Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Dr. Mike Károly: A Nyírség és a Szatmári-síkság fontosabb vízvezető üledéksávjai

ség, hogy a szivattyúk csak akkor működjenek, ha a drénrendszer vizet szállít; 2. a pályázat térjen ki az indítás és az üzemelés energiaellátásának biztosítására is; 3. a pályázat adja meg annak az előre gyártott aknáknak a tervét is, ahová a szivattyúkat beépítjük, ahová betorkollnak a mélyenfekvő dréngyűjtők, mely aknák természetesen a szívóakna szerepét is betöltenék; 4. a karbantartást maguk az üzemek is elvégezhetnék, vagy a területileg illetékes Vízgazdálkodási Társulatok olyan 1—2 fős brigádokat alakíthatnak, melyek a hatásterületükön levő kis automata szivattyúkat ápolnák, fenntartanák, javítanák, azaz a termelés akadályait elhárítanák; 5. sikeres pályázat esetén biztosítsa az OVH a tervezett javaslat megvalósítását (a szivattyúk sorozatgyártását). Csak kiegészítésül említjük meg, hogy véleményünk szerint javaslatunk megvalósítása esetén korlátlan fejlődés előtt állhatna a drénezéses vízrendezés az Alföldön, mind a drénhálózatok, mind a céldrének tekintetében. Meg kívánjuk említeni, hogy decemberben Philippe CROS vezetésével nálunk járt francia drénezési csoport javaslatunkat igen kedvező véleménnyel fogadta. 6.2 Javaslat a céldrének hatásfokának javítására Végül megemlítjük, hogy hasznosnak látnánk a céldrének hatásfokának javítására azok nyomvonalának mélypontjain (ahol felszíni víz nagy mennyiségben összegyülekezhet) függőleges, a mezőgazdasági gépekkel átjárható nyelő-elemeket (főleg kaviccsal kialakított kismélységű nyelőket, nyelőkutakat) elhelyezni, amelyek a felszíni vizeket nagy mennyiségben vezethetik le a felszín alatti céldrénekhez. * * * Az előadást élénk vita követte, amelyben a következők vettek részt: Bacsa Mihály, Barna Aladár, dr. Boza János, Kereki Emil, dr. Kocsondi József, Kovács Lajos, dr. Kutassy Flórián, Lukácsi Gézáné, Madarassy László, dr. Prettenhoffer Imre és dr. Vágás István. A vitában részt vevők a javaslatokat elfogadták és továbbvitelüket elhatározták. A Nyírség és a Szatmári-síkság fontosabb vízvezető üledéksávjai DR. MIKE KAROLY Vízgazdálkodási Tudományos Kutatási Központ 1. Bevezetés A kiadásra készülő Vízrajzi Atlasz-sorozat újabb Tisza-kötetének összeállításával kapcsolatban ősvízrajzi kutatásokat is végeztünk. E vizsgálatok során alaposan .feldolgoztuk a Nyírségen és a Szatmári-síkságon más célra készült fúrások adatait. Egymással párhuzamos és egymást harántoló irányokban földtani szelvényeket szerkesztettünk, majd éghajlati ciklusokon alapuló (Bacsák, 1955) üledékritmus-vizsgálattal (Mifce, 1974) elvégeztük a rétegek kortani azonosítását. Ilyen módon a kb. 40 ezer évenként képződött üledékritmusokat meglehetősen pontosan sikerült szinteznünk, illetve azonosítanunk az egész vizsgált területen. A terület kutatástörténetére ezúttal még vázlatosan sem térhetünk ki, sőt irodalmi hivatkozásainkban is csak a téma által érintett tanulmányokat említjük meg. Elsősorban tehát új eredményeink ismertetésére szorítkozunk. Az egyes üledék-ritmusok legdurvább üledékeinek térbeli helyzetét térképeken rögzítettük. A günz elejétől a würm végéig lerakódott üledékösszlet alapján 15 térképet szerkesztettünk ilyen alapon. Ábrázoltuk a kavics-sávokat, a durva (2 mm-nél nagyobb szemcseátmérőjű), a közepes, a finom és egyben agyagos, iszapos, homok-előfordulásokat, valamint az iszapot és az iszapnál is finomabb szemcséjű üledékek horizontális elterjedését. A térképek, melyek vázlatát az 1. ábra tartalmazza, nemcsak az egyes üledékritmusok legdurvább üledékeinek kiterjedését szemléltetik, hanem azokat a területeket is ábrázolják, ahol vagy nem is volt üledék-képződés, vagy későbbi denudáció távolította el a már lerakódott hordalékot. A durva hordaléksávok (a térképek alapján) vitathatatlanul bizonyítják, hogy az egyes üledékritmusok idején az ősvízrajzi hálózat folyói merre haladtak. Geohidrológiai vonatkozásban is fontosak azonban ezek a vonalak, hiszen e vonalak mentén a vízáramlás ma is a legnagyobb kell, hogy legyen. Egy adott pontos mélyített kút meghatározott mélységében jelentkező vízadóréteg értékelésénél nem közömbös, hogy mely irányból, milyen utánpótlásra számíthatunk. A mélységben eltemetett durva hordaléksávok ugyanis ugyanolyan jó vízvezető csatornák gyanánt működnek ma is, mint hajdanában amikor a folyók mederágyát alkották, ma azonban (két vonatkozásban) alapvetően más a helyzetük. Már nem kapnak közvetlen vízutánpótlódást a folyóból, nem is táplálják a folyót, és a bennük áramló víz haladását nem a felszín lejtése határozza meg immár, hanem a közlekedőedények törvénye és a mindenkori nyomásviszonyok. A továbbiakban tekintsük át a rétegek térbeli helyzetét; horizontális és vertikális kiterjedését és azok kialakulását. 2. A pleisztocén üledékekről általában A Nyírség és a Szatmári-lsíkság területén a folyóvízi üledékek felhalmozódása már a felsőpannóniai alemelet utáni szárazulattá válás idején tehát kb. 2—3 millió éve megindult. Az ún. fluviolakusztrikus üledékösszlet, vagyis a tavakkal tarkított vízfolyások hordaléka és üledéke a Szatmári-síkságon 250 m körüli, a Nyírségen azonban a 300 m-t is meghaladó vastagságot is eléri. Ez az anyag általában finomszemcséjű, (agyag, iszap, aleurit és finom homok) csak a hegységperemek vidékén fordul elő durvább hordalékanyag. Ez arra mutat, hogy a folyók esése kicsi volt, a hordalékanyaguk pedig elsősorban a tengerből kiemelkedő felsőpannóniai agyagokból és finom homokokból származott. A ritmikusan előforduló homokrétegek jelzik, hogy az üledék-ritmusok a „levanteiben" is kialakultak. Az újabb földtani szemlélet szerint — elsősorban az INQUA 1977-es birminghami kongresszusa óta — ezt a „levantei" folyóvízi üledékösszletet is pleisztocén-korinak kell tekintenünk. Most nem célunk és feladatunk a korhatárok vitatása, elégedjünk meg annak megállapításával, hogy a pliocén—pleisztocén-határt bárhol állapítják is meg, a vizsgált területen a durva folyóvízi üledékanyag, mely az aleuritoktól élesen elkülönül biztosan pleisztocén-kori, mégpedig — vizsgálataink alapján — kb. 670 ezer éven 41