Hidrológiai tájékoztató, 1980

2. szám, október - Kiss István: A vízminőség helyzete és védelmének feladatai Tolna megyében

latú út biztosítja a verseny nyomonkövetését. A pálya útvonaljelzése megfelel a nemzetközi szabályoknak. A versenypálya környéke közhasználatú- zöldterületi jelleggel épül. A versenypálya körül, a versenypálya és a magaspart, valamint az M2-es út között szükséges védőerdő telepítése, amely sűrű, zárt növényállományával környezetvédelmi funkciókat (levegő, csend és talajvédelem) tölt be. A sportközpont, a magaspart, a káposztásmegyeri lakótelep és a Mogyoródi patak által határolt területen a tervek szerint szabadidő központ létesül, mely a helyi ellátáson kívül regionális jelleggel is rendelkezik. A versenypálya építésével egyidőben szükséges a környék vízügyi rendezése is, amely magába foglalja az Óceán-árok mederáthelyezését, a Házgyári csatorna nyomvonalának megváltoztatását, a Dunakeszi szennyvíztisztítóból érkező tisztított szennyvíz elvezetését. A Házgyári csatorna nyomvonala részben módosul. A versenypálya közelébe eső szakasz zárt csatornába kerül. Az Óceán-árok felső vége a visszatérő ágba csatlakozik. A tervezett új meder a régi nyomvonalat az 1+234 m szelvényben metszi, majd a Mogyoródi patak 0+969,6 m szelyényébe köt be. A tervezett meder egy természetes terephajlaton fut végig és igazodik a lakótelep rendezési tervéhez. A versenypálya felesleges vizét levezető csővezeték (2 db NÁ 1000-es Rocla), a Házgyári csatorna zárt szakasza (TOG 60/200), a Dunakeszi tisztított szennyvizét szállító zárt csatorna az ún. gyűjtőaknába torkollik. A gyűjtőaknától (1 + 100 szelvénytől) — tekintettel a tervezett evezőspályára és a lakótelepre — 400 m hosszú zárt (NÁ 1650-es Rocla) csatornán jut tovább a víz az Öceán-árok nyíltcsatornás áthelyezett szakaszába. Az Óceán-árok új medrének magassági vonalvezetése szükségessé teszi a Mogyoródi patak rendezését is. Az evezős-kajakos versenypálya megépítésével a terűiét jelenlegi vízháztartása megváltozik, mivel a fenékszint a vízvezető rétegbe belemetsz. Ezáltal a szivárgási veszteségek megnőnek. A sportoláshoz megkívánt 104,00 mOrsz., vízszint csak mesterséges beavatkozással érhető el. E cél érdekében megfelelő kapacitású vízpótló és vízleeresztő rendszert kell építeni. A vízpótláshoz szükséges vízmennyiséget csak úgy lehet biztonságosan megoldani, ha önálló szivattyútelep létesül. A szivattyútelep elhelyezése a Duna 1662,60 fkm szelvényében a bal parti árvízvédelmi töltés mellett lehetséges. A tervezett kapacitás 1 m

3/s. A kapacitás nagyságát üzemi, fenntartási és biztonsági szempontok indokolják. A versenypálya kezdeti feltöltése így közel egy hónapot vesz igénybe. A fenntartási munkák során a részleges leürítés pótlása, illetve a napi vízcsere (8000 m

3) e kapacitás mellett kellő idő alatt megoldható. A szivattyútelepre 2 db MLJ 500 függőleges tengelyű félaxiális szivattyú kerül, mely a kitermelt vizet NÁ 1000 mm-es Sentab nyomóvezetéken át a versenypálya északi végén elhelyezett vízbeeresztő műtárgyon keresztül a főágba nyomja. A vízpótlás automatikus, a szivattyúk indítása, illetve leállítása a versenypálya vízszintjéről vezérelhető. A felesleges víz a versenypálya, déli végén elhelyezett vízleeresztő műtárgyon át jut az Óceán-árokba, ez szintén automatikus üzemű. A vízleeresztő műtárgy nagy víznyelőképessége — közel 4 m

