Hidrológiai tájékoztató, 1976

EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Szentgyörgyi Géza: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság Debreceni Területi Szervezete kiemelkedő rendezvényeiről

Szük Tibor: A Magyar Hidrológiai Társaság Debre­ceni Csoportja részéről két témával csatlakozott az el­mondottakhoz. Ismertette a Tiszántúli Vízügyi Igaz­gatóság területén eddig megvalósult környezetfejlesz­tési munkákat, amelyek, mintegy 25 települést érintet­ték. A jelentkező feladatokat egy-egy vízgazdálkodási munka keretén belül olyan gondossággal tervezik, hogy azok a környezetfejlesztési igények megoldását is tartalmazzák. Hozzászólásában beszélt tqvággá Szük Tibor arról a szemléletváltozásról, amely a környezet kialakításával kapcsolatos igények területén egyre in­kább jelentkezik. A másik témakör az állattartó telepekhez kacsolódó környezetvédelmi feladatok ismertetése volt. A belter­jes állattenyésztés fejlesztése következtében jelentősen nő a szakosított állattenyésztő telepek szennyvízkibo­csátása. Ezzel kapcsolatban ismertette a területünkön jelentkező feladatokat. Tóth József, a Vízminőségi Felügyelet vezetője elő­adása: „Az ifjúság felkészítése a környezetvédelemre". Az emberi jólét fokozása érdekében a tudomány és technika legmodernebb vívmányait használjuk fel. A természettől elvesszük ami számunkra fontos, de a hulladékot, ami a termelés során keletkezik, szintén ott helyezzük el. Fel kell használnunk a tudományt a ter­mészet megóvása érdekében is. A környezetvédelmi fel­adataink elsősorban megelőző jellegűek. Nagy felelős­ség hárul ezen a téren a jövő generációjának nevelé­sére. Ennek megvalósítását az ifjúsági szervezetek, a KISZ és Üttörő Mozgalom biztosítja a legmegfelelőb­ben. A Magyar Hidrológiai Társaság Debreceni Terü­leti Szervezete a MTESZ Környezetvédelmi Bizottság kezdeményezésére a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság Vízminőségi Felügyeletének támogatásával megindí­totta Debrecenben két általános és egy középiskolában a környezetvédelmi szakkört. A továbbiakban Tóth József részletesen ismertette a szakkörök munkáját. Kiemelte,hogy a szakköri foglal­kozások jelentősen növelték a tanulók ismeretanyagát. A foglalkozásokat úgy állították össze, hogy azok a környezetvédelemmel és -fejlesztéssel kapcsolatban a fizikai, kémiai és biológiai ismeretekre támaszkodva szélesebb látókört nyújtsanak a tanulóknak. Szólt a szakkörök szemléletalakító szerepéről. Nagy jelentőségű, ha a szakkörök vezetésében gya­korlati szakemberek is részt vesznek. Ez az iskolák szellemi patronálásának egyik sikeres formája. Az együttműködést az iskolák és az igazgatóság KISZ alapszervezetei között még szorosabbá tette az alap­szervezetek között létrejött kölcsönös támogatásról szóló megállapodás. A szakkör nevelő tevékenységéről szólva elmondotta, hogy ha az ifjúság ismeri környe­zetét és az azt veszélyeztető forrásokat, képes lesz aktí­van fellépni az ártalmi hatások ellen. A kirándulások nevelő, a táj szépségeit feltáró tar­talma nagy jelentőségű. További célkitűzésként a munka széles körű folyta­tását jelölte meg. A környezetvédelmi szakkörök kiszélesítéséhez a szakpedagógusok továbbképzését látja megoldásként, akik a szakemberek közreműködésével az iskolákban irányítanák a szakköri munkát. Feltétlenül fontosnak tartja, hogy a munkásfiatalok részére a KISZ klubok keretében környezetvédelmi ismertetéseket szervezzenek. Felkért hozzászólók. Milbik Kálmán: A Hajdú-Bihar megyei KISZ Bizott­ság részéről, igen lényegesnek tartotta a környezetvé­delem preventív intézkedései között az ifjúság hely­zetének meghatározását a környezetvédelmi és -fej­lesztési tevékenységben. Az iskolák ilyen jellegű pat­ronálását feltétlenül hasznosnak értékelte. Javaslatot tett a munkának olyan irányú szélesítésére, amely a munkásfiatalok körében, ifjúsági klubok keretében je­lentene környezetvédelmi nevelést. Nagy Csaba: A Hajdú-Bihar megyei Úttörőszövetség részéről, a környezetvédelmi nevelés kiszélesítését jö­vőbeni feladatként tűzte ki javaslatában, amely szerint e célra olyan anyag összeállítását kérte, amely lehetővé teszi, hogy az általános iskolákban a szakkört a peda­gógusok a gyakorlati emberek által megadott szem­pontok szerint vezethessék. Szükségesnek tartja a to­vábbiakban is a gyakorlati emberek szakmai segítsé­gét e munkában, mert csak így látja biztosítottnak az ifjúság életre nevelését. 