Hidrológiai tájékoztató, 1978
Kaurek Róbert-Kovács Árpád: A berekvizek hatása a Balaton vízminőségére
Az alkáli földfémekkel történő reakcióknál kifejezetten négy lépcsőt találva ezt úgy ítélték, hogy ilyenkor az elsődlegesen humuszanyagokhoz kötődő fémionok akvokomplexen vagy olációs hídkötésen keresztül másik humuszmolekulát aggregálnak és leülepednek. A Tower International cég az ásványi (tőzeg) humuszvegyületek hatásának felderítésére kísérletsorozatot végzett, ezekből a következő megállapítások általánosíthatók: — a szabad huminsav elősegíti a közegben levő ásványi anyag oldódását; — a humuszanyagok minden tápelem-kationnal kombinálódnak és mind stabil, mind mozgékony vegyületeket képeznek; — a stabil humusz-származékok (pl. kalciumhumát és magnézium-humát) polielektrolitikus ioncserélő anyagként működnek, szabad és komplexben levő kationokat és anionokat egyaránt tartalmazhatnak. Ezt a folyamatot „bankhoz" hasonlítják, amelyben a feleslegben levő tápanyagkészletek ezekké a fixált, stabil humátokká alakulnak, majd szabaddá válnak, úgy, amilyen mértékben a növényi életciklus és az egymás után termesztett növények igénylik; — a szabad és nem kötött huminsavak a közegben stabil aggregátumokat képeznek és trágyahatást fejtenek ki. Hajlamosak ezek anyaghoz, vagyis más meglevő kolloid-anyagokhoz kötődni, amikoris ezek gazdaként szolgálnak. — a stabil és mozgékony huminsavas sók, valamint a szabad huminsavak is pufferhatásúak, így kedvező környezetet biztosítanak a növények fejlődéséhez; — a huminsavak kationokkal alkotott sói lényegében szerves jellegűek és így beléphetnek a végső termelési ciklusba közvetlen táplálékként. E megállapítások a hidrokultúrás kísérletek esetében is érvényesek volFak. 4. A vizsgálatok és értékelések A dél-balatoni berekvizek elemzését a KGST-szabvány által ajánlott módszerek szerint végeztük. A VIZIG-laboratórium megfelelő rutin analíziseit alkalmaztuk (oxigénforgalom mutatói, ásványi anyagok mutatói stb.). A rutinelemzést kiegészítettük összes foszfor, összes nitrogén, növényvédőszer-maradvány és szaprobiológiai meghatározásokkal. A kémiai és biológiai analíziseket párhuzamosan vízhozam meghatározásokkal végeztük el. A terhelésszámítások során a tárgyhó kémiai, biológiai és vízhozamméréseit vettük alapul. A berekvízzel szennyezett Balaton-területek nagyságát fototechnikai úton határoztuk meg, repülőgépről történő fényképezéssel. Vizsgálati eredményeink alapján a berekvizek vízminőségéről a következők állapíthatók meg: a) Halobitás. A berekvizek iontípus szerint megoszlanak. 1. Magnézium-, kalcium-, hidrogénkarbonát-, szulfátiontípusúra: ezek az Imremajori-csatorna, Zichycsatorna, a Jamai-patak, az A—B—C-csatorna vizei. E csatornák vize oligo- és bétamezohalobikus. 2. Magnézium-, szulfát-hidrogénkarbonát iontípusú: a Kelet—Nyugati-főcsatorna, az Endrédi-patak, a Zamárdi-berek. Vizük béta- és béta—alfa-mezohalobikus. Az összes oldott só koncentráció alapján csak III— IV. osztályú: az Imremajori-csatorna, Zichy-csatorna, a Kelet—Nyugati-főcsat, a Jamai-patak, az A—B—Ccsatorna, az Endrédi-patak és a Zamárdi-berek. Megállapítható, hogy szennyezettnek és nagyon szennyezettnek minősül az átemeléssel üzemben tartott csatornák vize éppúgy, mint azok a „természetes" vízfolyások, amelyek a belvizes csatornák vizével terheltek. Az összehasonlításból kiderül, hogy a berekvizek és a belvízcsatornák vize az összes oldott só, ásványi anyag, összes keménység értékeiben eltérnek a délbalatoni ún. természetes vízfolyások értékeitől és nagy sótartalmukkal a Balaton vízminőségét