Hidrológiai tájékoztató, 1977

Dr. Gulyás István: Hozzászólás Zsolnainé Egervári Katalin "Az ivóvízkutatás helyzete, lehetőségei és az igények Somogy megyében" című előadásához

Hozzászólás Zsolnainé Egervári Katalin: Ivóvízkutatás helyzete, lehetőségei és az igények Somogy megyében" című előadásához* DR. GULYÁS ISTVÁN Somogymegyei Tervező Vállalat Zsolnainé Egervári Katalin előadásában kitűnő áttekintést kaptunk Somogy megye vízföldtani adottságairól, a megye ivóvízzel való ellátottságáról, a gondokról, ami az artézi kutak telepítését illeti. Engedjék meg, hogy hozzászólásomban két dologra térjek ki. Először a megye ún. Külső-Somogyhoz tartozó, — artézi kutak telepítése szempontjából legkedvezőtlenebb részéről beszélnék. Amint az a szakemberek előtt ismeretes, e terület felszínének kialakításában a szerkezeti mozgásoknak nagy szerepük volt. A szerkezeti viszonyok a vízföldtani adottságokat is teljes mértékben meghatározzák az említett területen. A terület szerkezeti képére az ÉÉNy—DDK-i és az erre merőleges ÉÉK—DDNy-i irányú törések nyomják rá a bélyegüket. Ezenkívül a K—Ny-i és E—D-i irányú törések is jelentősek a vízföldtani adottságok meghatározásában. Anélkül, hogy a terület szerkezeti viszonyait, a szerkezeti árkok kialakulásának időbeniségét, kialakulásuk módját tovább taglalnám, — a következőket kívánom még megemlíteni. Külső-Somogy területén kimutatható és igazolható a törések felújulása, mégpedig az ÉÉNy—DDK-i irányú törések a pleisztocén kor elején, majd a középső pleisztocén folyamán az ÉK—DNy és a K—Ny-tt irányú szerkezeti vonalak felújulása következett be. Erdélyi M. a „Külső-Somogy vízföldtana" c. tanulmányában (lásd: Hidrológiai Közlöny, 1961. 6. sz. 445—458. old. és 1962. 1. sz. 56—65. old.) írja, hogy a DK felől jövő nyomóerő következtében főleg területünk nagyobbik K-i felén térrövidüléses zónák jöttek létre. Vagyis az ÉÉK—DDNy-i balatoni és középhegységi csapásiránnyal megegyező irányú völgyek tektonikailag zártak. Ugyanakkor hangsúlyozza az ÉÉNy—DDK-i irányú törések elsőrendű fontosságát a Balaton árkának kialakításában. Az ilyen irányú szerkezeti vonalak szerepére már Lóczy L. (1913) és Cholnoky J. (1918) is rámutatott. A fentiekből kiindulva adódott a gondolat, miszerint ha a meridionális, és az É—D-i irányú völgyek szerkezetileg valóban nyitottak, míg az ÉK—DNy, valamint a K—Ny-i irányúak pedig zártak, akkor ezt a tényt az artézi kutak fajlagos vízhozamának jeleznie kell. Tehát a meridionális völgyekbe telepített artézi kútfúrások átlagos fajlagos vízhozamát nagyobb számértéknek kell jellemeznie, mint a balatoni csapásiránynyal párhuzamos, illetve K—Ny-i irányú völgyekbe telepített vízfeltáró fúrások átlagos fajlagos vízhozamát. A vizsgálatok eredményét az 1. táblázat tartalmazza. A táblázatból leolvasható, hogy legkedvezőbb fajlagos vízhozammal a hosszanti és haránttöltések találkozásánál levő artézi kutak rendelkeznek. A meridionális völgyekbe telepített vízfeltáró fúrások eredménye is kedvezőbb a Kapós, Koppány, Kis Koppány völgyébe telepített fúrásokénál. Az ÉÉNy—DDK-i irányú völgyekben levő porózus szintek áteresztő képessége éppen e szerkezeti vonalak mentén — melyek nyitottsága a táblázat tanúsága szerint igazolást nyert — kedvezőbb a felsorolt völgyekben levő rétegeknél. Tehát artézi kutak telepítése szempontjából a Külső-Somogyi dombság területén a meridionális (ÉÉNy—DDK-i) és az É—D-i irányú völgyek kedvezőbb adottságokat rejtenek a balatoni csapásiránnyal egyező irányú völgyeknél. Ez volt az egyik 1. táblázat A Külső-Somogy-i völgyekben végzett kútfúrások adatai Artézi kútfúrás helye Átlagos fajlagos vízhozam (l/p/m) Artézi kútfúrások száma (db) Megjegyzés ÉK—DNy és K—Ny-i irányú völgyek 17,9 82 Kapós, Koppány, Kis Koppány, Jaba-patak ÉÉNy—DDK-i és É—D-i irányú völgyek 23,3 60 Meridionális völgyek Hosszanti és haránttörések találkozásánál levő kutak 35,8 8 Kiemelt dombhátak 7,7 33 Balaton déli partvidéke 14,5 17 Pleisztocén-kori rétegekre települt artézi kútfúrások 24,3 23 Pliocén-rétegekre telepített artézi kútfúrások 25,6 177 * A Somogy megyei Műszaki és Közgazdasági Hónap keretében 1975. október 24-én elhangzott hozzászólás. gondolat, amellyel az előadásban elhangzottakat kiegészíteni kívántam. Engedjék meg, hogy néhány szót szűkebb pátriám, Kaposvár város vízellátási gondjairól is ejtsek. Mint minden fejlődő, iparosodó városnak, így Kaposvárnak is komoly gondja a jóminőségű ivóvíz biztosítása, mely egyre korlátozottabb mértékben áll rendelkezésre. A vízmű területileg széttagolt. A jelenlegi termelése 20 000 m

3/nap. Az egyes vízműterületeken a vízadó szintek igénybevétele, kihasználtsága a maximális. Ujabb kutak fúrásával a vízmennyiség már nem növelhető, hiszen már így is tapasztalható csaknem mindenütt a kutak egymásra hatása. A közelmúltban termelésbe állított új Sántosi vízmű területén lehetséges még sekélymélységű (20—30 m) kutak fúrásával a vízmennyiség növelése. E felsőpleisztocén rétegek ezen a területen még nincsenek igénybe véve. Megolásnak kívánkozna egy kisebb regionális vízmű létrehozása a Kapós folyó Kaposvár—Dombóvár közötti szakaszán, mely a környező községeket is ellátná. Végleges megoldást a város számára megítélésem szerint azonban ez sem jelentene. A biztonságos és végleges megoldást a városi hálózatnak a balatoni körvezetékhez való csatlakoztatása jelenti. 41