Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Rónaki László: Újabb vízföldtani adatok a pécsi karsztvíz egészségügyi védelméhez

1. ábra. A Tettye környékén mért vízszinteltérések értelmezése akkor rámutattunk arra, hogy ezt a reális igények és az adott pénzügyi lehetőségek keretéhez kell igazítani. Mivel a szakvélemény készítése óta eltelt időben a Mecseki Ércbányászati Vállalat (MÉV) olyan kutatófúrást mélyített, melynek eredménye a terület vízföldtani viszonyait jelentősen tisztázta, ez értelemszerűen 2. ábra. A XXVII. sz. víznyomjelzés értékelése a szakvéleményben javasolt kutatási program jelentős csökkentését is lehetővé teszi. Ez egyben indokolja, hogy a régóta halogatott, de egyre szükségesebbé váló vízvédelmi intézkedések megtételére e fórumon ismét felhívjuk a figyelmet. A korábbi elképzeléseinket igazolva két kutatófúrásunkban mért vízszintadatokból ma már egyértelműen eldönthető, hogy a Szentkút—Bálics közötti ún. deindoli területen a karsztos összlet feküjét képező kampili lemezes mészkő repedésvize magasabb a karsztvíz szintjénél (1. ábra). Ebből következik, hogy a karsztból nem áramolhat víz a feküképződményeken keresztül a völgyeken megjelenő források felé. Más szóval a korábban hirdetett szökevény karsztvíz ilyen megjelenésének legendája szertefoszlott. Ez a megállapítás egyúttal azt a további következtetést szüli, hogy az északi dőlésű kampili lemezes mészkőrétegekben a karsztosodó mészkőhatár közelében bizonyos zónákban a vízáramlás a karszt felé irányul. A IX. sz. szerkezetkutató fúrásban eredményes víznyomjelzési vizsgálatot végeztünk. (2. ábra). Ilyen határozottan első ízben tudtuk észlelni a festékkoncentráció időbeli változását a Tettye-forrásnál, jóllehet, volt némi zavaró tényező a nyomjelzés után lehullott csapadék árkeltő hatása miatt. Mint a közöltekből ismeretes, két korábbi nyomjelzési kísérletünk révén jelentősen növeltük a vízgyűjtő terület határát. Az 1976. évben készített szakvéleményben a vízgyűjtő területen belül kijelöltük azokat a részterületeket, melyek fokozott veszélyt jelentenek a forrás elszennyezésében. Ezekre már évekkel ezelőtt biztosítani kellett volna a maximális védelmet. Az általunk igen veszélyesnek ítélt zónák közül az Állatkert környéke kiemelten kezelendő. Ott többek között rendkívül fontosnak tartjuk a javasolt víznyomjelzés mielőbbi lefolytatását. Véleményünk helytállóságát aláhúzzák a szerkezetkutató fúrásban észlelt olyan adatok, melyek a szennyezésre kevésbé veszélyesnek ítélt területen is jelentős karsztosodottságra utalnak. Ezek konkrétan a fúrószerszám által harántolt üregek, a nagy nyelőképesség és a nyomjelzés eredménye. A vízvédelmi határ kijelölése során tehát a vízgyűjtő terület Misina—Tubes déli lejtőjén megvont földtani határon túl a kampili lemezes mészkő területéről észak felé átszivárgó vizet is figyelembe kell venni. Ez annál is inkább fontos, mert a képződményen egyre több létesítmény települ, valamint, hogy jelentős része szőlővel telepített és a műtrágyák, valamint növényvédő szerek toxikus hatását klórozással nem lehet eliminálni. Hasonló kérdéseket vet fel a Tettye-forrás közvetlen közelében levő szarmata mészkő és ezzel szomszédos porózus pannóniai homok vízvezető összlet is, melyek vizsgálata már nem odázható sokáig. Ezek után városunk hidrológusai érdeklődéssel várják, hogy az illetékesek mikor és milyen intézkedéseket terveznek, vagy tesznek a Tettye-forrás vízgyűjtő területének védelmére. Megjegyzés: A hivatkozott szakvélemény megrendelése annak mellékleteként is csatolt tanulmány alapján történt. Ezt a Hidrológiai Tájékoztató 1977. évi számában (p. 45—49.) közöltük. (Rónaki L.: A pécsi Mecsek karsztjának és karsztvizének védelme a víznyomj elzési vizsgálatok ismeretében.) 31