Hidrológiai tájékoztató, 1979
1. szám, április - Lovass József: A Fővárosi Vízművek vízbeszerzési helyei
nyászat fejlesztésének fejleményeiről. Alvállalkozóként legutóbb a VITUKI állított össze számukra átfogó tanulmányt a meglevő és várható helyzetről. Abban eltérnek a vélemények, hogy a vízszínek sülylyedni fognak-e a bányászat hatására Budán. Világhírű fürdőink minden eshetőségre számító védelme azonban megköveteli, hogy a pesszimumra optimalizáljunk. A vízszínek süllyedésének elébe menve búvárszivatytyúk mélyebb elhelyezéséhez alkalmas kutakat készíttetünk. Az ezekhez kapcsolt ismerettöbblet-szerzési cél — sajnos — kútba esett a fúrási technika említett elmaradottsága miatt 1977-ben Pesterzsébeten és 1978ban a Margitszigeten. A jövőbetekintés eredménye a pesti oldalon tervezett két figyelőkút a József Nádor téren és a Dimitrov téren. Ezek is úgy kell, hogy készüljenek, hogy a búvárszivattyús hévízkivétel számára alkalmasak legyenek, mély üzemi vízszintekről is. Ezt, a változó viszonyok között is megoldandó vízbeszerzési célt szolgálja a gellérthegyi táró és a most készülő józsefhegyi táró is. A fürdők minden korszerűsítése és fejlesztése a vízgazdálkodás szempontjainak messzemenő figyelembevételével készül. Nagy költségek árán arra törekszünk, hogy gyógyvizet valóban csak gyógycélra alkalmazzanak és, hogy mindenüvé visszaforgató berendezést állítsunk be a felhasználandó vízmennyiségek csökkentése végett. Már meglevő figyelőhálózatunkat tovább fejlesztjük, hogy megvalósíthassuk a hatáskörünkbe tartozó termelőhelyeken az összes hévíz folyamatos nyomás-, hőmérséklet- és vízmennyiségmérését avégett, hogy a változások egyértelműen és kétséget kizáróan követhetők legyenek. Kötelezőnek tartjuk a számunkra adott 30 m : i/p maximált kvótát. Kötelezőnek tartjuk, akalmazkodunk hozzá. De nem vehetjük komolyan! Hiszen Budapest 30 m 3/p-ben maximált, évtizedekre fixált hévízkvótája kevesebb, mint a számtani közép számításához felhasznált két számítási eredmény differenciálja. Ez a 41 m 3/p különbség a 209 és 250 között több, mint egyharmadával nagyobb a mi 30 köbméterünknél. A korábban említett számítási értékek szélsői között éppen 230 m 3/p a különbség, ebben pedig majdnem nyolcszor van meg a fürdők 30 köbmétere. Ez a 30 m : i/p a főváros fürdői számára elengedhetetlen alapfeltétel, az egész főváros számára is egy a jellegzetességek, történelmi attribútumok közül. S ugyanez az érték, meg annak több, mint hétszerese is, másoknál számítási tűrés, avagy felfogások közötti eltérés. önként adódik a következtetés, hogy ennél meggyőzőbb vizsgálati eredmények, tehát pontosabb mérések, sűrűbb adattömeg, kiterjedtebb vizsgálódások szükségesek. A budapesti fürdők 30 m 3/p-es kontingense megszabott szám. A második legnagyobb vízfogyasztás a bányászat 200 m 3/p tervezett vízemelése után. Ám a VITUKI 1978. év elején készült tanulmánya a vízfogyasztások összegezése után még egy 30 m 3/p-es fogyasztást talált. A közeli és távolabbi, de idetartozó térségben összegezve ennyi az eddig tekintetbe nem vett fogyasztás a karsztból. Megint a differencia, a vizsgálat hibája annyi, mint a főváros és fürdői számára megállapított vízbázis. Ez alkalmasint arra mutat, hogy a vízügyi hatásági tevékenység bizonyos jelentős elmaradásban van a rugalmasan és folytonosan változó tervezéshez képest. Pedig a tényleges helyzet számadatait nem várhatjuk máshonnan, mint az e