Hidrológiai tájékoztató, 1978

Béres László-Béresné Juhász Ilona: A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság területének vízföldtani adottságai

6.2.2. Agresszivitás és vízkőlerakódásra való hajlam. A víz agresszív tulajdonságát, híg oldatokban, mint amilyeneknek általában a hévizek tekinthetők, szabad szénsavtartalma, az ezzel szorosan összefüggőben álló pH-értéke, hőmérséklete és oldott oxigéntartalma szabja meg. A szabad, illetve az egyensúlyi szénsav és a kalciumhidrogénkarbonát mennyisége közötti viszonyt vizsgálva a természetes vizekben három esetet különböztetünk meg: 6.2.2.1. Agresszív, vízkőlerakódásra nem hajlamos hévizek: Index a) Erősen agresszív hévizek: Sárrétudvari fürdő 22,7 b) Közepesen agresszív hévizek: Kornádi, Kendergyár 6,4 c) Gyengén agresszív hévizek: Hajdúböszörmény, strandfürdő I. 0,65 Biharnagybajom, strandfürdő 0^59 Tiszacsege, Tukai Kendergyár 0,40 Tiszafüred, strandfürdő 0,10 Berettyóújfalu, strandfürdő 0,05 Debrecen, fürdő I. 0,00 Hajdúszoboszló, fürdő II. 0,00 Hajdúszoboszló, fürdő I. 0,00 Szeghalom, fürdő - 0,00 Kaba, Béke Tsz. —0,04 Kaba, Vörös H. u. fürdő —0,30 Püspökladány, fürdő —0,40 6.2.2.2. Vízkőlerakódásra hajlamos, agresszív hévizek: a) Vízkőlerakódásra gyengén hajlamos hévizek: Index Hajdúnánás, strandfürdő —0,79 (+0,58) b) Vízkőlerakódásra erősen hajlamos hévizek: Hajdúböszörmény, fürdő I. —7,6 (+0,22) Földes, Rákóczi Tsz. —16,4 (+40,0) 6. ábra. A hévízkutak területi elterjedése 1. Megszűnt kút, 2. 35—45 C° vizet adó, 3. 45—60 C° vizet adó, 4. 60—75 C° vizet adó, 5. Lezárt kút, 6. Hévízkútkataszteri szám 6.3. A hévizek vegyi jellege és a földtani viszonyok közötti kapcsolat. A vegyi összetételt számos földtani és fizikai tényező befolyásolja, így a vizek származása, a víztároló kőzetek ásványi összetétele, a réteghőmérséklet, a rétegnyomás, továbbá a víztárolók mélységi helyzete, a földtani időtartam és azok a földtani folyamatok (pl. hegységszerkezeti mozgások), melyek a víztároló kőzetet érintették. Jelentős hatású a vizek vegyi összetételére a hidrodinamikai állapot. Ebben a vonatkozásban nagy különbség van a mozgó, a földfelszínnel összefüggő, nyílt, valamint a sztatikus, zártrendszerű mélységi vizek között. A vizek származása elsősorban a sztatikus mélységi vizeknél játszik fontos szerepet, mivel sokhelyütt az egykori szedimentációs vízközeg egy része az üledékekbe zárva fennmaradt, úgynevezett fosszilis tengervíz alakjában, többé-kevésbé visszatükrözve az egykori vízközeg vegyi alkatát. A tároló kőzetek ásványi öszszetétele a nagy hőmérsékletű hévizek esetében fokozott jelentőségű, mivel nagy hőmérsékleten nagyobb a vizek oldóképessége. Az összefüggés fordítva is áll, mert a vizek oldott ásványianyag-tartalma jelentős veT gyi és fizikai befolyást gyakorol a víztároló kőzetekre. A víztárolók mélységi helyzete általában meghatározza a felszíni eredetű vizekkel történő keveredés lehető-, ségét és határát. 6.3.1. A porózus kőzetek vizei. A területen fúrt hévízkutak vizei nagyrészt porózus kőzetekből származnak. A porózus kőzetekből származó hévizek vegyi jellegük tekintetében igen változatosak. Vegyi alkatukat a felszínközeli néhány száz m-től eltekintve főleg a vízadó rétegek kora, illetve a vizek származása határozza meg. A pleisztocén víztárolók hévizei hidrogénkarbonátosak, max. 1 g/l összes oldottalkatrész-tartalommal. Ugyancsak hidrogénkarbonátos jellegűek a levantei és felsőpannóniai víztárolók hévizei. A levantei víztárolók hévizeinek maximális töménysége 1800 mg/l, a felsőpannóniai víztárolóké 1500 mg/l átlagosan, de nagy rendellenességek fordulnak elő a helyi földtani adottságoktól függően. Pl. Debrecen körül 4000— 10 000 mg/l az összes oldott sótartalom. A klórtartalom Debrecennél szintén rendellenesen nagy. Az alsópannóniai alemelet felső szintjeiből származó hévizek a hidrogénkarbonátos-kloridos vizek csoportjába tartoznak. Töménységük nagyobb, mint a felsőpannóniai alemelet szintjeiből származó hévizeké. A miocén-kori porózus tárolók hévizei kloridos jellegűek. Kivételt csupán néhány keveredett víztípus képez. A kloridos-jelleg megfelel a miocén tengeri üle^ dékképződési viszonyoknak. A tortónai lithothamniumos mészkő, valamint durvaszemcsés homokkő és konglomerátum alkotta víztárolókból kapunk hévizet Sárrétutvari, Biharnagybajom és Körösszegapáti vidékén, melyek ugyancsak nagy töménységű kloridos vizek (6. ábra). 6.3.2. Hévízfeltárási lehetőségek. 6.3.2.1. Paleozóos képződmények. Hévízfeltárás szempontjából nincs nagy jelentőségük. A kristályos medencealjzat közelsége a víz hőmérsékletét befolyásolja, mert jó hővezető képességénél fogva maga felett megemeli az üledékes kőzet hőmérsékletét és ennek követi keztében a geotermikus gradiens értéke kedvezően alakul. Ez mutatkozik meg Biharnagybajomnál, ahol a valóságos geotermikus gradiens 15 m/C. 6.3.2.2. Mezozóos (kréta időszaki) képződmények. Nádudvar és Szolnok térségében ismertek. Nagyobb mennyiségű hévíz termelésére nem alkalmasak. 6.3.2.3. Harmadidőszaki képződmények. Az eocénüledékeket Debrecen környékén 1688—1737 m-ben, Nádudvar környékén pedig a 3. fúrásban 1838—1985 m-ben tárták fel. Hévízfeltárásra felhasználhatók. Az oíigocén-üledékek Debrecen környéki elterjedése teljesen megegyezik az eocén üledékekével. Víztermelésre alkalmatlanok. A miocén-üledékeket a debreceni I. fú-i 58