1976. február 23. a Debreceni Területi Szervezet előadó Ülése Kovács Sándor árvízvédelmi osztályvezető előadása: „Árvízvédelmi műveink jelenlegi helyzete, fejlesztési irányelvei." A nagy érdeklődéssel kísért rendezvényre a Tiszán­túli Vízügyi Igazgatóság előadótermében került sor. Bevezetőjében Kovács Sándor megemlékezett Vásár­helyi Pálról, aki munkásságával előmozdította a Tisza szabályozás beindítását. Ö és kortársai teremtették meg áldozatos munká­jukkal az árvízvédelmi rendszerünk alapjait. Időszerű volt a Vásárhelyiről szóló film bemutatása, ugyanis halálának április 8-án volt 130 éves évfordulója. A megemlékezés után történelmi ismertetés következett hazánk vízi munkálatairól. Döntő jelentőségű vodt — Magyarország vízügyi történetében az ármentesítés fel­adataira való felkészülés, a XVIII. században. A továbbiakban ismertette Kovács Sándor az árvíz­védelmi művek védtöltéseit, azok jellegzetességeit, ré­teges összetételét, a töltésen át lejátszódó szivárgást. Részletesen ismertette a szivárgás következményeit, az altalaj szivárgását, a fakadóvíz elleni védekezést. Elő­adását színessé tették azok az értékes tapasztalatok, amelyeket hosszú évtizedes munkája során gyűjtött. A fejlesztés szükségességét kiemelve, annak irány­vonalát a következőkben adta meg: árvízvédelmi rend­szerünk védőképességének fokozása; hidrológiai és ta­lajmechanikai feladataink; védekezési módszerek, esz­közök szervezett fejlesztése. Előadásának külön fejezetében ismertette a lokali­zálás és vésztározás jelentőségeit, kiemelve a területi árvízvédelmi rendszer létrehozásának szükségességét, mely az összes védekezési létesítményt magába fog­lalja, mely különösen a Körös rendszer folyóira vonat­kozik. Ezzel kapcsolatban beszélt a Szeghalom mellett levő Kutas-menti vésztározó igénybevételéről az 1970. évi nyári árvíz alkalmából. Az előrejelzések ismertetésére kitérve elfogadható­nak találta a házi előrejelzés megbízhatóságát a tiszai árvizekre vonatkozólag. A Sebes-Körös és Berettyó viszonylatában jelentősnek tartja a Vízkészletgazdál­kodási Osztály által készített vizsgálatot a csapadékból történő előrejelzésre. Foglalkozott talajmechanikai kér­désekkel, szükségesnek tartja a töltések roncsolásmen­tes feltárását. Továbbiakban a védekezési módszerek néhány új fajtáját, a műanyagfólia alkalmazását, mentett oldali megcsapolást, hullámverés elleni véde­kezést, és a terhelő kőzsákok alkalmazását emelte ki. Külön ismertette a hírközlés korszerűsítését, kiemelve a távjelzés fontosságát. Az előadás külön fejezetében ismertette Kovács Sán­dor a Berettyó jégviszonyait, jégjárását és jeges árhul­lámait. A Berettyó szabályozásával egyidőben készültek az árvédelmi töltések, amelyek építése során a nagyvízi szabályozásra nem voltak tekintettel. A folyó morfoló­giai viszonyai a jéglevonulás szempontjából kifejezet­ten kedvezőtlenek és azt károsan befolyásolják. Hely­telenül megépített szűk nyílású hidak károsan befolyá­solják a jég levonulását. Ismertette a szabályozás óta lezajlott nevezetesebb jeges árvizeket és a jeges árhullámok levonulásából le­vonható következtetéseket. Külön ismertette az 1966. évi jeges árvíz okait. összefoglalta a jégkárelhárítás és folyószabályozás területén elvégzendő feladatokat. Szükségesnek tartja a folyó jégjárásának megváltoztatását célzó folyósza­bályozási beavatkozások szükségességét, melyeket csak akkor lehet eredményesen elvégezni, ha hatásai a fo­lyó egész töltésezett szakaszára kiterjednek. 84

Next

/
Thumbnails
Contents