Hidrológiai tájékoztató, 1977

HÍREK, ISMERTETÉSEK - Gerencsér Zsófia: A Fővárosi Vízművek kisoroszi I. vízműtelepe - Rátz Elemérné: Dywidag feszítési módszerrel épülő víztárolók

A Fővárosi Vízművek Kisoroszi I. Vízműtelepe Budapest lakossága vízellátásának nagy részét már évtizedek óta a Szentendrei sziget partiszűrésű vize biztosítja. A Fővárosi Vízművek első kútjait a századfordulón építette a sziget déli részén, azóta folyamatosan telepít újabb és újabb víztermelő telepeket. A legutóbb megépített Kisoroszi I. Vízművel, és a most építés alatt álló Tahi I—II. Vízművel már kiaknázásra kerültek a sziget víznyerő területei. A Kisoroszi I. Vízmű 1973. évi kezdéssel és 1975. évi üzembehelyezéssel épült meg a sziget északi végén a Nagy-Duna-ág mellett a Horány III., Surány I., Surány II., Tótfalu I., Tótfalu II. vízművek folytatásaként. A Kisoroszi I. Vízműben bár nem az első, de mégis új, korszerű termelő telep került kialakításra. Újszerűsége elsősorban két területen mutatkozik meg: 1. a kisátmérőjű csáposkutak, mint víztermelők; 2. és az előregyártott vb. Rocla csövek, mint vízgyűjtő és továbbító hálózat alkalmazásában. A már korábban megépített Horány—Surány vízműveknél mind Kivitelezési, mind üzemelési szempontból jól bevált kúttípus, a kisátmérőjű csáposkút került megépítésre. A vízföldtani előfeltárások alapján 9 db csáposkutat terveztek a Kisoroszi kavicsteraszba, az előkutatási anyagból ugyanis látható volt, hogy az víztermelési szempontból rendkívül kedvező adottságú. A mélyfekvésű és jó szemcseszerkezetű (2 mm-nél nagyobb szemcseméret nagy súlyszázaléka) vízadóréteg lehetővé tette a kúttávolságok gazdaságos megválasztását. Az 1., 2., 3. kutak között 250 m távolság van, míg a további 6 kútnál 400—500 m. A két legészakibb kút a verőcei szigetre települt, ahol a vízutánpótlódási lehetőség kedvező. A kutak kivitelezését a Fővárosi Vízművek végezte nagy gyakorlattal, és a korábbi építési idő nagymértékű lerövidítésével. A kutaknak átlagos mélysége 20—22 m, 2,2 m belső átmérőjű hengerelt és hegesztett acélakna-elemeket építettek, melyeknél különleges elem a süllyesztett megkönnyítő vágóéles aknaelem, valamint a csápok kifúrására kiképzett, gyengített falú ún. F idom. A süllyesztés hidraulikus terhelőberendezés működtetésével közben az akna belső teréből víz alatti anyagkitermeléssel történik. A lesüllyesztett kisátmérőjű aknákból kutanként 2 szinten összesen 10 db szűrőcsápot hajtottak ki. A beépített szűrőcső-hossz: 2840 m. Az átlagos csáphossz: 30—36 m. Az egyes kutak üzemelő búvárszivattyúi a kútsorral párhuzamosan megépített gyűjtővezetékbe nyomják a kitermelt vizet. A kiépített 2745 £m, 1650 mm átmérőjű ROCLA cső mint alacsony nyomású rendszer kapcsolódik a régebben kialakított szállítórendszerhez. Az előregyártott vasbeton cső alkalmazása is csökkenti az építési időt, így mind gyorsabban kielégíthető a főváros egyre növekvő vízigénye. A korábbi években alkalmazott monolit vasbetoncsatorna évi 2 km-es kiépítésével szemben az előregyártott csőből 10 km fektethető le. A kutak felepítményének kialakítása során is figyelembe vették az előző vízmű telepek tapasztalatait. Az esztétikusabb magasépítési felépítményt alkalmazták — ellentétben a Tótfalu vízműtelep kőrakatszerű kialakításával — a hagyományos kézifalazással szemben azonban előregyártott elemekből került megépítésre. A vízmű építésének megkezdése előtt célszerűen az üzemi utat építették meg. Ez megkönnyítette a munkaszervezést: a terület megközelítését, valamint a felvonulási úton gyors és folyamatos anyagellátást lehetett biztosítani, ugyanakkor megoldódott a szállítókapacitás kímélése is. A vízműteleppel egyidejűleg a kutak által foglalt Duna-part szakaszon 70 db megfigyelő kút megépítésére is sor került. Ezek feladata a leszívások mértékének ellenőrzése és lehetőséget nyújtanak a vízutánpótlódások minőségi vizsgálatára is. A vízműtelep energiaellátását a 10 kV-os földkábel kiépítésével 2 db 10/0,4 kV-os transzformátor biztosítja. Az üzemelést automatikus, diszpécserközpont biztosítja. A kiépített jelzőrendszeren keresztül a kutak vízellátását, vízmennyiségét, a motorok indítását, leállítását, bekapcsolt, illetve lekapcsolt állapotát észlelni és szabályozni lehet. Biztosított az URH távközlés a surányi diszpécserközponttal, és a Káposztásmegyeri főteleppel is. A közel egy éves üzemelési tapasztalattal elmondható a beruházás eredményessége. A kisoroszi I. vízműtelep a hozzáfűzött reményeket beváltotta. A tervezett napi 88 000 m® vízmennyiséggel szemben közepes Duna-vízállásnál 100—120 000 m

