Hidrológiai tájékoztató, 1980
2. szám, október - Dr. Scheuer Gyula: Kisgyörgy Zoltán-Kristó András "Románia ásványvizei" (Könyvismertetés)
lést tudja módosítani, függetlenül attól, hogy ezzel a művelettel a turbinák nyitását változtatja, vagy — szükség esetén — gépcsoport indítására, illetve leállítására ad parancsot. A kezelő mentesítve van az egyes erőművek részfeledatainák irányításától. így a teherelosztó .dolgozói minden energiájukat a vízgazdálkodási és az energetikai szempontok szerinti döntésekre tudják fordítani. A helyi kezelők inkább csak ellenőrzési feladatot látnak el. A teherelosztóból való irányítás azért lehetséges, mert valamennyi szükséges jelet behozzák oda. Beérkezik valamennyi erőmű felvíz- és alvízszintje, a hasznos- és meddőteljesítmény, valamint a tározók után következő erőművek víznyelése. Ezeket a jeleket félóránként telexgép írja ki, de valamennyi jel bármikor lehívható és képernyőn megjelentethető. Továbbiakban a diszpécser kézi irányítását számítógéppel kívánják helyettesíteni és folyamatban van a számítógépes irányítóberendezés üzembe helyezése. Ennek természetes előfeltétele — ami a közönséges távirányításnak is — az erőművek teljes automatizáltsága. Ezt máris megvalósították: automatikus az indítás, a hálózatrakapcsolás, a leállítás. Szintén automatikus az egyes gépek közötti egyenletes teherelosztás. Valamennyi gép finomszinkronozással kapcsolódik a hálózatra. Valamennyi erőműben villamos fékezést alkalmaznak, ugyanakkor mechanikus fékeket is felszereltek. Ezek a gépek — csúcsüzemben járva — gyakran indulnak és állnak le. A gyakori fékezés a fékbetétek nagymérvű kopásával járna, ami a generátorok elpiszkolódásához vezetne. Ennek elkerülésére fékeznek üzemszerűen villamos úton és a mechanikus fékeket csak tartalékként használják. Villamos fékezésnél a generátorokat lekapcsolják a hálózatról, az állórészkapcsokat rövidrezárják és a forgórészt külső áramforrásról gerjesztik. Így lehetségessé válik, hogy a fékezőnyomaték — a fordulatszámcsök-kenés ellenére — megfelelően beállítható legyen. A további elképzelés az, hogy kezelő nélkül üzemeltetik az erőműveket. Van, ahol már üzemelnek teljesen lezárt, kezelő nélküli vízerőművek, noha néhány évvel ezelőtt még olyan vélemények is voltak, hogy a készülékek üzembiztossága nem olyan nagy, hogy azokkal kezelő nélküli üzemvitel megvalósítható lenne. Legutóbb viszont már olyan vízerőművet is üzembe helyeztek a Steyer folyón, amelyet 40 km távolságból, rádiójelekkel irányítanak. Kezelő csak árvízlebocsátáskor tartózkodik a helyszínen, hogy a duzzasztás irányítását a helyszínen végezhesse. A másik oldala a kezelő nélküli üzemvitelnek az a szomorú tény, hogy mágnesként vonzza a rongál ókat a felügyelet nélküli '•berendezés. Az egyik üzemvízcsatornás erőmű-sornál fenékürítőket építettek be. Ezeken bocsátják le a vizet, amikor az erőmű valamiért kiesik. Azonkívül ezeket a fenékürítőket arra is lehet használni, hogy az érkező többletvizet itt lebocsátva, az esés megnövekedjék. A többletvíz energiáját az alvíztér emészti fel, módosítva az v alvízszintet és megnövelve az esést. Annak ellenére növelhető az esés, hogy a turbinák beépítési vízhozamánál nagyobb vízhozam elvezetése esetén az alvízszint megemelkedik. Ez is kapcsolódik a szabályozás, az irányítás kérdéséhez, ugyanis a fenékürítő mozgatását szintén irányítani kell. Ez még nem teljesen tisztázott, hiszen az erőművekkel össze nem függő vízlebocsátó nyílások nagy részének az elállítása — az erőművek irányításától függetlenül — a duzzasztóművek vezénylőiből történik. Ezek elállítására a pöstyéni vízgazdálkodási központ ad utasítást. A pöstyéni központ és a trencséni teherelosztó között a feladatok pontosan elhatároltak. Ezért lehetséges, hogy közöttük szoros, üzemszerű kapcsolatra ne legyen szükség. Az energetikusok azonban olyan pontos előírásokat kapnak, hogy még árvíz esetén is megfelelően tudják lebocsátani a vizet, hacsak nincs különösen nagy árvíz ,ami máiévek óta nem fordult elő. KÖNYVISMERTETÉS Kisgyörgy Zoltán—Kristó András: Románia ásványvizei A közelmúltban jelent meg Bukarestben magyar nyelven a Tudományos és Enciklopédiái Könyvkiadónál egy 112 oldalon, 3 táblázattal, 14 áttekintő helyszínrajzzal, 2 vízföldtani szelvénnyel és 2 forrásfoglalást bemutató ábrával olyan összefoglaló és áttekintő munka a romániai ásványvizekről, amelyről bátran állíthatjuk, hogy érdeklődésre tarthat számot a szakemberek részéről. A könyvből átfogó képet kapunk egy olyan ország ásványvizeiről, amely méltán megérdemli az „ásványvizek országa" címet, mert az előfordulások bőségén túlmenően számos ásványvize messzeföldön ismert. A szerzők az igen bonyolult és szerteágazó témát 10 fejezetben tárgyalják. Az első fejezetben az „Ásványvíz általános jellemzése" keretében foglalkoznak az ásványvizek fogalmával, összetételükkel, keletkezésükkel és csoportosításukkal. A következő fejezet rövid áttekintést ad az ásványvizek megismerésének történetéről a kőkorszaktól kezdve a rómaiakon keresztül egészen napjainkig. A századforduló számos kutatója közül kiemelik Hankó Vilmos tevékenységét és munkásságát. A legújabbak közül pedig Marosi Pált és Artemiu Pricajánt említik meg. egyes morfológiai tájegységek ásványvizeit. így a KárA következő fejezetekben tárgyalják a szerzők az pátok övezetének, az Erdélyi medencének, Moldva, Dobrudzsa, Román Alföld és a Nyugati Alföld ásványés hévizeit. A két utolsó fejezet foglalkozik az ásványvizek nemzetgazdasági jelentőségével, ezen belül a vizek gyógyászati értékével. Ehhes; kapcsolódva táblázatban megadják a 25 legjelentősebb kereskedelmi forgalomban levő palackozott ásványvíz kémiai jellemzőit — milyen típusú ásványvizek — és felhasználási javaslatokat és gyógyhatásúkat. Az utolsó fejezet az ásványvizek védelmével foglalkozik, megemlítve a hidrogeológiai védőterületek kialakításán túlmenően a környezetvédelmi intézkedések fontosságát. A könyv mondanivalóját jól egészítik ki a közölt vízföldtani szelvények, vajamint az ásványvizek elterjedését bemutató és rögzítő helyszínrajzok. A könyvben megtalálhatják a romániai ásványvizek után érdeklődők mindazt, amelyre választ kívánnak kapni, a hasznos felvilágosítást és útmutatást. Dr. Scheuer Gyula 48