Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Pálfy József: A borszörcsöki vízkár vízföldtani vizsgálata

Kisebb medencék esetében, ahol a területhez képest nagyobb a kerület aránya, alkalmazható új megoldás az, amikor a kiegyenlítő medence a körbefutó gyűjtővályu megnagyobbított változataként kerül kialakításra. Jelentős megtakarítás érhető el a külön épülő kiegyenlítő medence esetével szemben és az sem jelentéktelen, hogy könnyebb ráfolyásos szivattyúüzemet berendezni, magassági értelemben kisebb a helyigény. Az ismert szakirodalom figyelembevételével is eredeti, bár alapjában nem új a medencébe bevezetett vízsugár hidrodinamikai vizsgálata, amely kimutatta, hogy a jó keverő hatás miatt 3—4 m/sec sebességgel medencébe lőtt vízsugár valóban elegendő energiával bír ahhoz, hogy a keveredés megfelelő legyen, ugyanakkor nem zavaró a fürdőzők számára. Ez a gyakorlati tapasztalatokkal jól egyező eredmény. 3. Néhány fontosabb megállapítás Vizsgálataim során sikerült néhány olyan megállapítást tennem, amelyek ha nem is ismeretlenek, de igen fontos szempontot jelenthetnek az uszodák tervezésénél és nem találhatók meg összefoglalva közvetlenül felhasználhatóan a tervezők számára. A feszített víztükrű medencekialakítás, amelynek több változata is ismert, az egyetlen olyan megoldás, amely valójában biztosíthatja a medence vízminőségi és közegészségügyi szempontból megfelelő voltát, természetesen a megoldásnak megfelelő csőrendszerrel együtt. Tehát, esetleg kisebb medencéktől eltekintve ezt a megoldást kell alkalmazni. A víztükör feszítésével összhangban mindig vízforgatásra épülő technológiát kell alkalmazni. A töltő-ürítő rendszer semmiképp sem tekinthető korszerűnek. Főleg külföldi tapasztalatokra alapozva, figyelembe véve a kezelő személyzettel szemben támasztott követelményeket ráiszapoló szűrők alkalmazása a vízkezelés során nem javasolható. Minden technológiai és gépészeti berendezés, amelyekkel kifogástalan üzemeltetés lehetséges, beszerezhető a hazai piacon. Kivételt talán csak a nagy uszodákhoz szükséges klórgázadagoló képez. Igen jó eredmények érhetők el többrétegű szűrőkkel, de a szűrőanyag-beszerzés és az üzemeltetés bonyolultabb volta miatt célszerűnek látszik homokszűrőket tervezni. A műszerezés és az automatizálás feltétlenül a jövő útját jelenti ezen a területen is. * * * Nem volt célom a tervet teljes részletességgel ismertetni, inkább csak azt a gondolatmenetet, azokat a szempontokat akartam bemutatni, melyeket a munka elkészítése során lényegesnek tartottam. Az azóta eltelt idő alatt szerzett tapasztalataim alapján is kidolgozásra érdemesnek ítélem az alkamazott új módszereket, megoldásokat és reálisnak, hasznosíthatónak a levont következtetéseket. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akiknek nem kis része volt abban, hogy idáig eljutottam, tanáraimnak, konzulenseimnek. A borszörcsöki vízkár vízföldtani vizsgálata PÁL.FY JÓZSEF Magyar Állami Földtani Intézet Középdunántúli Területi Földtani Szolgálat, Veszprém 1. Bevezetés A Borszörcsök községtől keletre 1 km-re fekvő majorban a noszlopi Somlóvár MGTSZ baromfitelepet üzemeltet. 5000—10 000 tojótyúkkal tenyésztojást termelnek tőkés exportra. A major vízellátását egy 2,2 m átmérőjű 9 m mélységű aknáskút biztosította nagy biztonsággal. A kútban állandóan 5—6 m volt a vízoszlopmagasság, amely az 1977. évtől rohamosan csökkent. A jelenlegi vízoszlopmagasság 0,5 m, tehát a kúthoz kapcsolódó szivattyús vízellátó rendszer nem üzemeltethető. Az 1977. év végén megkísérelték a vízellátás olyan megszervezését, hogy a kutat lajttal hordott vízzel feltöltöltve üzemeltessék. A kút „nyelőkútként" működött és a betöltött több m

3-nyi vizet perceken belül elnyelve 10 percen belül beállt az eredeti 0,5 m-es vízoszlopmagasság. Jelenleg tartálykocsiról látják el a telepet vízzel. Azonos időpontban következett be Borszörcsök község ásott kútjainak vízszíncsökkenése is. 2. Földtani viszonyok A vizsgált terület földtani viszonyait a Magyar Állami Földtani Intézet térképei és kiadványai alapján ismertetjük. A felszínen előforduló legidősebb képződmény a felső-triász—nóri fődolomit, mely Halimbától és Szőctől délkeletre nagy felszíni elterjedésű, kisebb foltokban Padragkút közelében is a felszínre bukkan. A raetiemelet tömbös mészköve Padragkúttól délkeletre kisebb foltokban, a középső-jura dogger mészkő pedig Ajka—Csingervölgy keleti szomszédságában ismeretes a felszínen. A kréta időszak apti- és szenon-emeletének mészköves, márgás, agyagos és kőszenes képződménycsoportjai Ajka, Csingervölgy, valamint a Magyarpolányi magasrög területén találhatók. Kréta—eocén-kori bauxitokat Ajkától délre és délkeletre ismerünk kisebb foltokban. A középsőeocén lutéci emeletének nummuliteszes mészköve a vizsgált kúthelytől 4 km-re keletre található kisebb rögben a felszínen, nagy területeket borít Ajkától délkeletre, valamint a Magyarpolányi magasrög körzetében. A miocén helvéti és szarmata emeletének kavicsa csaknem 50 km

2-es, közel összefüggő területet borít Ajkarendek, Magyarpolány és Noszlop térségében. Ebből nyeri vizét Noszlop község 20 m mély törpevízműkútja is. A vizsgált terület legjelentősebb képződménye a felsőpannóniai homok, kavics és agyag, mely a pleisztocén fedő alatt több helyen — a vizsgált terület körzetében is — Somlóhegy bazalt kúpja alatt, valamint a majortól nyugatra és délkeletre a felszínre bukkan. A felsőpliocén bazalt és bazalttufa legjelentősebb felszíni előfordulása a vizsgált területtől nyugatra 3 kmre a Somlóhegy. Az idősebb képződményeket a terület közelében pleisztocén homok és kavics fedi. Ebből nyerték vizüket a major és Borszörcsök község kútjai is. A holocén képződmények a patakvölgyeket kísérik. A mélyföldtani viszonyok első korszerű összefoglalása Dank V.—Fülöp J. (4) térképén történt. A mezozóos kőzetek legfiatalabb tagja az alaphegység tetőrészén a nagylengyeli kőolajmedencében és a Bakony északnyugati előterében Andráshida, Nagytilaj, Celldömölk, Vinár, Pápa vonaláig a felsőkréta mészköves, márgás rétegcsoport. 16