Hidrológiai tájékoztató, 1980
2. szám, október - Dr. Gőbel Ervin: A Duna-Tisza köze déli részén mélyített artézi kutak vizének vastartalma
Akadémia der Wlssenschaftcn Mathem-Naturw. KI. Abt. 1. 179. 8—10., pp. 183—191. Wien. MOLNÁR B. 1977: A Duna—Tisza köz felsö-pliocén (levantei) és pleisztocén földtani fejlődéstörténete. — Földt. Közi., 107. 1. pp. 1—16. MOLNÁR B.—M. MURVAI I. 1975: Geohistorical Evolution and Dolomité Sedimentation of the Nátron Lakes of Fülöpháza, Kiskunsági National Park, Hungary. — Acía Miner. Petr,. Acta Univ. Szegediensis, 22. 1. pp. 73—86. Szeged. MOLNÁR B.—M. MURVAI I.—HEGYI-PAKO J. 1976: Recent Lacustrine Dolomité Formation in the Great Hungárián Plain. — Acta Geol. Acad. Scl. Hung., 20. 3—4. pp. 179—198. MOLNÁR B.—KUTI L. 1978: A Kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található Kisréti-, Zabszék- és Kelemenszéktavak környékének talajvízföldtani viszonyai. — Hidrl. Közi., 58. 8. pp. 347—355. MOLNÁR B.—SZONOKY M.—KOVÁCS S. 1979: Recens hiperszalin dolomitok diagenetikus és litifikációs folyamatai a Duna—Tisza közén — (Kézirat), Szeged. MÜLLER G. 1969: Sedimentbildung im Plattensee (Ungarn) — Naturwissenschaften, 56. 12. pp. 606—615. MÜLLER G. 1970: High-magnesian calcite and protodolomitc in Laké Balaton (Hngary) sediments — Nature, 226. pp. 749— 750. MÜLLER G.—IRION G.—FÖRSTER U. 1972: Formation and Diagenesis of Inorganic Ca—Mg Carbonates in the Lacustrine Environment — Naturwissenschaften, 59. 4. pp. 158—164. MÜLLER G. —WAGNER F. 1978: Holocene Carbonate Evolution in Laké Balaton (Hungary): A Response to Climate and Impact of Man — In: Modern and Ancient Laké Sediments. Blackwell Scientific Publications. p. 57—81. Oxford, London, Edinburgh, Melbourne. SZEPFALUSI J. 1970: A dél-alföldi szikes tavak kémiai vizsgálata. — Hidrl. Tájékoztató, pp. 132—134. SZEPFALUSI J. 1976: Vízkémiai vizsgálatok a KNP III. sz. területe szikes tavain. — Jelentés a Szegedi Akadémiai Bizottsághoz (Kézirat), Szeged. SZEPFALUSI J. 1977: Vízkémiai vizsgálatok a KNP III. sz. területe szikes tavain. — Jelentés a Szegedi Akadémiai Bizottsághoz (Kézirat), Szeged. A Duna—Tisza köze déli részén mélyített vastartalma artézi kutak vizének Magyarország területén kb. 100 000 fúrott kutat tartanak nyilván, ebből kb. 10 000 olyan kútról tudunk, melyet vizének vastartalma miatt nem használ a lakosság. Ma, amikor 1—1 m lemélyített fúrás kb. 1000—1500 Ft-ot, esetleg többet is jelenthet, érdemes foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy honnan ered a kutak vizének vastartalma és lehetséges-e a nagy vastartalmat úgy lecsökkenteni, hogy a vizet a lakosság ivóvíz céljára használhassa. A kérdés tanulmányozása érdekében feldolgoztam a Kalocsa—Kiskunmajsa vonaltól délre levő területet. A vastartalom eredetére kétféle elméletet ismerünk: 1. A vastartalom „rétegeredetű"; 2. A vastartalom „korróziós eredetű". Annak eldöntésére, hogy a vastartalom eredetét tekintve mely csoporthoz tartozik, igen nehéz. Lehetséges az is, hogy mindkét tényező közbejöhet, hogy az ivóvízre szánt víz nagy vastartalma olyan mértékű, hogy az emberi élvezetre alkalmatlanná válik. 