Hidrológiai tájékoztató, 1980

2. szám, október - Tavi Adrienne Rita: A talajszerkezet-változás és az esőminőség közötti kapcsolat vizsgálata esőztető öntözésnél

A lalajszerkezet-változás és az esőminőség közötti kapcsolat vizsgálata esőztető öntözésnél* TAVI ADRIENNE RITA Alagi Állami Tangazdaság, Alagi-major A téma szorosan kapcsolódik a GATE Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszékének ahhoz az esőztető öntözéses kutatási témájához, amely az esőztető öntözés hatására bekövetkező káros változásokkal foglalkozik. A dolgozatban bemutatott kísérletek 3 féle módszer szenti vizsgálatról adnak számot. Ezek. 1. szántóföldi kisparcellás 2. tenyészedényes és 3. laboratóriumi vizsgálat. 1. A szántóföldi kisparcellás kísérlet egy előkísérlettel kezdődött, mely az ún. rögeliszapolódási kalibrációból állt. Ennek célja: a kalibrált rögökkel jellemezni egy modell-szórófejből kiadott különböző cseppenergiatartalmú, esőztető öntözés esőminőségét. A kalibráció során a modell-szórófejtől 10 és 23 m-re légszáraz (homokos-vályog) 10 x 10, 20 x 20 mm-es talajkockák vannak és ezeket modell-szórófejjel (fúvóka átmérő = 10 mm, nyomás = 3,5 atm.) öntözzük. Mértük a rögök eliszapolódási idejét, az ehhez szükséges esőmennyiséget (o-mbrométerrel) és a két eredményből számoltam ki az intenzitást. Ismeretes a szórófej-modell összenergia-sűrűsége, így meghatározható a rögök eliszapolódásáig hullott eső összenergiája. A Szárítópusztán végzett kisparcellás kísérletben a rögökkel meghatározott cseppenergiáról az állapítható meg, hogy a szórófejtől távolabbi mérőhelyen lehulló esőcseppek háromszor akkora energiával romboltak. 2. A tenyészedényes módszernél a kísérleti parcella talaját (Szárítópusztán) használtuk, meghatározva a rögfrakciót, a talaj térfogatsúlyát és hézagtérfogatát, valamint a talaj fajsúlyát és porozitását (látszólagos fajsúlymérést alkalmazva). A tenyészedényeket a kisparcellákra kihelyezve az esőztetés során vizsgáltuk egyrészt az esőminőség hatását a talajszerkezet változására (összehasonlítva a növénnyel védett és borított talajt), másrészt a tenyészedényekben a szárítópusztai rögök eliszapolódását. Mértük az öntözés előtt a vízbeszivárgási sebességet (Klimes—Smik hengerrel), öntözés alatt az intenzitást (ombrométerrel), a szélerősséget, az esőminőséget (a rögeliszapodási időből és a kiöntözött vízmennyiségből) és öntözés után a vízbeszivárgási sebességet (1 és 4 nappal). A vízbeszivárgás mérésével megállapítható a talajban bekövetkezett szerkezetváltozás. Ez azt mutatta, hogy amíg szójával nem borított talaj (mivel a vízbeszivárgási sebesség egyharmadára csökkent), adott mennyiségű (42 mm) eső hatására tömörödött, addig a fedett talaj kevésbé tömörödött. * Az 1979. évi Diplomaterv pályázaton III. díjat nyert diplomaterv kivonata. A természetes rögök eliszapolódásához szükséges vízmennyiség a szórófejtől (TISZA II.) 4 m-re 49 mm; 10 m-re 41,9 mm; és 12 m-re 33,4 mm volt. 10 m-nél az eliszapolódáshoz 10,19 J/m

2 • mm összenergia-sűrűség és 66 3 J/m

3 - ó cseppteljesítmény kellett. 3. Laboratóriumi kísérlet. Az esőztető öntözés is alkalmas arra, hogy ezzel a növényre kijuttatható legyen a levéltrágya. Korábban paradicsom növényen Micramiddal levéltrágyázást végeztünk növényélettani szempontból. Jelenlegi kísérletemben a levéltrágyázást és az öntözést összekapcsolva kerestem választ néhány kérdésre. Közelebbről arra, hogy a Micramiddal kezelt salátákat különböző öntözési módokkal (ferületi és esőztető) öntözve a tenyészedény talajának szerkezeti változása mit mutat, és a „kis modell-szórófej" esőminőségének mérése. Emellett cél volt a „kis modellszórófej" esőjével öntözött salátákon létrejött ún. paskolási kártétel megfigyelése. A kísérleteket laborban végeztem (40 db saláta-növényt, 3—4 leveles állapotban, 20 napon át 3 naponként, Micramiddal (koncentráció = 0,02%) bepermeteztem. A Micramidos kezelés előtt és után a levélfelültet, levélszámot, növénymagasságot mértem. Az eredményeket táblázatban összefoglalva, átlagban 15%-os a növekedés a kontrollhoz viszonyítva. A kezelt saláták öntözése „kis-modell-szórófejjel" történt. A salátákat homokos-vályog talajjal tenyészedényekbe helyeztem. A talajukat teljes víztelítettségig beöntöztük, amelyek kb. 1 hét alatt álltak be azonos súlyúra, azaz egységes kiindulási szintre. Az esőztető öntözés növénykárosító hatását ún. károsodási % (fc = ~ - • 100) mutatóval jellemeztem, x melynek alapja a növény súlyváltozása (x = kontroll G; y = öntözött növény G). Eredményül azt kaptam, hogy az esőztető öntözés ebben a kísérletben 20%-kal károsít. A tenyészedény nem tipikusan szerkezetes talajában a kétféle öntözési mód okozta változást figyelve eltérés mutatkozott. A mérést öntözés után 1 héttel mért beszivárgási sebesség és idő-összefüggés adta, így a felületi öntözési mód bizonyult károsabb hatásúnak az esőztetővel szemben, valószínűleg a nagyobb intenzitás miatt. Az elvégzett kísérleteim alapján is megállapítható, hogy az öntözés hatékony végrehajtását nagyban befolyásolja az esőztető öntözés esőminősége, amit a lehető legjobban kell megválasztani ahhoz, hogy azokat az egyéb körülményeket, amelyek negatív irányba hatnak (szél stb.), minél inkább kiküszöböljük. 13