Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Dr. Vágás István: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1978. évi jugoszláviai tanulmányútjáról

Vízépítési Igazgatóságon levő kultúrmérnöki osztályhoz a víziengedélyezési eljárás, a közegészségügyi alosztályhoz pedig a kútfúrás céljára szolgáló szakvélemények adása tartozott. A rendelkezésre álló adatok szerint Jász—Nagykun— Szolnok vármegyében 1868-tól a századfordulóig 23 községben 72 helyen fúrtak, ezek közül 45 db artézi kút (pozitív kút), 10 db fúrott kút (negatív kút), míg részben eredménytelen, részben adatok nélküli fúrások száma 17 db volt. A számtalan kútfúró vállalkozó mellett ott találjuk Zsigmondy Béla nevét, akinek vezetésével a Zsigmondycég továbbra is megőrizte vezetőhelyét a kutak létesítésében ebben az időszakban [5]. A Szolnokon megrendezett IV. Vízügyi Történeti Napok — úgy érezzük — megfelelt annak az elvárásnak, amely egyébként a Vízügyi Történeti Bizottság-i munka célja is, éspedig, hogy feltárja a vízügyi tudománytörténet alapjait, művelje a vízügyi történeti kutatást és vizsgálja a vízügyi tudománytörténeti kutatások kapcsolatát az egyes szaktudományokkal. Fentiek jegyében kerül megrendezésre 1979. márciusában Szegeden az V. Vízügyi Történeti Napok, a katasztrofális „Szegedi árvíz" századik évfordulója alkalmából. összeállította: Tokámé dr. Rudas Julianna Az ismertetéshez felhasznált előadások: 1. Kovács S.: A Tiszavölgy vízgazdálkodási múltja, különös tekintettel a tiszántúli területekre. 2. Vágás /.: A Tisza-szabályozás gazdaságpolitikai szerepe. 3. Nemes G.: A Zagyva—Tarna-völgy vízi munkálatai a XVIII. században. 4. Dóka K.: Gazdálkodás a közép-tiszai ártereken a XIX. században. 5. Csath B.: Vízkutatás és kútfúrás Jász—Nagykun—Szolnok megyében a századfordulóig. Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1978. évi jugoszláviai tanulmányútjáról A Magyar Hidrológiai Társaság tagjai részére hosszú idő óta már nem egészen idegenek a jugoszláviai vízilétesítmények. Utalhatunk itt elsősorban az elmúlt évtized végén lezajlott több al-dunai hajóútra, amelyen a résztvevőknek alkalmuk nyílott az akkor építés alatt álló vaskapui közös jugoszláv—román építésű vízlépcső és vízi erőmű munkálatait megtekinteni, a duzzasztás előtt álló Al-Dúna-szakasz folyami viszonyait tanulmányozni. Számos tagtársunknak volt módjában a Vajdaság területén a Duna—Tisza—Duna Vízgazdálkodási Vállalat létesítményrendszerét megtekinteni, s néhányak még a szerbiai, boszniai, vagy szlovéniai vízi erőműveket is megtekinthették. De a további jugoszláv vízgazdálkodási létesítmények megtekintésére is adódott az elmúlt években lehetőség. A Magyar Hidrológiai Társaság 1978. évi tanulmánvútjának többek között az is célja volt. hogy a jugoszláv vízgazdálkodást a maga sokarcúságában és mondhatnánk, a maga egészében lehessen tanulmányozni. Egyúttal mód volt a közelmúlt években elkészült nagy vízi lét

