Hidrológiai tájékoztató, 1977

Dr. Gábriel András: Mezőgazdasági vízgazdálkodás Ausztriában

lajvédelem (Bodenschutz) nevű szervezet kizárólag a talaj szél elleni védelmével foglalkozik, főleg erdősávok telepítése révén. A szervezetet 1957-ben hozták létre. Központja Bécstől délre Biedermannsdorf községben van. Feladata a szélvédelem gyakorlati megvalósítása, valamint a kérdéssel kapcsolatos kutatómunka és propaganda. Munkája szükséges, mert a mezőgazdaság modernizálódásával, a nagyarányú útépítésekkel, vízrendezéssel erősen beavatkoztak a természetbe. Eltűnt sok kis erdő és fasor. Alsó-Ausztriában, Burgenlandban sok rétet és legelőt törtek fel szántófölddé. Kialakult a kultúrsztyepp, amelyen különösen a tavasz első felében igen nagy szélkárok keletkeznek nemcsak a futóhomokon és láptalajokon. Az erdősávok nagyarányú telepítésével, tanyák, majorok fásításával nemcsak a szél védelmet, a talajnedvesség megőrzését segítik, és ezzel kedvezőbb mikroklímát idéznek elő, hanem „a kultúrsztyepp biológiai szanálásáról" is gondoskodnak. Az erdősávoknak közvetlen termésnövelő hatásuk is van. Alsó-Ausztriában és Burgenlandban a szélvédelemre szoruló területeken a községek most folyó területrendezése során a vízrendezés megoldása mellett az utak, dűlők kialakításával egyidőben 95%-os állami támogatással erdősávokat is telepítenek (Alsó-Ausztriában évente 70 km-t). A rendezések során jelentős földmunkával eltüntetik a kedvezőtlen terepalakulatokat, szakadékokat, elvégzik a szükséges drénezést. Az öntözés a csapadékosabb Ausztriában nem olyan jelentős, mint nálunk. Az öntözött területekről nincsenek pontos adataik. Az évi 600 mm alatti csapadékátlagú területeken sok helyen berendezkedtek öntözésre, Alsó-Ausztriában pl. kereken 20 000 ha-on, a magasnyomású trágyalétartályokból való öntözést is beszámítva. A síkságokon szinte mindenütt csőkútból öntöznek hordozható berendezésekkel, helyenként társulati keretben. Az öntözés időpontját egyes üzemek tenziométeres talajnedevesség-mérővel állapítják meg. A sok öntözés hatására a Morvamezőn a vastag kaviosrétegekben jelentősen leszállt a talajvízszín. Ennek hatására támadt fel egy százéves terv: a Morvamező északi peremén egy öntözőcsatorna építése a Dunából 23 m

3/sec vízkivétellel. Ennek megépítésére az érdekeltek azonban nem elég erősek, állami költséggel pedig valószínűleg nem fogják megépíteni. Más területeken, Stájerországban és főleg Kelet-Tirolban fagyvédő öntözőberendezések létesültek. Érdekesek a régi és új tiroli öntözőberendezések. Tirolban a tartomány évi átlagos csapadéka 1510 mm, de van egy szárazabb része is Landeck környékén évi 600 mm körüli csapadékátlaggal, gyakori tavaszi szárazsággal. Ezen a vidéken a csörgedeztető öntözésnek a 12. századba visszanyúló, vízjogilag szabályozott múltja van. A régi berendezések legfontosabb elemei a hegyipatakokon épített vízfogó, a „tiroli mű" (Tirolerwerk) és a tőle a hegyoldalon csekély lejtővel vezetett csatornák. Ezeket részben korszerűsítették és néhány kisebb, valamint két nagyobb, új öntözőrendszert létesítettek az ötvenes években a Marshall-terv által adott pénzből. Ezek egyike az Inn völgyében a 753 ha területű Haiming-Silzi rendszer, amely részben talajvízből, részben a legnagyobb ausztriai gleccserekből táplált, nagy ötztali patakból kapja a vizet. A másik a Kaunerberghangi öntözőrendszer, az ötztali Alpok Kaunergrat nevű vonulatának meredek lejtőin Landeck felett, 580 ha öntözött területtel, amely 135 parasztgazdaság között oszlik meg. A rendszert meredek lejtőn vezetett 12 km hosszú csatorna látja el vízzel (5. kép). A csatornát és a rendszer többi műtárgyát teljes egészében az érdekelt parasztok építették kézi munkával, egy vízügyi építésvezető technikus irányításával. A rendszer csatornája 1920 m magasságban kezdődik gleccserekből táplálkozó hegyipatakok találkozásánál, és 870 m magasságban torkollik az Inn folyóba. Terméskőből épült 80X80 cm négyszög-szelvénynyel. Másodpercenként 500—600 1 vizet szállít. A csatornából 200—300 m-enként leágazó osztóvezetékek szállítják a vizet a hordozható esőztető berendezésekhez, amelyek alacsonynyomású szórófejekkel működ4. kép. Csuszamlásos terület mélydrénezése Stájerországban. Csőfektetés után a munkás kimegy a 6 m mély drénárokból nek. A rendszerben a terep átlagos esése 30%, maximálisan 70°/

o. Az öntözés mégsem jár erózióval, mert meredek lejtőn csak gyepet öntöznek, kapásnövényt, főleg burgonyát csak a völgyben, enyhe lejtőn. Esetenként 20—20 mm vizet használnak fel egyhetes öntözési fordulóval, pontosan betartott vízelosztási terv szerint. A közelben, Ried község felett egy hasonló, új öntözőrendszer épül. A meliorációs munkákhoz az osztrák mezőgazdaságnak nyújtott nagy állami támogatás politikai célokat is követ. A földjéhez még ragaszkodó parasztságot így is meg akarják erősíteni, megtartva a magángazdasági 5. kép. A Kaunerberghangi öntözőrendszer tája, az úttól balra a rendszer főcsatornája 79