Hidrológiai tájékoztató, 1978

Dr. Bencze Géza: Beszédes József a Kapos szabályozásáról és az elkészült csatorna fenntartásáról

domány rendje szerént fojtani apró töltésekkel, ... a marha rongállás ellen sövény vagy tüske kerítéssel oltalmazni, sőtt ha egyébbként nem lehet az egész illyen veszedelmes oldalt, vagy völgyet erdővé változtatni, a még fenn álló erdőt pedig ápolni szükséges. 2. Mind már a meg ásatott homok háríttó Csatornákat tisztán tartani,... és minden nagyobb zápor, vagy hó olvadás után ezekből a hátra maradott homokot és iszapot emberi munkával tüstént ki hányatni, ezen csatornák fenekeit iszap fogó módra kissebb nagyobb emelkedésben tartani. 3. A hol a szükség kívánni fogja még több illyen homok, és iszap háríttó Csatornákat ásattatni. 4. Az oldal bé folyásokon illendő távolságra az elfogadó fő Csatornától dudva, és gaz fogó gereblyéket tsináltatni, leg inkább méglen ezen oldal völgyek a csatornázás munkájában vágynák. 5. Soha szántás közelebb 5 ölnél [1 öl = 1,9 m] egyik egyik felől a Csatornákhoz eső part oldalakon ne történjen. 6. Az elfogadó Kapós vízi fő Csatornát nem attól kell félteni, hogy elkeskenedik, hanem attól kell tartani, hogy elszélesedik, s ekkor minthogy a víz abban meg nem szorulhat, tehát az iszapot le rakja; tehát legfőbb rendszabály ez a mi leg közelebb illeti az olly nagy vidék iszapos vizét elfogadó fő Csatornát t. i., hogy a Csatorna oldalain termő füvet, nádat, fát soha senki el ne rontsa, se le ne arassa, le ne kaszálja, se ki ne gyomlálja, se le ne gázoltassa marhával, egyedül az tisztogattassa a ki ahoz érteni fog, hogy hol, és mikor köll azon plantákat nyesni, vagy ki irtani, mivel tsak ezen vízi plánták tartyák szorosan öszve a partokat faragott kő fal gyanánt A hol tehát a gyep meg sértetett a Csatorna oldalán, vagy azon 5 öl párkányon, melly föld a Társaság Tulajdona légyen örökké, mindjárt a kártevő költségein azon seb a gyepen ki gyepeitessék, és meg öntöztessék, hogy eleven maradjon. A gyöp rongállás a Csatorna oldalain vagy szélein olly veszedelmes a Csatornára nézve, hogy ha legeltetés lészen a Csatorna szélein, rövid idő múlva nem lészen Kapós vizi Csatorna. Tehát vagy ez, vagy az; itt nintsen közép út. Erre nagy mértékben figyelmessé tenni a Társaságot nintsen elegendő szóm. Ezen elő adott fő szabályokból önként következik, hogy minden itatás bé hajtva a Csatornába, kotsival való ált járás, kender áztatás ... a Csatornára nézve igen veszedelmes, és azért keményen tilalmaztassék ... Ezen tilalmazás főképpen eszközölhető Tettes Tolna Vgyében két, Tettes Somogy Vgyében egy Csatorna őrzők segítségével, kik szüntelen a Csatorna parton járjanak, a kárt tévőket szoros fölvigyázat alatt tartva, intve, és az illető helyeken azonnal be jelentve. Fő személly pedig a jó karban tartásra nézve egy értelmes vízmérő, a ki rend szerént tavaszi hó olvadás utánn, és Juniusi, és Juliusi záporok idejében hajón vagy gyalog a Csatornákat bé utazza, víz méllységeit meg mérve a fenék állapotját kitanulja, és a partokat szorossan meg vizsgálja, és jól meg fontolja, hol lappanghat ollyan veszedelem, mellynek következése messze hat... 1. Minden hidak a Tudomány rendszabállyal szerént építtessenek. 2. Semmi néven nevezendő munka a Kaposvizi Csatorna körében, vagy ollyan völgyekben, mellyek öszve függnek a Kapós völgyével, és így ki hatnak a Kapósvízi Csatorna állapotára, ne történjen a Társasági Vízmérő, és a Kormányozó Közép ponti képviselőség tudta, és jóváhagyása nélkül. Csak így lehet állandó ezen díszes foganatú nagy áldozatokkal és testi lelki tudományos sok fáradsággal készült Kapós vizi Csatorna például hazánknak, mind a hasznos egyesületekre, mind az olly szükséges víz tárgyú munkákban az iparkodásnak Nemzeties föl éllesztésére, mellyből egyedül a leg oltsóbb, és leg jövedelmesebb módon gyarapodhat meg a mostani Köz jó, a melly sokat szenved folyóink rendetlen állapotja miatt. Ezek javíttására igyekezni legyen egyik