Hidrológiai tájékoztató, 1978

Jósa Ernő-Ráner Géza-Szabadváry László: A vízkutató geofizika nemzetközi színvonala - Ahazai geofizikai-vízföldtani kutatás várható fejlődése

mélységig fúrtak, 142 m-ben a törmelékes, 148 m-ben az üde dolomitot érték el. A radiológiai vízkarotázs vizsgálatot USA és NSZK berendezéssel végezték el, ez további 1 órát igényelt. A magyar geofizikai műszerek jellemzésére itt nem térünk ki, a hazai szakemberek előtt ismertek, műszerexportunk számottevő. A magyar műszereknek a mérési gyorsaság és az eredmények megbízhatósága az erős oldala, miniatürizálásban van még fejlődni való. Két külföldi műszerjellemzés: az NSZK kismélységű szeizmikus refrakciós méréseknél robbantás helyett ejtősúlyt alkalmazott. Az ejtősúly gépkocsira szerelt, a mérőkocsiból automatikusan vezérelt. Ez művelt, beépített lakóterületeken előnyös. Nem kell a robbantáshoz előkészületeket végezni, nincs robbantási kár, nincs szükség robbantási engedélyre. Az USA a radiológiai szonda miniatűr kivitelezésével tűnt ki. A csákvári fúrás során, ahol béléscsövet nem alkalmaztak és a fúrólyukat nyomás alatt tartották, a radiológiai vizsgálatot magában a fúrórudazatban végezték el többparaméteres szondával. 2. A magyarországi kutatás helyzete A hazai vízügyi szervezetek és a nyersanyagkutatással foglalkozó geofizikai intézmények kezdeményező kapcsolata említhető itt első helyen. Számos külföldi szakember szerint ez Magyarországon egyedülálló, és lehetővé teszi a korszerű geofizikai módszerek és műszerek széles körben való alkalmazását a vízkutatás során. Az együttműködés, a kezdeti kísérletek jelentős költségeinek a megosztásával, elősegíti a geofizikai mérések gyakorlati elterjedését. Egy korszerű magnetofonos szeizmikus csoportot a hozzá tartozó gépi értékelő központtal a magyar vízkutatás sem kifejleszteni, sem fenntartani nem tud. Hasonlóképpen nem gazdaságos üzemeltetni egy nagy energiájú bázisműszerrel és 3—6 mérőműszerrel dolgozó potenciáltérképező (PM) csoportot, sem a hozzá szükséges geoelektromos gépi feldolgozó központot. A bauxit- és kőszénkutatáshoz végzett mérések fejlesztési eredményei jól hasznosíthatók a karsztvízkutatás, a mérnökgeofizikai vizsgálatok és építőipari nyersanyagkutatás eredményei pedig a felszínközeli víztároló rétegek kutatása során. Ha az említett kapcsolat jó, akkor csupán szervezés kérdése, hogy helyenként a terepi geofizikai mérések költségei is megoszoljanak. A magyar geofizikai vízkutatás másik előnye, hogy vizsgálatait komplexen, több módszerrel (gravitációs, mágneses, geoelektromos és szeizmikus mérések) is tudja végezni. A kis költségű módszerekkel (gravitációs, mágneses és geoelektromos) a tervezett fúrás helyén először területi előkészítést végzünk. Szeizmikus mérésre már csak a fúrás javasolt helyén kerül sor. Területi szeizmikus mérést vízfúrások telepítése során — a nagy költségek miatt — általában nem végezhet tünk, az ilyen komplex kutatással viszont fél, negyed költséggel nyerhető hasonló értékű vízföldtani információ, sőt, a több fizikai paraméter (sűrűség, mágneses szuszceptibilitás, elektromos fajlagos ellenállás, a szeizmikus hullám terjedési sebessége) ismeretében a víztároló réteg azonosítása is egyértelműbbé válik. A mészkő elkülöníthető a márgától, a homokos összlet az agyagostól, a miocén mészkő a triász dolomittól stb. Az egymástól független geoelektromos és szeizmikus mélységmeghatározás egyúttal megnyugtató ellenőrzési lehetőséget nyújt. Számítógépek alkalmazása. A módszer- és műszerfejlesztésnek jelenleg már meghatározója a számítógép alkalmazása a mérési adatok kiértékelésére. Ez további értékes — eddig fel nem használt — információkat ad a földtani kutatás számára. Az ELGI MINSZK—32 számítógépe, s a hozzá csatlakozó geofizikai programrendszerek kialakítása ilyen szempontból is rendkívül nagy jelentőségű. A gravitációs mérések során a számítógépes feldolgozás lehetővé tette, hogy különböző szűrőfüggvényekkel gravitációs maradékanomália térképeket készítsünk. Ezek a medencealjzat domborzatának kisebb változásait jelzik és jó előzetes képet adnak a várható fő szerkezeti irányokról. Hasonlóan pontosabbá váltak a légi- és földi mágneses mérésekből 5 10 20 30 50 AB 2 1. ábra. Terepen mért vertikális elektromos szondázási görbe Ez az a görbetípus, amelynek értelmezése a felszínközeli kavicsterasz kimutatása során sok problémát jelent végzett hatómélység-számítások. A mágneses anomáliák számos esetben a fedő összletben levő bázikus eruptívumokra utalnak, amelyek vízfúrás telepítése során is jelentősek. A klasszikus geoelektromos módszereknél a számítógépes feldolgozással nő a módszer felbontóképessége. A lehetőségeket a következő példával szemléltetjük. Az 1. ábrán bemutatott vertikális elektromos szondázási görbe a felszínközeli kavicsteraszok kutatása során fordul elő. Úgynevezett „rejtett K típusú, ekvivalens", több földtani variációt megengedő görbe. (Ez az a görbetípus, amely a vízföldtani értelmezés során a legtöbb problémát okozza.) Az eddig alkalmazott manuális kiértékelés szerint a mérés helyén a földtani szelvény a következő. A felszínen 5,3 m vastag lösz, illetve agyag települ, ellenállása 10 ohmm. Alatta kb. 40 m mélységig homok, kőzetlisztes homok helyezkedik el 45 ohmm ellenállással. Számítógépes elemzés során görbesereg variációkat számítunk: a görbesereget a számítógép plottere +0,1 y pontossággal) automatikusan kirajzolja (2. ábra); eszerint az „1,5" jelzésű görbe a megfelelő, tehát az említett helyen a földtani szelvény valójában a következő: 6 m vastag lösz, illetve agyag (ellenállása 10 ohmm), 9 m vastag víztároló homokos kavics; (ellenállása 80 ohmm). Alatta kb. 40 m mélységig iszapos, agyagos homokréteg van (40 ohmm ellenállással), amely vízfeltárásra gyakorlatilag alkalmatlan. 2. ábra. Az előbbi szondázási görbe értelmezéséhez számítógéppel szerkesztett (egyik) görbesereg A számítógépes feldolgozás 6 m mélységben 9 m vastagságú, 80 ohmm fajlagos elektromos ellenállású réteget (víztároló homokos kavicsot) mutatott ki 23