Hidrológiai tájékoztató, 1977
Rónalaki László: A pécsi Mecsek karsztjának és karsztvizének védelme a víznyomásjelzési vizsgálatok ismeretében
A mező- és erdőgazdaság fokozódó vegyszeres beavatkozása a természeti környezet eredeti kémizmusát jelentősen megváltoztatja. Ily módon bizonyos mérgező anyagok akkumulálódása és fokozatos vagy robbanásszerű migrációja már nemcsak lehetőség, de egyre inkább fenyegető valóság. Közismert, hogy a karsztvízvédelem nem biztosítható kizárólag a mikroorganizmusok elpusztulásával. A védelemnek, ki kell terjedni az organikus szennyező anyagokon túl valamennyi toxikus anyag behatolásának megakadályozására. Ennek egyedüli módja az exponált forrás vízgyűjtő területének alapos vízföldtani megismerése után foganatosított védekezés. A Tettye-forrás és vízgyűjtő területének módszeres karszthidrológiai kutatására ilyen célzattal mindezek ellenére azóta sem került sor. A veszélyhelyzet felismerése 'és a rendeletek kényszere az elmúlt évben már intézkedésre késztette a Vízművet. Megbízásukra a MÉLYÉPTERV 1975. márciusra elkészítette „A pécsi Tettye-forrás és karsztakna hidrogeológiai védőterületének meghatározása" c. szakvéleményét. Ez a munka az irodalmi adatokra épült és felhívja a figyelmet a további kutatások szükségességére. A szakvélemény elkészítéséhez a tervező rendelkezésére bocsátottuk — mintegy társadalmi szolgáltatásként — „A Tettye-forrás vízgyűjtő területének vízföldtani viszonyai" címmel 1967-ben a „Bogdánfy Ödön pályázat"-ra készített kéziratos szakdolgozat vonatkozó adatait. Az általunk lehatárolt 7,8 km 2-nek meghatározott vízgyűjtő terület és a két víznyomjelzési kísérletünk (XI. és XII. számú nyomjelzések) érté. kelése döntő módon befolyásolta a védőterület határának megvonását. A mecseki nagy karsztforrások vízgyűjtő területeit — nem hivatalos munkavégzésként, csak a szabad idő térítés nélküli felhasználásával a szakmai érdeklődéstől vezetve — kezdtük vizsgálni. A szükséges víznyoimjelzések lebonyolításához a Mecseki Ércbányászati Vállalat (továbbiakban MÉV) igen jelentős segítséget nyújtott bizonyos eszközök rendelkezésre bocsátásával és a vizsgálatok elvi támogatásával. Tíz évig tartó terepi vizsgálatot követően sikerült elkészíteni a Nyugati Mecsek karsztjának részletes vízföldtani, morfológiai és szpeleológiai térképét (lásd: Hidrológiai Tájékoztató, 1973. 78—81. old.). A terepbejárást többnyire télen; havas, lombtalan viszonyok között végeztük, kihasználva a körülmények nyújtotta előnyöket. Így a hét nagy mecseki forrás 28,8 km 2 karsztos területén 688 nyitott lyukat és az 50 m-nél nagyobb átmérőjű dolinákból 600 darabot számláltunk meg. A 10—50 m közötti átmérőjűket is számba véve a területen km 2-ankónt 76,8-nek adódott a dolinasűrűség. Ez a szám jól karsztosodott felszínre utal. (Az így készített térképekről a Hidrológiai Tájékoztató 1973. évi számában mutattunk be egy-egy részletet.). A karsztmorfológiai és a vízföldtani vizsgálatok értékelésével az 1. ábrán látható vízgyűjtő lehatárolást készítettük el. A vízgyűjtő területek határát ott, ahol erre lehetőség volt, a földtani vagy morfológiai vízválasztók szerint „biztosan" kitudtuk jelölni, — ezeket a térkép folyamatos vonallal ábrázolja — míg egyéb helyeken csak „valószínű"-síthettük, — itt szaggatott vonalat használunk — illetve az adathiányos helyeken „bizonytalan" megjelöléssel — pontsorral — húztuk. Az 1. ábrán a víznyomjelzések helyét és számát, továbbá a számított légvonalbeli áramlási sebességeket is feltüntettük. Mint látható, a legkisebb kategóriában csak egyetlen nyomjelzés, a IX. számú szerepel 60 m/nap értékkel. Az 500 m/napnál nagyobb áramlási sebesség négy helyen adódott a térképünkön számozással jelölt víznyomjelzések során. Ezek közül az élső rendkívüli nagyságúnak számító sebességadatot a XI. számú nyomjelzésnél a Tettye-forrásban észlelt megjelenésből kaptuk. A vizsgálatainkat megelőző kutatók rendre kisebb vízgyűjtő területet így: 3; 3,7; 5,5; 5,9 km 2-t tételeztek fel. E szemlélet hatására a Vízfő-forrás vízgyűjtő területét nyomozó XI. sz. vízifestés során a TettyeKolyuk bg.f. Kispaplika forrá's* VIII j A baligeti barlang / , xxii T \ O °/• iv-xvir-.f (XXI • Melegmány ^^•XXI /Melyvölgy^^ •IX ) 2 lllllltl l 3// 4o 5• • • 6 7 8.. 1. ábra. A nyugatmecseki nagy karsztforrások vízgyűjtő területeinek lehatárolása. (Szerkesztette: Rónaki L. 1974.) 1. Karsztosodé kőzet, 2. Nem karsztosodó kőzet, 3. A víznyomjelzés száma, 4. A víznyomjelzés helye (sebességadat nélkül), 5. Áramlási sebesség « 100, 100—500, > 500 m/nap), A vízgyűjtőhatár kijelölés pontossága: 6. Biztos határ, 7. Valószínű határ. 8. Bizonytalan határ. 46
