Hidrológiai tájékoztató, 1980

2. szám, október - Nagyistók Ferenc: Az ivóvíz beszerzésének jelene és jövője Csongrád megyében

Az ivóvíz beszerzésének jelene és jövője Csongrád megyében* NAGYISTÓK FERENC Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, Szentes 1. A vízbeszerzés jelenlegi módja • Közismert tény, hogy Csongrád megye igen kedvező vízföldtani adottságai révén közel 100 esztendeje használja a jó minőségű rétegvizet, s kizárólagosan alkalmazza a mai napig is vízellátására. Jelenleg a megyében többezer mélyfúrású kút található, jelentős az üzemelő kutak száma, mégis a közműves vízellátás terén sokasodnak a problémák. Mai ismereteink szerint a problémák a megye kedvező vízföldtani adottságaira vezethetők vissza. A vízellátás fejlődése területünkön két szakaszra bontható: A közműves vízellátás előtti időszakra jellemző, hogy lokális vízellátási céllal nagy számban készültek utcasarkokon, magántelkeken szabadkifolyású kutak. E folyamat, mely az adott időben és igények szintjén célszerűnek bizonyult, lényegében 1960-ig tartott. A közműves vízellátás először a már meglevő körzeti kutakra, településeinken szétszórtan kialakított, kiskapacitású gépházakra épült. Ugyanakkor a kisebbnagyobb ipari üzemek is rétegvízre telepített önálló vízellátási rendszert alakítottak ki. Csak a legutóbbi időszakban, 1969—1970 körül kezdődött meg a korszerűnek nevezhető központi vízbeszerzési létesítmények építése (5). A vizsgált időszakot a kútfúró „ipar" fellendülése reprezentálta, amelyet csak a kutak nagy számú létesítése, de nem minden esetben a kellő szakmai előrelátás jellemzett. A kutak kivitelezése során „merev" szemlélet uralkodott, amely nem vette figyelembe a felszín alatti víz mennyiségi és minőségi paramétereinek időbeli változását. A kutak a szabadkifolyású üzemmódhoz és a fúrástechnikai egyszerűséghez igazodtak (4). Így ma már e kutak többsége a szűrőszerkezeti és béléscsőszerkezeti adottságok miatt búvárszivattyúval nem üzemeltethető. Még a legutóbbi időszakban (1960—1975) mélyült kutakat sem méretezték a szivattyús üzemmódtól megkövetelt dinamikus igénybevételre. A kitermelhető vízmennyiség fokozása érdekében a fúrás során harántolt vízadó rétegekből minél többet igyekeztek bekapcsolni. Nem ritka területünkön az olyan kút, amely 200—500 m között a legjobbnak ítélt rétegeket rendre megnyitja. A különböző rétegek eltérő szemcseösszetétele, a nyomásviszonyok különbözősége, az egyes rétegek különböző igénybevétele folytán a szakirodalomból jól ismert módon e kutak kapacitása az utóbbi időben jelentősen lecsökkent. Mindezek mellé párosult még az is, hogy a koncentrált víztermelő telepeken nem foglalkoztak a területünkön közel 500 m vastagságú, vízbeszerzésre alkalmas összlet kínálta gazdaságos és vízháztartási szempontból célszerű kúttelepítési módok elemzésével (1). Általános a hálózatos kúttelepítés, a kútcsoportos megoldás csak a legutóbbi időben került napirendre. Azt mondhatjuk tehát, hogy a kedvező adottság, mely a területet jellemzi, a vázolt jelenségek miatt a célszerű fejlődés gátját is képezte. 