Hidrológiai tájékoztató, 1978
Dr. Bencze Géza: Beszédes József a Kapos szabályozásáról és az elkészült csatorna fenntartásáról
1. ábra. Beszédes József tervezete a Sárvíz, a Kapós és a Sió vízrendezéséhez (1825) tására. Az ebben foglaltakat és a gyűlés más határozatait alapszabálynak fogadták el, amelyet a későbbi gyakorlat is szentesített. Ezenkívül a társulatnak tulajdonképpen még évtizedekig nem volt kidolgozott és hivatalos alapszabálya. Törvényes fennállási jogát az 1827. évi 33. tc. biztosította, amely „A Sárvíz folyót szabályozó csatornák és töltések föntartásáról és javításáról" rendelkezett (a törvénycikk 12. §-a rendelkezett a Sióról és a Kapósról). Társulati működési szabályzatnak a Miklósvári Egyezséget, a csatornaátadási jegyzőkönyvet és Beszédes értekezését tekintették, valamint a társulati gyűlések határozatait és megállapodásait. (Pótlásáról csak az 1870-es években gondoskodtak, s a Kapós csatornáját fenntartó Társulat hivatalosan csak 1878-ban vehette fel a „Kapos-csatorna Társaság" nevet, az addig használt „Kapos-berek Társaság" vagy „Zichy-csatorna Társaság" nevek helyett. 1 1) A Társaság további működése legfőbb alapelvének a Beszédes József által írásba foglaltakat tekintették. Ez fontos azért is, mivel a szervezeti ügyeken túl olyan kérdéseket is érintett munkájában, amelyek lényegében a mai napig is érvényesek mind az árvédelemben, mind a vízgazdálkodásban. Ekkor már jelentős számú vízi munka tapasztalatával rendelkezett, amelyek tudatosították benne azt a gondolatot, hogy a természet — főleg a vizek — erői és az emberi beavatkozás hatásai elleni küzdelem még rövid időre sem adható fel. Jogosan aggódott a több mint fél évszázadon át elhúzódott és csak a minimális program megvalósításával befejezettnek nyilvánított Kapos-szabályozás eredményeinek megőrzési és fenntartási lehetőségei felett, Okulásul álljon itt értekezésének néhány utolsó oldala (a szöveget lerövidítve adjuk közzé): „De mind ezen országos törvény oltalma, mind ezen áldott völgynek esztendei bő áldásai mellett, a szorgalmatos tudományos és munkás fel vigyázat nem lészen ezen Csatornyában, úgy ezek állandósága bizontalan azon sok elementumi, és állati rongállások miatt, melylyek ezen Csatornákat azon okbol érhetik, mivel már ezután az egész vidék iszapja a tsatornába hordatik zápor esőkkel, és sok ho lével, a föld miveléséből és használásából pedig e völgyben következik az emberi és egyéb állati rongállás. Tehát szükséges tudni, mi rossz érheti ezen Csatornákat, és mit kell tenni ezen rossznak elhárítására. Ámbár mind ezen rossznak természetét, mind elhárittásának útját, tsak az idő fogja tökélletessen kifejteni, mivel a Kapós vizének rendezése tsak akkor fog egy egészet tenni, midőn minden oldal vizek is szabályozva lesznek, mind az által némely körülményeket előre is lehet látni, s ezeknek eleit venni. Leg főbb veszedelme következik ezen Csatornáknak a szélső homokos vizű patakoktól, mellyek mélly víz mosásokban folynak rohanva a völgynek, és ebben fekvő elfogadó Csatornának, másik veszedelme onnan fog jönni, hogy a rendezés utánn az oldal völgyek az iszapos vizet már meg nem tisztítván, szűrvén iszapjától, ezt az oldalvási nagyobb víz erek által az elfogadó kevesebb esetű fő Csatornában viszik; ezen veszedelem mind addig nagyobb, míglen ezen oldal völgyek csatornázása a munkába vagyon. Ezen itt mondottakat lelkessen felfogva lehet tsak a vigyázati rendszabályokat a dolog természetéből eredtetni. Tudni illik: 1. Azon veszedelmes víz mosásokat akár mennyire legyenek távol a Kapós vízi Csatornától el kell a TuStiJJ auljusiU «*»aKiesiaíi c. K. j^stiscxFie *-X AMCXXSVCXS AÜSTJU*. »»ns«tt % ss suswu HttntAkm ÍMATSBI 7
