Hidrológiai tájékoztató, 1977

Várnai Tivadar: Az Égervölgy, Pécs fejlesztendő természeti környezete

get, a szív- és érbetegséget, a magas vérnyomást, és enyhítik a tüdőasztmát. A többi betegséget, amire ez a klíma még (kedvezően hat, fel sem sorolom. Csak annyit teszek hozzá, hogy a sok pécsi bányász tüdőasztmás. III. Fentiekből leszűrhető, hogy ez a környezet Pécs társadalmának elsőrendű üdülőterülete. Változatosságát csak fokozza, hogy a Jakabhegy déli oldalain jóformán egész napon át napsütés van. Itt télen sokkal több a ködmentes nap, mint lenn a városban, a tavaszelőt jelző hóolvadás is előbb körvetkezik be iitt, mint egyéb égtáji kitettségeken (10). A völgy alapkőzete a földtörténeti ókor perm-időszakából — ezelőtt mintegy 240—200 millió év közti időszakból — való. Vörös homókkősziklába ágyazva, száraz völgyiként, a j^kabhegyi Pálos-kolostor romjaitól indul. Fent meredek oldalai miatt Szörnyevölgynek nevezi a nép. A romoktól lefelé 2 km-re érjük el a Farkas-forrást. Lejjebb csatlakozik be a Vöröshegy déli oldalainak, a népi elnevezésű Szunyoláknak a völgye, a Gégenkút vizével. A forrásokból táplálkozó, több helyen is mély bevágásokban csörgedező, kisvizű Égerpatak hangulatossá, élővé teszi a völgyet. Éger fái jól érzik magukat. Sötét (kérgű tekintélyes törzsük árnyékot adó, folyamatos lombkoroinával védi a völgyet. Az Éger-völgy elnevezés csak Ürögig érvényes. Onnan Ürögi-völgy néven tartják számon. A patak vize néhány évtizede még vízimalmakat hajtott az Ürögivölgyben. A malmok közül egyik-másik még áll, de a kerék már nem forog és egy romantikával kevesebb van. Emlékében is tisztelt hidrológus társunk, dr. Szabó Pál Zoltán előadásaiból tudjuk, hogy ezelőtt, mintegy 2000 évvel itt élt kelták, az Ürögi völgyben a Mecsekről ide gravitáló felszíni vizeket összefogták és völgyzárógátakat építve, halastavakat létesítettek. Talán ezekben a tavakban termelt halat vitték a jakabhegyi halastó-víztározóba, hogy ott rendelkezésre álljon az előkelőségek számára. A tó elsőrendű feladata azonban bizonyára az ivóvíz tározása volt. A témát képező üdülőterület fejlesztésére, klimatikus szempontból, a bátorítást Bulla B.: „Magyarország természeti földirajza" c. könyvéből vettem (1). A Társadalom és az éghajlat című fejezetben ezt írja: „Nem kétséges, hogy a társadalomnak nagyon sok esetben módjában áll a mezoklíma megváltoztatása, átalakítása, sőt teljes eltüntetése is". Pécs társadalma nem akarhatja az Éger-völgy mezoklímáját eltüntetni, mert az nem mocsár, amit lecsapolnak, hogy megszűnjék a szúnyoginvázió. Azt is tudjuk, hogy a völgy égtáji kitettségét és az évi napfénytartamát megváltoztatni nincs mód. Arra azonban már vannak eszközeink, hogy a helyi klímát és következményét, a termőhely jóságát, a jobb csapadékgazdálkodással és annak következtében a légnedvesség fokozásával, továbbá a jobb talajvédelemmel megjavítsuk. A jobb vízgazdálkodás nyersen azt jelenti, hogy a nedvesség .talajba jutásának mesterséges elősegítésével, kevesebb lesz a Drávába lerohanó és hasznosítás szempontjából elvesző víztömeg. Ha a Farkas-forrás és az Éger-tó közötti, mintegy 6%-os esésű völgyszakaszt, átlag 10 m-enként elhelyezett, mintegy 60 cm magas egyszerű és olcsó kivitelű fenékgátakkal úgy rendezzük, hogy a gátak közötti szakaszok megközelítsék a vízszintest, akkor meglassítjuk a vízfolyást. Ezzel több idő jut arra, hogy a min-* dig jobban feltöltődő meder laza talajába a víz nagyobb mennyisége szivárogjon be. Ez a többletvíz a kritikus júliusi—augusztusi száraz időszak igen hasznos tartalékává válhat. Ekkor a legkisebb a levegő relatív páratartalma. A talaj több vize nemcsak a források vízhozamára jó hatású. Egyben növekszik a párologtató felület és az elpárologtatott nedvesség is. Márpedig a növénytársulásokkal a leggyorsabb kapcsolatot a légnedvesség mutatja, mert a növények vízileadását legnagyobb mértékben a levegő relatív nedvességtartalma szabályozza (2). 