2. Víztermelési tapasztalatok A kedvező vízföldtani adottságok ténye, a közgondolkodásban is elterjedt, így az, hogy megyénkben bárhol mélyíthető fúrás, az eredmény mindig jó minősé* Előadásként elhangzott az MHT Szegedi Területi Szervezete és a Magyar Kémikusok Egyesülete Csongrád megyei Csoportja által 1978. május 16-án Szegeden megrendezett Vízminőségi Ankéton. A tanulmány az egyes kérdéscsoportokat a Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat gyakorlati munkája összefoglalójaként értékeli (Szerk.). gű, nagy mennyiségű ivóvíz. E szemlélet oda vezetett, hogy a legutóbbi időkig a víztermelők figyelmen kívül hagyták a felszín alatti vízkészletek mennyiségi változására vonatkozó megfigyelések jelentőségét. A rendelkezésre álló, a készletek mennyiségi meghatározását illetően szegényes adatok birtokában is számos előremutató értékelés született. Az észlelési tapasztalatok alapján (2, 5) megállapítható, hogy a rétegvíztermelés mennyiségi növekedésével egyidejűleg jelentősen csökkent az üzemelő kutak nyugalmi és üzemi vízszintje (1. ábra). A készletek csökkenésére utaló jelenségek a rétegvíz iránti bizalom megingásához vezettek. E folyamatot számos szakirodalmi elemzés vázolja. A korábbi állásfoglalásoktól részben eltérően az állapítható meg, hogy a térség pleisztocén víztartóinak nincs, vagy csak jelentéktelen mértékű a természetes áramló vízkészlete (5). A víz laterális és vertikális áramlásáról a megcsapolást megelőző időkben csak földtani értelemben beszélhetünk. A nyugalmi állapotot kutak fúrásával megbontva, folyamatos víztermelés mellett a mennyiségekkel arányosan az új egyensúlyi helyzet beállásáig fokozatosan nő a depresszió mértéke és kiterjedése a kút környezetében. Mindaddig, amíg a tényleges -depresszió el nem éri a tényleges tápterületet, a rendszer rugalmas modellnek tekinthető, azaz a nyomás fokozatosan csökken, amit csak kisebb mértékben lassíthat a rétegek konszolidációja. A kitermelt víz mennyiségének a növekedése a depresszió fokozatos növekedését vonja maga után, melynek kapcsán a jelentéktelen konszolidációs és rugalmas készletek csökkennek, ugyanakkor a megváltozott nyomásviszonyok megindítják a vízkészletek nagyobb volumenű utánpótlódását. E vázolt modell alkalmazhatóságát látszik alátámasztani egyrészt az a tény, hogy a rétegvízkutak nyugalmi vízszintjében a meteorológiai viszonyok által determináltan, as,. ismert módon, jelentős ingadozás észlelhető, amely önmagában csak jelentéktelen mértékű rugalmas készletváltozást jelent, másrészt az azonos vízhozammal hosszabb ideje üzemelő vízműtelepek kútjainak depressziónövekedésében néhány év elteltével stabilizáció figyelhető meg (5). A rétegvíz utánpótlódásának lehetőségei több irányból adottak: — nagy mélységből feláramlással; >. — oldalirányú szivárgással a medenceperem felől, (Maros törmelékkúp, Duna—Tisza közi homokhátság); — talaj- és csapadékvízből lefelé történő szivárgással; — élővízből lefelészivárgással Tisza, Maros). E lehetőségek egyöntetű kihasználására csak a jelenleginél nagyobb depresszió mellett nyílik lehetőség. A lehetséges felszín alatti vízkészletfajták és utánpótlódási módok komplex figyelembevételével kb. 30 m-es depresszióval Csongrád megyében minimálisan 300 000 m

3/nap ivóvízminőségű vízmennyiség tartós kitermelését tartjuk realizálhatónak (2). 3. A retegvíztermelés távlati feladatai A vázoltak alapján úgy tűnik, hogy a jövő vízbázisa az óriási vízigényekhez (2. ábra) mérten is a térségben a maihoz hasonlóan a rétegvíz (2, 7, 8), mely vízkészlet minőségi óvása érdekében a szükséges intézkedéseket haladéktalanul meg kell tenni. A megyében közel ezerre tehető az üzemen kívüli, elhanyagolt kút — csak a megyei vízmű működési területén mintegy 250—300 db — szakszerű megszüntetéséről kell gondoskodni. Annak ellenére, hogy egy-egy kút eltömedé43