s víz kitermelhető a 9 db kútból. A vízműtelep üzembehelyezése hozzájárult ahhoz, hogy Budapest vízellátásában az elmúlt időszakban lényeges fennakadás vagy korlátozás nem volt, sőt mind a termelésben, mind a fogyasztásban elértük az évi 1 000 000 m

3 vízmennyiséget. Gerencsér Zsófia Dywidag feszítési módszerrel épülő víztárolók Európa nagyvárosainak vízellátási rendszerét megnézve azt tapasztaljuk, hogy a város maximális vízigényének 20—61,2%-a a tározó kapacitás, sőt kirívó példát is láthatunk, mint Bécs, ahol a vízfogyasztásnak 180%-a tárolókapacitásban biztosított. Ezekkel az adatokkal szemben jelenleg: Budán 27 db medence van 110 000 m

3

3nap tárolókap. Pesten 5 db med

ence van 64 000 m'/nap tárolókap. összesen: 174 000 m

3/nap tárolókap. A maximális vízigények ezen tárolókapacitás 16,2%-a, mely igen kis szám, nemcsak az európai városok tárolókapacitását statisztikai sorrendbe állítva, hanem a vízellátó berendezések gazdaságos és kellő biztonságos üzemeltetése miatt is. Budapest vízigényének rohamos emelkedése mellett párhuzamosan a víztároló tér bővítése nem volt megoldva 1970-ig. A monolit vasbeton víztárolók belső felülete minden esetben három rétegű vízzáró vakolatot kap, a vízzáróság biztosítása érdekében. 1969-ben kezdődött 4 db 5000 m

3-es kőbányai víztároló medence építése során komoly problémákat jelentett a vízzáró vakolat felhordása, mivel a kivitelező Hídépítő Vállalat az igényes kézi munkaerő hiánya miatt nem vállalta. Végül a gépi úton történő torkrét vakolat felhordása mellett döntöttünk, amely vízminőség vonatkozásában hagy maga után kívánni valót. Az említett tárolókapacitás szükséges növekedése érdekében a Fővárosi Vízművek fejlesztési tervében 1970-től medenceprogram szerepel, melynek keretében épül a rákosszentmihályi 10 000 m

3-es, az óbudai 5000 85