2* A mederrendezés még védelem az erózió, a szállított hordalékmennyiség, a földcsuszamlások szempontjából is. Mindezek által megjavul a termőhely minősége és növekszik a jobb termőhelyű felület. A jobb vízgazdálkodásra való törekvés tehát az üdülőterület számára elsőrendű szempont. IV. Az általam itt javasolt üdülőerdő úgy, mint eddig, szolgáljon fatermesztési célokat. Az ilyen, jóléti célokat is szolgáló erdő változatosabbá, színesebbé való tételére törekedni kell. Ez a szempont itt különösen érvényes, mert a savanyú talajon álló erdőknek, mint amilyen ez is, kevésbé gazdag a növényvilága. Erre legalkalmasabb a fenyőfajtáknak a jelenleginél nagyobb mértékű telepítése. Ez belesimul a hivatalos országos fenyőgazdálkodási programba is. A program szerint országosan, a mai 10% alatti fenyővel borított erdőfelületet 25%-ra kívánatos felfejleszteni (2). Ez az országos program azért szükséges, mert fenyőtfűrészárú szükségletünknek alig néhány százalékát fedezzük hazai anyagból. Így állunk papírfával is. Az igen értékes és ritka vörösfenyőről, mint klímameghatározóról már volt szó. Hozzá hasonló, de szerényebb klímaiigényű a luc, a douglas, a sima, a jegenyeifenyő. Ezek, a számukra jól megválasztott termőhelyen, általában a Mecsek északi és északkeleti égtáji kitettségein, a bükk termőhelyén telepíthetők. A felsoroltaknál nagyobb jelentőségű az erdeifenyő. Reuter Camillo helytörténeti kutatásai (6) alapján a Mecseken őshonos. Pionír jellegénél fogva nem válogat a termőhelyben és az itteni homokkő-alapkőzeten, a Mecsek melegebb oldalain is elegyíthető a lomberdő fái közé. A Jakab-hegy déli oldalain új erdőtelepítést igénylő helyeket illetően az i. e. 8—5 ezer éve virágzó, magas művészi szintű „Zengővárkonyi-kultúra" alapjára, az akkor, és még ma is termő szelídgesztenye-erdőkre kell gondolni. A harmincas években még állott, termett a Jakab-hegyi tó partján a „védett", itöbbszáz éves szelídgesztenyefa. Itt ősihonos. Ismét megtelepíthető. Fája kitűnő, gyümölcse is kitűnő. A pécsbányatelepi szelídgesztenyések élő példái, hogy nagy hálózatban (pl. 10X10 m) milyen kiváló fiafaj üdülőterületi szempontból. A szubmeditenrán klíma fája. V. Pécs, az eljövendő ezredfordulón, azaz 25 év múlva (8) több mint 200 ezer lakosával, sok — már most feltárandó — zöldövezetet igényel. Ezért nélkülözhetetlen, hogy a város társadalma, egészen az egyénig ez iránt érdeklődjék és szerezze meg azokat az általános ismereteket, amelyekre a saját érdekében szüksége van. Látókörünk tágítására alkalmunk van betekinteni az NSZK ilyen irányú erdészeti politikájába (3). Az ottani élelmezési és erdősizeti minisztérium továbbképzés formájában alakítja ki az erdészek új — korszerű szemléletét és magatartását a polgári lakossággal való viszonyában. Ennek az új szemléletnek az alapelvei az alábbiak: 1. Az erdészeti tevékenység nem nélkülözheti a nyilvánosságot. Az erdészeti poitika csak úgy lehet eredményes, ha élwezi a társadalom támogatását. 2. A jó felvilágosítás, tájékoztatás segít megvédeni, fenntartani az erdőt. A meggyőzés hatásosabb, mint a tiltás. 3. Az erdészek használják fel a propaganda modern eszközeit, úgymint a sajtót, a rádiót, a televíziót. A felvilágosító propagandában kerülték el a bürokratizmust. Helyette a rendszerességre, a lazább, de állandó kapcsolatra törekedjenek. A kapcsolatban ne hiányozzék a humor. A kiváltott hatásokat regisztrálni, és az eredményekből a további munka módjára kell következtetni.