rontják. b) Szaprobitás (szervesanyag-bontó képesség). A berekvizek és a belvízcsatornák általában II—III. osztályúnak minősülnek az oxigéntelítettség alapján. A KOIsp alapján II—III. osztályú: az Endrédi-patak, III—IV. osztályú: az Imremajori-csatorna, a Zichy-csatorna, a Kelet—Nyugati-főcsatorna, a Jamai-patak, az A—B—C-csatorna és a Zamárdi-berek vize. A berekvizeket átemelő csatornák vize a KOI s p koncentráció alapján általában IV. osztályúak. Megvizsgáltuk a vizek ötnapos biokémiai oxigénigényét is. Az értékek azt mutatják, hogy 30—50 mg/l-es KOIsp koncentrációhoz csak 2—5 mg/l BOI 5 koncentráció tartozik. Ez azt bizonyítja hogy a belvízcsatornákban található szerves anyag kémiailag ugyan jól oxidálható, de biokémiailag 5 nap alatt nem bontható. c) Trofitás (termőképesség). A vízi ekoszisztéma termőképessége a szervetlen növényi tápanyagok meghatározásával jellemezhető. A nagyberek levezető csatornái — a Zichy-csatorna és az Imremajori-csatorna — szervetlen nitrogén koncentrációja egész éven át nagy. A szervetlen nitrogének legnagyobb részét a nitrát-nitrogén adja. Ez összefügg a terület intenzív műtrágyázásával. A berekvizek és belvízcsatornák összes foszfor-koncentrációja nem tért el jelentős mértékben a természetes felszíni vízfolyásokétól, az értékek 0,1—1,8 mg/l között változtak. Különbséget csak az oldott foszfor koncentrációban mértünk. A berekvizek és belvízcsatornák vizében oldott foszfort általában a nyári hónapokban kimutatni nem lehetett. A dél-balatoni kisvízfolyások közül a KeletNyugati-főcsatorna Zichy-csatorna vizében találtunk legkisebb foszfor koncentrációt. d) Toxitás (mérgezőképesség). Az 1975—76. év tavaszán, nyarán és őszén végeztünk a berekvizek mintáiból növényvédőszer-maradvány vizsgálatokat. E vizsgálat a klórozott szénhidrogén, az MCPA, a foszforsavészter, a 2,4—D maradvány meghatározására terjedt ki. Megállapítottuk, hogy a berekvizek és az átemelt vizek növényvédőszer-maradványa kimutatási határkoncentráció alatti volt. 5. A Dél-Balaton berekvizek által történt KOI s p, összes oldott anyag, nitrogén és foszfor terhelése az 1975. év folyamán KOIsp-terhelés. 1975-ben a Dél-Balaton KOI s p-terhelése 74,7 és 180,8 tonna/hó között váltakozott. A legnagyobb terhelést februárban, a legkisebbet augusztusban mértük. Az átemeléssel működő csatornák az 1975. évi terhelés 63%-át képviselték. Megállapítottuk, hogy a DélBalatonon KOIsp-terhelése a Ny—K-i irányban csökkent. A Dél-Balaton összes oldottanyag-terhelése. A Balaton déli részének összes oldottanyag-terhelése a téli és őszi hónapokban a legnagyobb, hasonlóan a KOIsp-ter1 heléshez. A maximum januárban 9591,4 tonna, minimuma szeptemberben 3849,4 tonna volt. A déli felszíni vizek 1975-ben 80 512,7 tonna összes oldott anyagot szállítottak a Balatonba. Ebből 40 240 tonna a berekvizek útján került be, tehát a terhelés közel 50%-a. Az összes oldottanyag-terhelés Ny—K-i irányba csökken. Az éves teljes terhelés 62%-át a Szigligetiöböl kapja. A Dél-Balaton nitrogénterhelése. A felszíni vízfolyások 567,1 tonna nitrogént juttattak a tóba egy év alatt. Az összes nitrogén mennyiségből 224,2 tonna a szervetlen nitrogén. A nitrogénterhelés márciusban érte el a maximumot 145,6 tonna/hó nitrogénértékekkel. Szeptember és december hónapban viszont csak 19—21 tonnát mértünk. Az átemeléssel működő csatornák az összes nitrogénmennyiség 37,3%-át juttatták a tóba. A szervetlen nitrogén 34%-át az Imremajori-csatorna és a Zichy-csatorna szállította a Balatonba. A Szigligeti- és Fonyódi-öbölt az összes nitrogén 74,3%-a terheli. 40
