Hidrológiai tájékoztató, 1979
1. szám, április - Dr. Kaszap András: A fővárosi fürdők vízellátásának védelme az "eocén-program" keretében
2. Ásványi anyagtartalom mutatói (1/b. ábra) Vizsgált mutatók: összes keménység, összes oldott anyag, nátrium-egyenérték %. A vizsgált mutatók kedvező képet reprezentálnak egész működési területünkre. A kívánatos tiszta — kissé szennyezett minőségre jellemző összetevők relatív gyakorisága 80—85% között ingazodik. Megjegyzem, hogy a legkedvezőtlenebb képet a Nádor-csatorna mutatja, amelynek Fejér megyei szakaszán a vizsgált mutatókra érzékeny öntözéses vízhasználatok üzemelnek. Ezen a vízrendszeren a Séd—Nádor-völgy közismerten rossz vízminőségi helyzete miatt rövid időn belül javulás nem is várható. 3. Különleges mutatók (1/c. ábra) Vizsgált mutatók: fenol, ammónium. A kívánatos tiszta — kissé szennyezett vízfolyásra jellemző érték relatív gyakorisága 58—66% között változik. Fejér megye ennél lényegesen kedvezőtlenebb és kiszolgáltatott helyzetben van. A Nádor-csatornára települt halastavi vízhasználatok biztonsága a megyehatáron kívülről (Veszprémi iparvidék vegyipari üzemi) érkező szennyezésektől függ. Az 1. táblázat tartalmazza Feiér megye rendszeren vizsgált vízfolyásainak mértékadó értékeit az 1969— 1975. évek közötti időszakban. Összefoglalás Fejér megye értékelésbe bevont vízfolyásai a működési területünkre jellemző kedvezőtlen vízminőséget mutatják. Ezen a kedvezőtlen vízminőségi helyzeten javítani kell, és ehhez nemcsak a megyehatáron kívülről érkező szennyezések, hanem a megyén belüli szennyezőanyag-terhelés csökkentése is szükséges, elsősorban megfelelő tisztító hatást biztosító berendezések létesítésével. A Nádor-csatorna vízhozamát gyakorlatilag a használtvíz-visszavezetések adják, ezért egyéb vízminőségszabályozási létesítmények tervezését is megkezdtük az Országos Vízügyi Hivatal által a Vízügyi Alapból vízminőség-védelmi célokra biztosított keretből. A fővárosi fürdők vízellátásának védelme az „eocén-program" keretében* DR. KASZAP ANDRÁS Fővárosi Fürdőigazgatóság 1977. decemberében hírül adták, hogy az Állami Fejlesztési Bank 3900 millió forint hitelt folyósít a nagyegyházi szén- és bauxitbánya megnyitása céljára. A szerződést aláírták. A napi 6000 t szén és 2000 t bauxit termelése végett építendő nagyegyházai akna jelentős része a magyar szénbányászat eddigi legnagyobb beruházásának, az eocén korú széntelepek lefejtésére irányuló ún. eocénprogramnak. A nagyegyházi egyike lesz a négy, eocén korú szenet adó bányának, amelyeket az 1930 MW teljesítményű bicskei hőerőmű kiszolgálására létesítenek. A BKL Bányászat c. folyóirat 1978. évi januári számában Kapolyi miniszterhelyettes azt írja, hogy a térség ásványi kincseinek in situ értéke pillanatnyilag 500 milliárd forint. Ez 10%-a a teljes hazai ásványvagyonnak s a kutatás akár még meg is kétszerezheti a készletet. A bányászat elkerülhetetlenül együttjár a bányászkodás biztonsága végett eltávolítandó tetemes vízmenynyiség többé-kevésbé folyamatos kiemelésével. A Nagyegyháza—Csordakút—Mány—Dorog térségében eltávolításra szükségesnek ítélt vízmennyiség a tervezés évei alatt jelentősen és többször megváltozott. A kezdetben alapul vett elgondolás szerint a bányászkodást a teljes biztonságot ígérő depressziós térben tervezték megvalósítani. Ezt a teljesen víztelenített depressziós tölcsért a vízszín huzamos süllyesztésével kell előállítani, a szivattyúzást évekkel a bányászat megindítása előtt kell elkezdeni. Az akkori, 1970. évi elgondolás tehát aktív vízvédelmet irányzott elő. Eszerint a szénvagyon lefejtéséhez 15 éven át 350 m : ,/p vízemelés okozta volna a vízszín süllyesztését, amit a szinttartás periódusa követett volna, 230 m : i/p vízemeléssel. A süllyesztés határát 32—35 km sugarú körben jelölték meg. Az akkori karsztvízszint 120—140 m. A. f.-i szinten állott. A megfelelő mélységig lesüllyesztett vízszín eléréséhez szükséges emelendő vízhozam kérdésében megoszlottak a vélemények. így a —200 m. A. f.-i szintre való süllyesztés 450 m 3/p hozammal lehetséges, míg —300 m. * Előadásként elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság Balneotechnikai Szakosztálya 1978. április 20-i előadóülésén. A. f.-i szintet már 400 nvVp hozammal vélte elérhetőnek egy másik elgondolás, s ekkor a depresszió sugara 35 km lesz, de 55 km is lehet 1998—2000-ben. Ilyen körülmények között Budapesten 2—3 m karsztvízszintcsökkenést vártak 1985-re. Minthogy az ilyen módszerrel végzett teljes víztelenítés nagyon költséges, a tervezés újabb szakaszában ezt a módszert elvetették. Minthogy ez a víztelenítési mód, s ezzel a biztonságnak ez a foka nagyon drága, ezért a bányászat gazdaságossága vált kétségessé. Egyébként is, nagy területet érintő hatása miatt támadásoknak volt kitéve. Helyébe az ún. kombinált instantán védekezés koncepciója lépett. Ez a védekezési mód abban áll, hogy a védőréteggel rendelkező telepek művelése előtt, a bányászatra előkészített térségben a fakadó vizek elvezetésén túlmenően, vízbetöréseket provokálnak. A víz fakasztásának szintje néhány m-el mélyebbre nyúlik a bányászat legmélyebb szintjénél. Ez a vízvédelmi mód a dunántúli barnaszénbányászatban alkalmazott (ún. passzív-preventív) védekezéshez soktekintetben hasonló, de annál nagyobb biztonságot nyújt. A fakasztott vizek összegyűjtése és felszínre emelése a szokásos módon történik. Ez a védekezési mód szerepel a jóváhagyott és megvalósítás alatt álló tervekben, mert jóval olcsóbb az előzőnél. Az egész kérdés veleje az, hogy mennyi vízből kell majd kiemelni azokat a több-kevesebb biztonsággal meghatározott hozamokat a bányászkodás szükségletei szerint megszabott területen. Az egész középhegység dinamikus vízkészletét többen is meghatározták. Először — 1954-ben — Kessler H. 440 m 3/p-et számított. Ez a sorozatban a minimális érték. Szebényi L. (1975) számított maximális 1400 m 3,/p értéke és e között helyezkednek el Böcker T.—Miiller P. (1975) 530, Szilágyi G. 770 és 800 (1975 és 1970) és Willemsz T. 1000 m : l/p számított értékei. Ebből a Móri-ároktól keletre eső északkeleti hegységrészre persze csak egy hányad jut. Erre a részre a különböző szakemberek (egyes esetekben a kiadmányozás jellege folytán szakintézmények) véleménye szerint minimálisan 100 (Böcker—Miiller, 1975 : 50 —150), maximálisan 330 m : l/p (Kovács Gy. és Szebényi L. is, 1975) dinamikus karsztvízkészlet jut. 21
