Hidrológiai tájékoztató, 1980

2. szám, október - Dr. Salamin Pál: Az erdő hidrometeorológiája

m' 24 óra • ~t. T~~ 3. ábra. Az össznyomás veszteség alakulása egy szűrési ciklusban átmeneti vízminőségromlást okoz. Ezen hátrány mellett az öblítésmentes, hosszabb időszakban csekély mértékű a sebességváltozás és az egyes szűrők között terhelés-kiegyenlítődés jelentkezik, az adott csatlakozó vezetékek esetén. Hátrányként jelentkezik a szűrőkön eső nyomásveszteség aránylag jelentős ingadozása, ami visszahat a szűrők pillanatnyi teljesítményére is, ha kis emelőmagasságú, lapos jellegörbéjű szivattyút alkalmazunk; — a szűrők két csoportban történő öblítése valamenynyi szempontból kedvezőtlen és ezért nem célszerű. Mind az össznyomásveszteség (3.b ábra), mind az egyes szűrők pillanatnyi terhelése (2.b ábra) jelentősen ingadozik; — az egyenletes időközönkénti öblítés elfogadható korlátok között ingadozó, kifejezetten változó, csökkenő sebességű szűrést biztosít, az adott csatlakozó vezetékek mellett (2.c és 3.c ábra). Az ingadozásokat a csatlakozó vezetékek mint „fojtások" adott mértékben korlátozzák, ezeknek az ellenállásoknak a csökkentése, csak korlátozottan célszerű. Jelentős előny, hogy az össznyomásveszteség alig ingadozik és a „fojtások" ellenére abszolút mértékben is kisebb, mint a többi üzemeltetési rendnél. Hátrányként a rendszer időközönkénti, éjjel és nappal is végzendő öblítési igénye jelentkezik. Az üzemeltetés előnyei a gyakorlatban több szűrő esetén és különösen kisnyomású szivattyú után, illetve gravitációs rendszerekben, pl. gáztalanító után látszanak kihasználhatónak. Nagyszámú — 8—10 db — szűrő egyenletes időközönkénti öblítésére, továbbá a csatlakozó vezetékek ellenállásának megválasztásakor Mészáros Gábor közelítő eljárásként az állandó nyomáskülönbségű üzemeltetés feltételezését javasolja, mivel ez az egyszerűsítés a szükséges számítási munkát töredékére csökkenti. A diplomaterv keretében végzett összehasonlító számítások mutatták, hogy a közelítő eljárás 4 szűrő esetén sem eredményez a pontosnak tekinthető eljáráshoz képest 15%-nál nagyobb eltérést a szűrési sebességben. Összefoglalás. A zárt szűrőkre jellemző, szabályozók nélküli üzemben a szűrési sebesség alakulását döntő mértékben befolyásolja a szűrők öblítésének rendje. A diplomaterv, a rendelkezésre bocsátott elméleti alapokra támaszkodva, konkrét számítógépi programot dolgozott ki a 4 szűrőből álló párhuzamosan kapcsolt gyorsszűrőrendszerek üzemének szimulációjára. Lehetőséget biztosít az eljárás a tervezés és üzemeltetés okszerűségének előmozdítására. Az erdő hidrometeorológiája összefoglalás az 1979. augusztus 21—25-én tartott zólyomi XX. közös Szlovák—Magyar Meteorológiai Vándorgyűlés előadásai és vitái nyomán A vándorgyűlés házigazdája a zólyomi Erdészeti Főiskola lévén, a központi kérdés az erdő meteorológiája, s ezenbelül a hidrológust közvetlenül érdeklő hidrometeorológiája volt (4). Az ülésen különben a Szlovák Meteorológiai Társanág tiszteleti tagjává választotta dr. Béli Bélát, dr. Zách Alfrédet és dr. Czelnai Rudolfot, s Konkely-Thege emlékérmet adományozott Barát Józsefnelc (3). A vándorgyűlésen az erdővel Petrik M., Papp L., Intribus R., Justyák J. és Matejka F. előadók foglalkoztak. Papp L. előadásához hozzászólt Salamin Pál. Az eiőadások közül elsősorban a következők voltak hidrometeorológiai jellegűek (4): Papp L.: „Az erdészeti meteorológia eredményei Magyarországon". Intribus R.: „A csapadék mérlege a csehszlovák Kárpátok különböző típusú erdőállományaiban". Petrik M., Justyák J. és Matejka F. előadásai az erdészet általános bioklimatológiai kérdéseivel, az erdők sugárzés-forgalmával, s az erdőállományban a meteorológiai elemek függőleges profiljával foglalkoztak, amely kérdések természetesen — ha nem is közvetlenül —, de érintették az erdő hidrometeorológiai folyamatait is. (Justyák professzor előadása hidrometeorológiai szempontból főleg az erdő transzpirációs kérdéseit, valamint az erdei hótakaró sugárzásforgalmát elemezte). Hidrometeorológiai jellegűek voltak még Szász G. és Antal E. előadásai is, amelyek azonban inkább általánosságban, de gyakorlatilag főleg mezőgazdasági szempontból vizsgálták a mikrotérség klímájának vízháztartási kérdéseit. Ezekután vizsgáljuk meg, hogy miben járultak hozzá' az előadások az erdő hidrometeorológiai kérdéseinek feltárásához: Papp L. az erdősítés, a csemetetermelés és az állománynevelés meteorológiai kérdéseit tárgyalta, de foglalkozott az erdő meteorológiai károsodási kérdéseivel is. összefoglalóan lényeges megállapítása, hogy a nedvesség (csapadék, légnedvesség, talajnedvesség) kiemelkedő szerepét csak minden meteorológiai elem egységében lehet vizsgálni (pl. tekintetbe kell venni a hőmérsékletet, a szelet stb.). Salamin P. hozzászólásában [7] az erdő és a hótakaró egymásra hatásának törvényszerűségei vei egészítette ki az előző előadást mintegy 10 évi ilyen irányú kutató munkájának eredményei alapján. Az előző előadást és hozzászólást részleteiben Salamin P. 1980. III. 13-án mutatta be a Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztályban [9]. Intribus R. [4] azokról az intercepciós veszteséget meghatározó kutatásairól számolt be, amelyeket Szlovákia erdős területein végzett, ezeknél a vizsgálatoknál figyelembe vette a fák fajtáját, a koronák árnyékoló hatását és az állomány magasságát. Megállapításai szerint „igen nagy a fiatal erdők szerkezetétől függően az erdők talajszintjén a csapadék változékonysága, a tisztásokon mért csapadék 20—25%-a jut a talajfelszínre". A veszteséget a fák koronája, az erdők aljnövényzete és a felszínt borító levelek (az avartakaró) okozzák. A vízveszteség függ még a szinoptikus helyzettől, s a fenofázistól is. Végeredményt a fák gyökerei számára csak az említett vízmennyiséget lehet figyelembe venni. A kutatás eredményei alapul szolgálhatnak a fák vegetációs szerkezete és a produkció közötti koreláció meghatározására, a produkció és az erdő ökológiai rendszerének értékelésére, továbbá a csapadékfelvétel hatásának tanumányozására a biomassza növekedésében. A leírt Vándorgyűlés vitáját jól egészítette ki az 1979. évi Meteorológiai Tudományos Napokon (1979. 8