Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Bunyevácz József: A környezetszennyezés hatása a Pécsi Vízmű pellérdi- és tortyogói-kútcsoportjának vízminőségére

mításba. A terület jellegzetessége a magas talajvízszint; csapadékos időjárásnál a kutak rendszerint napokig megközelíthetetlenek, a felszínen gyakran hetekig áll a víz, ami a vízutánpótlódás szempontjából kedvező. A 3. ábra a kútvízminták kémiai oxigénfogyasztásának és a biológiai vizsgálatok eredményeinek félhasználásával készült, és azokat a területrészeket ábrázolják, ahol ezek szennyezettséggel kapcsolatba hozhatók. A KOIp

S jellemző értékei a vízműterületeken 0,8— 1,6 mg/l közé esnek, míg a halastavak és a szennyvíziszaptavak környékén a 2,2—2,8 mg/l-es értékek dominálnak. A „Pu" és „P

3

4"-es kutaknál 4,0—4,6 mg/l-es koncentrációkat mértünk, ami már felszínről eredő szerves szennyezést jelez. A bakteriológiai vizsgálatok szerint a kútcsoport vizei coliform baktériumokat nem tartalmaztak; az összes balítériumszám is a szabványértékek határain belül volt; átlagosan 10—40/ml körül mozgott. Biológiai szempontból azonban a vízminták rendszeresen kifogásoltak, és ivóvízellátásra nem feleltek meg a bejelölt területrészeken; főként a halastavak és Keszü környékén. Az erősen szennyezett vizeknél rendszeresen nagy számban megtalálhatók a vasbaktériumok, amelyek közül leggyakoribb a Gallionella ferruginea. A szerves szennyeződés jelzője a KOI mellett a jelentősebb mennyiségben jelenlevő ammónium- és nitrát-ion is; védett vízadójú, mélységi vizeknél a nagy NH

4 + -ion tartalom az ivóvízként való hasznosításnál nem kifogásolt, viszont e területen a víztartó mélységi rétegek védetlenségét bizonyítja, éppen az egyes kutaknál rövid idő alatt mérhető jelentős ingadozások miatt. A 4. ábrán bejelölt zónákban az NH

4 + -ion 0,1—1,7 mg/l értékeket ért el és emiatt különösen Keszü körzetében, a kutak erősen kifogásoltak, a rendszeresen nagy 0,16—1,7 mg/l-es koncentrációik miatt. A szennyvíztelep iszaptavai közelében ez az érték 0,1—0,45 mg/l között ingadozik, viszont a halastavak mellett 0,2 mg/l alatt mérhető az NH

4 + -ion mennyisége. A Pécshez közel eső vízműterületeken a város szennyező hatása figyelhető meg, amelyet a 0,1—0,3 mg/l-es KH

( + -ion koncentráció mellett a kútcsoport területére jellemző 0—8,5 mg'l N0

3—-ion tartalomnál nagyobb, 20—40 mg/l-es értékek mérhetők. A toxikus nitrát a friss szennyezésjelző NH

4 + -ionnal együtt jelzi a terület veszélyeztetettségét is. A vas- és mangán-ion a KOI, NH

4 + -, N0

3—-•-ionnal és a biológiai vizsgálatok eredményeivel együtt jól mutatják a vízműterület talajrétegeinek aerob-anaerob viszonyait. A vas és mangán az organoleptikus hatáson túl csővezetékekben lerakódva bevonatot képez és életteret biztosít a jelenlevő baktériumok számára is, amelyek az ivóvízhálózat másodlagos szennyeződését eredményezik. Egyes kutaknál a vas-ion az 1,4 mg/l, míg a mangán-ion a 0,55 mg/l értéket is eléri; itt is a halastavak, a szennyvíztelep és Keszü környéke az, amelynél a kútvizek rendszeresen kifogásolhatók. Az MSZ 448/31. szabvány előírása szerint a vas és mangán együttes mennyisége ivóvízben legfeljebb 0,3 mg/l lehet. Ezek az ionok és a sokszor nagy ammónium-tartalom arra utalnak, hogy a felszíntől eredő szerves szennyeződést a talaj már nem képes lebontani. Felszín alatti vizekben a foszfáttartalom vízszennyezésre utalhat és egyrészt a mezőgazdasági tevékenységből, másrészt a házi eredetű szennyvizek talajban való elszikkasztásából eredhet. Az előbbi főként szervetlen, utóbbi pedig szerves szennyezőt jelez. A kutak elemzési adatai szerint a terület átlagos foszfát-ion töménysége 0,0—0,03 mg/l között ingadozik. Ennél egy nagyságrenddel több foszfátot tartalmazó vizek a vízműterület északi és déli részén, valamint a szennyvíztelep környékén találhatók; itt koncentrációjuk 0,12— 0,25 mg/l. A kémiai oxigénfogyasztás, ammónium-, nitrát-, vas-, mangán- és foszfát-ionok mennyiségi eloszlását térben szemlélve tehát három igen lényeges körzetet tudunk elkülöníteni. Megfigyelhető, hogy e három fontos területrész — a halastavak környéke, a város délnyugati része a szennyvízteleppel és a kútcsoport déli, MALOM 3. ábra. A P-területi kutak, vízminősége a kémiai oxigénfogyasztás és a biológiai vizsgálatok alapján 1. KOIp

S S 4,0 mgl1; 2. 2,0 < KOI

p

s < 4,0 mgl1; 3. Biológiailag kifogásolt; 4. Biológiailag erősen kifogásolt MALOM 4. ábra. A P-területi kutak ammónium- és nitrát-ion tartalma 1. NH

4+ > 0,1 mgl1; 2. 10 ^ NO

s- < 20 mgl1; 3. 20 <: NO3- <; 40 mgl—

1; 4. NO3— > 40 mgl1 SZENTLORINÍ Allattarrás jfVarosi ( szennyvíz J&Atelep ; j \y KERT/A J raptavalcfROS Hala stavak MALOM 2. ábra. A pellérdi vízműterület helyszínrajza 1. Termelő kút, 2. Termelésből kivont kút, 3. Aktív beszivárgási övezet, 4. Beszivárgás iránya 28