő, • Magyarország palackozott ásvány- és gyógyvizeit bemutató táblázat a víztípus és a palackozó üzem feltüntetésével. Összefoglalóan megállapítható, hogy a szakszerű, de a laikus olvasó részére is érthető, sok fényképpel, ábrákkal és szakirodalommal kiegészített kis alakú könyv hiánypótló szerepet tölt be a balneológiai szakirodalmunkban. Dr. Cziráky József 6