Hidrológiai tájékoztató, 1976

EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Dr. Wisnovszky Iván: Az Oktatási Bizottság 1975. évi munkájáról - Dr. Lászlóffy Woldemár-Börzsönyi András: Az 1975. évi diplomaterv pályázat értékelése

Előadása befejezéseként beszélt még Kovács Sándor a jégkárelhárítással kapcsolatos szervezeti együttmű­ködési kérdésekről. A nagysikerű előadást számos hozzászólás egészí­tette ki. Dr. Papp Ferenc vízügyi igazgató az elhangzott elő­adást különösen azért tartotta értékesnek, mert rész­letes keresztmetszetet adott az igazgatóság árvízvé­delmi műveiről, a védekezésről, úgyhogy azok a fiatal műszakiak, akik eddig árvízvédekezésben nem vettek részt, átfogó képet kaphattak arról. A területi árvívédelmi rendszerek létrehozásával kapcsolatban a vésztározás elvének és a vésztározók kialakításának további fejlesztésére hívta fel a figyel­met. Gábos László osztályvezető a műtárgyak védelmének szükségességét emelte ki. Véleménye szerint az árvíz­védelmi töltésben levő műtárgyak fokozott koncentrált veszélyt rejthetnek, ezért azokkal kiemelten kell fog­lalkozni. Némethy László főosztályvezető feltétlen szükséges­nek tartja a csapadékmérések alapján történő árvízi előrejelzések elméleti és gyakorlati kidolgozásának to­vábbfejlesztését. Szentgyörgyi Géza Az Oktatási Bizottság 1975. évi munkájáról A Magyar Hidrológiai Társaság Oktatási Bizottsága 1975-ben új személyi összetételben kezdte el munká­ját. Üléseit kéthavonta tartotta a következő célkitűzé­sekkel: — megismerni a vízgazdálkodási oktatási létesítmé­nyeket és szervezeteket bizottsági látogatás során; — megvitatni az időszerű szakképzési problémákat vagy az azok megoldását célzó javaslatokat; — résztvenni a társasági pályázatok értékelésében; — megismerni néhány vízügyi szervezet szakember ellátási célkitűzéseit és tapasztalatait. Az első célkitűzés szerint a Bizottság egyik ülését a Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési és Vízgazdál­kodási Intézetében, másik egésznaipos ülését pedig Baján, a BME Vízgazdálkodási Főiskolai Karán és a helyi Vízügyi Szakközépiskolában tartotta. Ezek az ülések jó áttekintést nyújtottak a képzés tar­talmáról, az oktatóállományról, a képzés létesítményei­ről és azok felszereltségéről, végül azokról a problé­mákról, amelyek elsősorban foglalkoztatják a szakkép­zés irányítóit. A Bizottság tagjai ismertették a taná­rokkal való eszmecsere során nézeteiket a szakoktatás­ról. Számos kérdésben alapos vita alakult ki. A Bizott­ság néhány megállapítása a következő volt. A Bizottság nem tartja célszerűnek a kétfokozatú vízimérnök képzés kialakítását. A vízimérnök képzés létszáma nem kielégítő sem az Építőmérnöki, sem a Vízgazdálkodási Főiskolai Karon. Különösen érett a fejlesztésre a Vízgazdálkodási Főiskolai Kar létesít­ményállománya, mert a jelenlegi műszer- és állóesz­közállomány nem elegendő korszerű gyakorlati felső­oktatásra. A Bizottság szükségesnek tartja a víz- és csatorna vállalatok üzemeltetési problémáinak meg­oldásához igénybe venni a szakdolgozati munkát, figye­lemmel a hallgatók, különösen a levelező hallgatók e téren igen használható tevékenységére. A Bizottság megállapította, hogy a felsőoktatás szakoktatói és gya­korlati szakemberei nem cserélődnek egészséges mér­tékben és ez mindkét oldalon torzulásokra vezet. A szakirányú felsőoktatás súlyos problémája lett az üzemmérnökök továbbképzésének rendezetlensége és a mérnök továbbképzés hatékonyságának hiánya. A felsőoktatási intézményben folyó szákképzés ezek ellenére figyelemre méltóan fejlődött, különösen el­méleti téren. A vízügyi szakközépiskolai képzés gyakorlatiasságát nagyra értékelte a Bizottság. Megállapította egyben, hogy a középfokú szakképzés igen széles szakmai kép­zettségre törekszik és eredménye különösen a munká­ra nevelés terén kiváló. Az 1975. évi probléma felvetések közül kiemelkedő az ipari vízgazdálkodásban foglalkozó szakemberek képzési követelményeinek feltárását és megoldását elemző vita. E területen szinte érintetlenül dolgozik több mint tízezer különféle képzettségű dolgozó, akik eddig csak ad hoc képzésben részesülhettek. Figyelem­mel a szakterület vízgazdálkodási jelentőségére, vitatta meg a Bizottság a VIZDOK Vízügyi Továbbképző Köz­pont első javaslatát az intézményes képzés szervezésé­ről. A Bizottság több más téma vitáján kívül megismer­kedett a Fővárosi Vízművek és a Vízgazdálkodási Tröszt szakember ellátási gondjaival és azok megol­dása módjaival. A Bizottság a titkárság segítségével a víztechnológiai továbbképző tanfolyamot rendezte meg 1975-ben 67 fő részvételével. Dr. Wisnovszky Iván Az 1975. évi diplomaterv pályázat értékelése Az 1975. évi diplomaterv pályázatra 42 db pálya­munka érkezett be az alábbiak szerint: Agrártudományi Egyetem, Gödöllő Mezőgazdasági gépek üzemeltetése Tanszék 1. Szabó Csaba: Forgószárnyas vízsebességmérő hite­lesítésére alkalmas mérőállás tervezése. 2. Pálmai Zoltán: Zöldségkultúra öntözésére alkal­mas gördülőszárny kialakítása. 3. Szikszay Ádám: Magas növénykultúra öntözésére szolgáló gépi áttelepítésű szárnyvezeték. Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszék 4. Antók Gábor: Dombvidéki üzemi meliorációs ter­vek tervezési segédlete. 5. Bálint Zoltán: A Zagyva—Tarna vízgazdálkodási szabályozó rendszer adatsorainak rendezése, alapvető hidrológiai feldolgozása TPA—8K számítógépen, az adattár szervezése. 6. Horváth Ferenc: I. Különleges célú esőztető öntö­zések. II. Elágazó csőhálózatok méretezési módszerei­85

Next

/
Thumbnails
Contents