célra rendelt területi hatóságoktól. Ha az illetékes vízügyi igazgatóságok szakemberei csakugyan kézben tartják majd a vízhasználatokat, legalábbis a legjobban szem előtt levő és szinte kivétel nélkül jelentős karsztvízkivételeket, bizonyára védve leszünk attól, hogy egyszercsak többször 10 m 3/p eddig számba nem vett vízfogyasztás kerüljön elő, midenki meglepetésére. A Fővárosi Fürdőigazgatóság a maga körében pénzt és fáradtságot nem kímélve iparkodik alkalmazkodni a kissé homályosan látható, várható viszonyokhoz. Mindenekelőtt maga is igyekszik lehető tisztán látni ebben az összetett kérdésben szakemberei és megfigyelő kútjai, intézményeknél megrendelt tanulmányok, feltáró munkálatok révén. A Fürdőigazgatóság országos gondokban osztozik, amikor befektetései ellenére kezét megkötve érzi a fejletlen (vagy elmaradott) fúrási technika következtében. A fürdők a következő éveket a lehetőségig felkészülten várják. S e lehetőségek folytonos bővítésére törekszenek. A Fővárosi Vízművek vízbeszerzési helyei LOVASS JÓZSEF Fővárosi Vízművek A főváros vízellátásának kezdeti időszakától, a XIX. század 60-as éveitől hosszantartó vita folyt a vízbeszerzés módjáról, a távlatban is szükséges vízmennyiség biztosításáról, s ezzel a vízellátás végleges megoldásáról. A szakemberek egyrésze a Duna fővárosi- és a fővároshoz közeli partjain és szigetein, a vízadó homokos kavicsrétegekbe telepített kutakkal, a természetes szűrésű vízbeszerzést javasolta, másik része, amely ezzel nem látta biztosítottnak a szükséges mennyiséget, a mindenkor bőven rendelkezésre álló Duna-víz mesterséges tisztítása, szűrése mellett foglalt állást. A vita, amelyben neves külföldi szakemberek is részt vettek, végül a természetes, ún. partiszűrésű kutas vízbeszerzés javára dőlt el. Szerencsére, s ebben nagy érdeme volt Wein Jánosnak, a Fővárosi Vízművek első igazgatójának, aki a vitával kapcsolatos emlékiratában rámutatott: „Ha mi azt, amit nekünk a természet különös kegye úgyszólván költség nélkül és gazdagon nyújt nem használjuk ki, méltán nevetség tárgya leszünk Európa szemében". Wein Jánost és a döntés helyességét a főváros vízellátásának kezdte óta eltelt több mint egy évszázad fényesen igazolta. Ez idő alatt a Duna vize, amely a múlt században általában még tiszta, az ipari és egyéb elfolyó vizektől mentes volt, nagymértékben szennyeződött. A több országot átszelő nagy folyamba a XX. század kezdete óta és napjainkban is nagy mennyiségű olajos és egyéb, mérgező anyagokat stb. is tartalmazó ipari szennyvizeket bocsátanak be. Az ezektől szennyezett Duna-vizet a legkorszerűbb tisztító eljárásokkal sem sikerül különösen íz és szag tekintetében kívánatossá tenni. A mesterségesen szűrt Duna-víz bakteriológiailag tiszta, az egészségre nem káros, keménysége is megfelelő, tehát ivóvízként és sok más célra is felhasználható. Nem kellemes szaga és íze (amely részben a tisztítás során alkalmazott vegyszerektől is származik), valamint az évszakok szerint változó hőmérséklete (nyáron meleg, télen hideg) miatt a lakosság jobban kedveli a szagoktól és ízektől mentes kútvizet, amelynek hőmérséklete is szűkebb határok között mozog. A tisztított Duna-víz ez idő szerint és előreláthatólag még hosszú ideig, tehát csak kisegítő szerepet tölthet be a főváros vízellátásában. Több évtized távlatában, ha a folyam szennyezése — nemzetközi megállapodások keretében — megszűnik és vize jobb minőségűre 23