esítményeknek. így a Vaskapu-i vízerőműnek és a Tiszán a törökbecsei vízlépcsőnek a működés közbeni tanulmányozására is. Jugoszlávia vízgazdálkodását gazdag vízkészletek és a lehetőségek gyorsan fejlődő kihasználása jellemzik. Az általános vízügyi stratégia elsősorban a vízellátásban jelentkező viszonylagos elmaradottság felszámolására, a meglevő, igen jelentős vízerőkészletek kihasználására és a vizek kártételei elleni védekezésre irányul. Az egyes vízgyűjtő tájegységek ezen kívül még számos egyedi probléma megoldását is igénylik. Jugoszlávia összehangolt vízügyi fejlesztési koncepciókkal rendelkezik, s a Szövetségi Országgyűlés 1970ben hozott határozata irányt szab a vízgazdálkodás általános fejlesztésének. A megfelelő minőségű víz természetes készletei, a lakossági, ipari és mezőgazdasági vízigények között az egyensúly nem tökéletes, ezért szükség van a jugoszláv vízgazdálkodás racionális és komplex fejlesztésére. A vízgazdálkodás az egész országban különálló és jellegzetes szakterület és olyan egységes egész, amelynek közvetlen kihatása van a társadalmi és gazdasági fejlődésre. A tanulmányút 41 résztvevője mindezek tudatában országos áttekintést várt és kapott. A szeptember 12 és 22 között lezajlott tanulmányúton a résztvevők az első napon a törökbecsei vízlépcsőt tekintették meg, amelyet 1977 végén adtak át a használatnak. A vízlépcső duzzasztása magyar területre is kihat, s e vonatkozásban a magyar—jugoszláv együttműködés hosszú időszakot felölel. A továbbiakban Újvidéken a Duna—Tisza—Duna Vízgazdálkodási Vállalat központi székházában filmvetítéssel kísért bemutató volt, amelyen röviden ismertették a DTD teljes vízgazdálkodási rendszerét. Az újvidéki programot Pétervárad erődjének megtekintése zárta. Szeptember 14-én Belgrádban a résztvevők meglátogatták a Szerb Öntözési és Vízrendezési Társulat központját és itt a Szerb Szocialista Köztársaság vízgazdálkodásáról tartottak számukra ismertetést. Ezt követte Kladovo meglátogatása és a Vaskapu-vízlépcső és vízi erőmű jugoszláv felének megtekintése. Az építés többesztendős fázisairól filmvetítésen szereztek a résztvevők ismereteket. A kladovoi tartózkodást hosszabb autóbuszutazás követte, amely átvezetett a Kazán-szoroson, majd Szerbia tájain. Itt az útitársak egyike, dr. Vitális György adott tájékoztatást az érintett területek földtani viszonyairól. Szeptember 18-án Szarajevóban a Bosznia—Hercegovina Szocialista Köztársaság vízgazdálkodási hivatalában ismertették az ottani főbb vízügyi kérdéseket, majd a Jablanica-i, közepes esésű vízi erőmű és a hozzá tartozó völgyzárógátas víztározó megtekintése következett. Szarajevó és Mosztár megtekintése is az utazás programjában szerepelt. Szeptember 19-én és 20-&n a tanulmányút résztvevői az Adriai-tenger partján tartózkodtak, először Podgora üdülőhelyen, majd Splitben, végül Zadarban. Splitben, a vízgazdálkodási vállalatnál Dalmácia vízgazdálkodásának egyes kiemelt kérdéseit ismertették. Dalmácia sajátos viszonyai között nagy jelentősége van a termőföldek megőrzésének, elsodrás elleni védelmének, továbbá a tengervízszennyezésektől való megóvásának. Splitben történelmi régiségek megtekintésére is sor került. Szeptember 21-én a Plitvicai-tavak megtekintése következett. Következő napon Zágrábban a vízgazdálkodási vállalat a Száva folyó szabályozásának munkálatait ismertette, valamint betekintést nyújtott a Horvát Szocialista Köztársaság egyéb vízügyi kérdéseibe. A Száva folyón végzett munkálatok döntően az árvízvédekezéssel kapcsolatosak. A Tisza múlt századbeli magyarországi szabályozásához hasonlóan itt is arra a megállapításra jutottak, hogy az árvízi csúcstározás és a folyamszabályozás elősegíti ugyan, de önmagában nem oldja meg az árvízvédekezést. Ehhez a töltésrendszer kiépítése és állandó erősítése szükséges. Horvát kollé54