1. A vastartalom akkor lehet „rétegeredetű", amikor a vízadó réteg összetételében igen sok vastartalmú ásványi anyag, esetleg vasérc fordul elő, amelynek oldódása megemeli az eredetileg kis vastartalom mennyiségét. A kőzetalkotó ásványok közül majdnem mindegyikben van bizonyos mennyiségű vastartalom. Ezek a következők: hipersztén, augit, diopszid, bazaltos amfibol, magnetit, ilmenit, biotit, apatit, titanit, klorit, kloritoid, aktinolit, közönséges amfibolok. A gránátok közül: az almandin és andradit. Továbbá: sztaurolit, limonit, mocsárérc, gyepvasérc, tóérc, oolitos vasérc, minettek stb. Ilyen körülmények között a víz vastartalmának az utánpótlása biztosított. 2. Artézi kútjainknál a korróziós eredetű vastartalom akkor keletkezik, ha a kutakba beépített vascsöveket agresszív szénsav és oxigén támadja meg. Ez olyan mértékű is lehet, hogy a csövek kilyukadhatnak és a kút vize elszennyeződhet. A vizet viszont a béléscsőből eredő vastartalom részben, vagy egészében ihatatlanná teszi. Az artézi vizek vastartalmának összefüggése a vízadó réteg nehézásvány mennyiségével A Vízgazdálkodási Intézet Anyagfeldolgozó Csoportjában a vízadó réteg homokjában levő színesásvány elegyrészek mennyiségét a következő kategóriák szerint különböztetik meg: „mentes", „igen kevés", „kevés", „közepes" és „sok színes elegyrész" van benne. Mind Bács-Kiskun, mind Csongrád megyében vizsgáltam, hogy a fenti kategóriák szerint a víz vastartalma hogyan változik és milyen összefüggéseket állapíthatunk meg az elemzett vastartalom és a nehézásványok mennyisége között. Erre a célra Bács-Kiskun megyében 631 artézi kút adatát, Csongrád megyében 630 artézi kút adatát használtam fel. Az 1. táblázat szerint Bács-Kiskun megyében 0,0— 0,5 mg/l vastartalmú artézi vizeket zömmel a színes ásvány mentes-, az igen kevés- és kevés színesásvánnyal bíró homokok adják 83,3%-ban, ugyanezen kategóriájú víznél a közepes és sok nehézásvány-tartalmú homokok csak 16,7%-ban szerepelnek. A 0,5—1,0 mg/l vastartalmú vizekben az igen kevés, s kevés színes elegyrészű homokok 46,7%-ban, a közepes és sok színes elegyrészű homokok már 53,3%-ban szerepelnek. Az 1,0—5,0 mg/l vastartalmú vizeket kisebb mértékben az igen kevés és kevés színeselegyrészű homokok 28,7%-ban, nagyobb részét a közepes és sok színes elegyrészű homokok 71,3%-<ban adják. Az 5,0 mg/l-nél nagyobb értékeket a sok színes elegyrészt tartalmazó kategória adja. Lásd az 1. táblázatot, valamint az 1. ábrát. A 2. táblázat, illetve a 2. ábra szerint Csongrád megyében hasonló, a helyzet, mint Bács-Kiskunban, mert az igen kevés-kevés nehézásványú (színesásványú) vízadó homokok 93,2%-ban, a közepes és sok nehézásványú homokok mindössze 6,8%-ban szerepelnek a 0,0—0,5 mg/l-es vastartalmú vízkategóriában. % 50403020 10A 10 Oj C «j <0 £ C Q> 47,4% 0 7,5% rn 13,6 % -d) Qj 10 <Li & N :o Jc 7 9,2'/„ I Je o 10 19,0 % Fyl 1. ábra. A színesásványok %~ o s megoszlása Bács-Kiskun megye víztartó rétegeiben 35