3/s — lehetővé teszi a fenntartási munkák gyors elvégzését. A felesleges víz 2 db NÁ 1000 m-es Rocla-csövön jut az Óceán-árokba. A terület talajmechanikai feltárása adatokkal szolgált a térség hidrogeológiai vizsgálatára is. A felső réteg gyengén kötött talaj (homokliszt, iszapos homokliszt). A meglevő tavak környékén a felszín alatt 0,4— 1,7 m vastagságban tőzeg- és szerves talaj található. A vízvezető altalaj homokos kavics és kavicsos homok. Egyaránt találhatók durvább, illetve íífiomszemcsés talajok. A hézagtényező és az áteresztőképességi együttható relatíve nagy. A vízvezető altalaj fekürétegét közepesen és erősen kötött (sovány agyag) talaj képezi. A talajvíz jellegzetes áramlási iránya K—Ny-i, tehát felszíne a magaspart felől a Duna felé esik. A talajvízfelszín esése a mindenkori Duna-vízállás és a magasparti utánpótlódás függvényében változik és a Duna-parttól a magaspart felé növekszik. A talajvízszínt vizsgálva megállapítható, hogy a hidroizohipszák jól követik a pálya tengelyvonalát. Az észlelési adatok azt bizonyítják, hogy a talajvízszínek időbeni változása elsődlegesen a csapadékviszonyoktól függ, a mindenkori dunai vízszíneknek csak másodlagos hatásuk van. Várható, hogy a tervezett vízszín tavasszal kb. egy hónap alatt áll be. Ezalatt a hézagok telítődnek, az elszivárgás csökken. Állandósult szivárgási viszonyok mellett átlagos időszakban csak a vízcseréhez szükséges 8000 m

3, nedves időszakban kb. 23 000 m

3 víz levezetése szükséges. Az elszivárgó víz mennyisége idővel csökken, mivel a mederfenéken számolni lehet a kolmatáció jelenségével. A vízminőség helyzete és védelmének feladatai Tolna megyében* KISS ISTVÁN Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság működési területe gyakorlatilag Veszprém, Fejér és Tolna megyére terjed ki. A felszíni vízszennyezések szerint legsúlyosabb helyzetű Tolna megye. Vízgazdálkodási szempontból a Tolna—Baranyaidombság területén helyezkedik el, mely hazánk átlagos csapadékellátottságú, elég száraz vidéke. A talajadottságok és annak kedvező vízgazdálkodása a mezőgazdasági termelés fejlődésének feltételeit biztosította. Öntözésre talajtani szempontból az egész terület alkalmas. A megye területén csak igen kis hozamú vízfolyások erednek. Különösen a szekszárdi rög és a Völgység területén jelentős az erózió. A fejlett mezőgazdaság mellett az ipari nyersanyagok hiánya elsősorban a mezőgazdasági bázisú ipar kialakulásának kedvezett (kendergyárak, bőrgyár, konzervgyár, tejfeldolgozó ipar, selyemipar, textilgyár). • Előadásként elhangzott a MHT Tolna megyei Körzeti Csoport 1978. november 9-i szekszárdi előadóülésén. Az ipar jelentősebb mértékű fejlesztése és ezzel együtt a városiasodás csalt az 1960-as évektől számítható. Jelenleg Szekszárdon a megyeszékhelyen kívül Dombóvár, Bonyhád és Paks a megye városai. Ezirányban fejlődik Tolna, Simontomya és Tamási is. A csatornázottságot és a szennyvíztisztítást a városoknál megteremtették, ezenkívül megépült Tolna, Tamási és Bátaszék szennyvíztisztító telepe is. Megvalósítás előtt áll Simontornya csatornázása és szennyvíztisztítása. Közismert, hogy a megye területén létesül hazánk legnagyobb iparivíz-felhasználója a Paksi Atomerőmű. A Tolna megyében keletkező és elvezetett szennyezések az áthaladó vízfolyások minőségére nem gyakorolnak súlyos károsító hatást. A megye főként mezőgazdasági vízhasználatait a külső területekről eredő szennyezésektől kell elsősorban megvédeni. " A Sió és a Kapós vízminőségének változását, illetve egyre fokozódó romlását — melyet az 1. és a 2. ábra 27