főbb kötelességünk Hazánk dütsőségével egybe kaptsolva. Költ Simontornyán Augusztus 12-én 1835-ik Esztdben. Beszédes Josef m. k. — Kapós vizi K. Biztos igazgató Vízmérő." A Kaposvár—simontornyai gyűlés nemes közönsége úgy határozott, hogy Beszédesnek a gyűlésre beadott „Kaposvíz tárgyú értekezés"-ét a társaság közköltségén kinyomtatják, hogy „így a végzett munkának menetele, s miben léte köztudományra jutván, az utó világnak utmutatásul szolgáljon". Kézirata egy-egy példányát a kapos-szabályozási iratokhoz mellékelve, elhelyezték a levéltárakban, de valószínűleg pénz hiányában — vagy a múló lelkesedés miatt — a kinyomtatásra nem került sor. A csatorna fenntartására vonatkozó nézetei és főképpen aggályai nem bizonyultak alaptalanoknak, ami rövidesen be is bizonyosodott Mészöly Károly aligazgató mérnöknek a Kapós 1837. évi tavaszi állapotáról szóló jelentéséből. Olyan nagy számú hibát és hiányosságot talált a szabályozás után másfél évvel, amelyek mind károsak voltak a csatorna állapotára, sőt létére, noha mindezek azonnali felszámolását a csatornaátadási gyűlésen a társaság egyhangúlag elfogadta. Mészöly a korábbi tervekben javasolt belvízgyűjtőés levezető csatornák megépítését igyekezett elsőben elfogadtatni. Meg is bízták a tervek és a költségvetés elkészítésével, de a társaság nem tudott a kérdésekben már érdemben dönteni. Az 1835-ös átadás után a Királyi Biztosság és Beszédes főmérnök által magárahagyatva a társaság nem tudta folytatni korábbi nagyszerű működését. Tevékenysége az ellenőrzésen és kisebb, de hiányosságokat mindig maga után hagyó javító- és fenntartó munkákon túl az érdekeltségi terület birtokosaival való pénzügyi, jogi és egyéb vitákban merült ki. A csatorna fokozottabb megőrzése és a további munkák a társulat magasfokú tevékenységét és szervezőkészségét igényelte volna annál is inkább, mivel már 1840-re bebizonyosodott, hogy a csatorna — kissé hasonlóan az 1807—1819 közötti szabályozáshoz — nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A társasági gyűlés határozatlanságára Beszédes egy nyomtatott röpirattal felelt. (Előkivetése azon munka szerszám, és költségeknek, melyek a' Kapós mocsárját szárító napnyugoti csatorna megvájására kívántatnak... Dunaföldvár, 1840. 1 lap). Minden kommentár nélkül közölte Somogy és Tolna megyékkel a második, általa elengedhetetlenül szükségesnek tartott csatorna méreteit, a szerszám- és pénzszüks^gletet, javasolva egyben a csatornán építhető malmok helyeit, számukat és nagyságukat. A társaság nem reagált a tervezetre, befejezettnek tekintette a Kapós szabályozását. A vezető mérnökökön kívül senki nem gondolt arra, hogy az évszázadok alatt — ha részben mesterségesen is — kialakult hidrográfiai viszonyok megbontása rövidesen új helyzet elé állítja a Kapós — elsősorban somogyi — vízrendszerét. A mellékpatakok a regulációt követő újrabevágódásukkal, a terület egészén felélénkülő erózióval a számítottnál nagyobb mennyiségű hordalékot szállítottak a folyó új medrébe. A feliszapolódás és a csatornaparton történt kártételek mellett megindult a kisebb kanyarulatok újbóli kialakulása. Szinte egyidőben a szabályozás befejeztével megindult a Kapós visszatérése a korábbi állapotokhoz. Az újonnan elkészült meder szűknek bizonyult, különösen nagyobb esőzések vagy a gyors hóolvadás vizeinek biztonságos levezetésére, s így az árvíz majd minden évben elöntötte a korábbi ártér jelentős. részét. A völgytöltődés következtében szinte évről évre emelkedett az árhullám, s haladta meg sok esetben a szabályozás előtti nagyságokat is. Mederbővítési munkákra — a folyamatos, de nem túl sok eredményt felmutató javítási munkákon túl — a múlt század folyamán azonban már nem került sor. Dr. Bencze Géza JEGYZETEK ' Csorba József: Somogy vármegye ismertetése. Pest, 1857. 45. old. 2 Tenk Béla: A vízszabályozások Tolna vármegyében, a XVIII. században. Pécs, 1936. 19. old. 3 Bencze Géza: Adatok a Kapos-völgyi vízrendezés első idő-