Hidrológiai tájékoztató, 1977

Temesrékási Mihály: A Rocla csőüzem bővítése - Kontur György: Vízépítési munkamódszerek Hollandiában

Vízépítési munkamódszerek Hollandiában A 33 000 km

2 területű, több mint 13 millió lakosú Hollandia története rendkívül mértékben függ össze a vizek elleni védelemmel, amelyhez hasonló mértékben csak hazánk árvízvédelme járult hozzá Európában a vizek megfékezéséhez. Hollandiában is a lakosság több mint a fele gátakkal védett területen él, amelyet évszázadok alatt lépésről lépésre hódítottak el a tengertől, jelenleg 1800 km gát építésével és fenntartásával. Ezenfelül vannak ún. belső lokalizáló gátak, amelyek gátszakadás esetén nagyobb területek elárasztását vannak hivatva megakadályozni. A vihardagály elleni évszázados küzdelem utolsó nagy próbatétele 1953. február l-e volt, midőn az Északi-tenger hullámai Hollandia délnyugati területének nagy részét árasztották el. Ennek hatása alatt indultak meg a DELTA-terv, a hatalmas gátrendszer munkálatai. A sok keserű tapasztalat arra tanította szakembereiket, hogy az egyszerűnek látszó földgát tervezésénél is számos nehéz problémát kell megoldani, amely legtöbb esetben a talajvíznyomással függ össze. A múltban a gátak belső magját agyagból képezték ki és a külső borítás kő volt. A modern holland gátépítésnél a gát testét szívó-nyomó kotrók' segítségével homokból építik fel és azután azonnal vízzáró aszfaltréteget helyeznek rá. A kisvízszant alatt kővel terhelt rőzsepokrócokkal, illetve újabban mesterséges nylon szövetű paplanokkal védekeznek az erózió ellen. Az érdekes műszaki megoldásokról a Magyar Hidrológiai Társaság meghívására Dipl. Ing. Jan Lievense (Haarlem), az Eszakhollandiai Vízépítési Hivatal mérnöke tanulságos előadásban számolt be és ismertette az egyes új vízépítési munkamódszereket. A hazánkban is jól ismert holland Gouderak céghez hasonló süllyesztő paplanokat gyárt a Nicolon N. V. Enschede helyiségben levő cég -is. A polyathylen-fonalból szőtt anyag vastagsága 0,6 mm és a 0,06—0,34 mm szemcsenagyságú homok visszatartására alkalmas. A szövet húzószilárdsága hosszirányban, merőlegesen a partra 5500 kp/fim. A rőzsekolbászok felerősítéséhez szolgáló szalaghurok szakítószilárdsága 100

1—200 kg. A paplanok könnyen szállíthatók összehajtva. A 80-as évekig 500 millió m

3 felszíni víz tározását kívánják megoldani. 1973-ban a négy tervezett 1000 hektáros víztározó közül kettőnél aszfalt szigetelést alkalmaztak. Az ivóvízellátását is szolgáló tározóknál a vízszint 6,5 m-rel volt magasabb a talajvíz szintjénél. Megfelelő vastag aszfaltréteg ugyan megoldja a kívánt vízzárási feladatot, de a költségek igen tekintélyesek. Eért műszakilag megfelelő, gazdaságosabb megoldást kerestek és találtak előregyártott flexibilis műanyag előállításával, amelyet széles csíkokban, egymáshoz vízzár óan illesztve fektetnek a felületre. A különböző egyszerű fóliák a vízzárás során nem váltak be, az erősített rácsszövetek azonban kedvező eredményeket szolgáltattak. Egymáshoz jól hegeszthetők a fóliacsíkok, ellenállók, a talajmozgást követik. Az 5 kg/m

2 súlyú ún. membrán-szövetek szakítószilárdsága 6000 kg/£m, az egyes tekercsek szélessége 5 m. A vízzáró szövet fektetését az 1. kép mutatja. 1. kép. Vízzáró szövet fektetése Hollandiában is a különböző műanyagok és az abból készült szövetek előkelő szerepet töltenek be a vízépítési munkáknál, alkalmazásuk mindinkább kiszorítja a munkaigényes és kisebb mennyiségben rendelkekezésre álló hazai természetes védekező anyagokat. Az új gátak létesítése, vagy a meglevők magasítása során felmerül az ülepedés kérdése a különböző földnemeknél, azok víztartalmától, réteges beépítésétől, a terheléstől és az altalajtól függően. A talaj összenyomódás és a konszolidáció azért változó mértékű és idejű. Egyes esetekben az ülepedés! idő csökkentése érdedéken függőleges dréntesteket pl. homokoszlopokat létesítettek az altalajban. Az utóbbi időben függőleges műanyagcsöves drénezést is alkalmaznak. Az első kísérlet Delfzijl-nél 15X80 m nagyságú területen készült a pórusvíz túlnyomáscsökkentésére, 5,5 m mélységig, agyag és tőzeg rétegekben, ahol alatta homok volt. A 4 mm vastag, 30 cm széles polyester-filcszövetet 2,35 m távolságra verőgéppel helyezték a talajba. A 3 m magas homokterhelés hatására történő sülylyedést 40 mérőhelyen 600 napon át folyamatosan mérték. A max. érték 55 cm volt. A szorítóberendezéssel ellátott teleszkópikus szúróhüvelyben helyezték el a szűrőszövetet. A szúrólap vissza'húzása során a szorítóberendezés kikapcsolódik, ezáltal a szövet a talajban marad. Az eljárást „Colbond" drénezésnek hívják. A munka anyag- és üzemköltsége folyóméter drénre átszámítva 4—5 DM. A kísérletek szerint ez az eljárás a függőleges homokdrónnel egyenlő hatású, de gyorsabb munkát tesz lehetővé. Az aszfaltutak szélesítése során, az egyenlőtlen ülepedésből származó hosszrepedések megakadályozása érrdekében, rossz altalajnál immár 10 éve használják a Lievense úr által javasolt műanyag szöveteket. Az utóbbi években kísérleti szakaszokon fóliával bevont rácsszöveteket próbáltak 'ki. A fólia csupán a szálak elmozdulását hivatott megakadályozni. Amint a meleg aszfaltot felhordják, a fólia megolvad és csupán a rácsszövet marad meg mint a húzószilárdság felvevője. A műanyag szövetek évek óta jól beváltak Hollandiában. Kezdetben polyamid, később polyeszter, polyathilén és polyvinil anyagot alkalmaztak, így a legmegfelelőbb anyag kiválasztása lehetséges. 93