Hidrológiai tájékoztató, 1976

Lengyel László: Hozzászólás Dr. Korim Kálmán: "A hévízkutatás és hasznosítás helyzete és lehetőségei Somogy megyében" című előadásához

választva, melynek következtében a különböző nyomású rétegek a béléscső mögött kapcsolatba kerülhetnek, s ez nagymértékben rontja a kutak kapacitását.) A jelenlegi hévízkészletek és hozamok „jóságát" — az említetteken túlmenően — erősen megkérdőjelezik a szénhidrogén termelésnél eddig ismert és alkalmazott — térfogatos és hidrodinamikus — készletbecslések is! A rendkívül beruházás igényes hévízhasznosítás alapfeltétele a kutak műszaki állapotának, a víz hőmérségletének, összetételének, illetve a kúttal, vagy a kutakkal megnyitott tárolókészlet, valamint azok termelőképessége alakulásának hosszú időre előre való ismerete. Több jó kezdeményezés — megyénkben is — részben ezek elmulasztásán bukott el; vagy éppen az „elvárt" hatékonyság szenvedett sérelmet. A különböző adottságok és lehetőségek kellő számbavételének, öszszevetésériek hiánya „eredményezte" pl. Csokonyavisonta — és Csisztafürdő helyzetének ismert „konzerválódását" is. A csokonyavisontai fürdő programját nem hozták összhangba a hévízkészlettel; a Csiszta-puszta tekintetében a hévízkészlet növelésének (így a fürdő továbbfejlesztésének is) földtani oka van: nincs más hévíztároló réteg, s a meglevő készlet pedig korlátozott. II. A tapasztalatokból okultunk! Az okuláshoz — természetesen — hozzájárultak az utóbbi évtized kedvező változásai is, pl.: A hévízkincs elhelyezkedésére, földtani kapcsolataira, hidrodinamikai, fizikai — kémiai és geotermikus viszonyaira vonatkozó ismereteink kibővültek, s számos — már korábban felismert, vagy gyanított — szabályszerűség beigazolást és határozott alakot öltött; mezőgazdasági üzemeink egyesülési törekvéseinek következményeként, illetve a tanácsigazgatás (településhálózat) korszerűsítése folytán kialakultak a tőkeerősebb nagyüzemek, illetőleg közös községi, nagyközségi, városi tanácsok; 1974-től — mezőgazdasági üzemeinek — a hévízkutak mezőgazdasági hasznosításához (zöldségtermesztési célra építendő növényházakra, illetve fűthető fóliatelepekhez) komoly volumenű állami támogatást élvezhetnek; kedvezőbbek lettek a szubjektív feltételek is. Az ágazatok irányítói, koordinálói tevékenysége is egyre tudatosabban és erőteljesebben bontakozik ki (irányelvek, normatív utasítások kiadása stb.) Egyre több a hozzáértő szakember a tervezőintézetekben is. Mindezek hatása kisugárzik a megyékre — köztük a mi megyénkre is. Megyénkben — 1960 előtt — a fürdőfejlesztés alapbázisát még csak a szabadvizű folyók, tavak (elsősorban is a Balaton) adták. Hévízkútjaink feltárása után a fürdőkifejlesztés alapbázisát fokozatosan a természetes meleg víz kezdi átvenni. Elsősorban a társadalmi összefogásoknak köszönhető, hogy ma már 8600 m

2 nyitott és 1400 m

2 zárt (fedett) medencénk van, s — a balatoni fizető- és szabadstrandok mellett — Kaposváron, Nagyatádon, Barcson, Igalban, Csokonyavisontán, Nagybajomban, Csurgón, Babócsán, Kálmáncsán, Szulokon és Csiszta-pusztán napi 8—10 ezer fő/8 óra fürdőkapacitás áll rendelkezésre. A lakosság igénye a fürdőzés iránt egyre növekszik. Az elmúlt évben a melegvizes fürdőink személyforgalma elérte a 600 ezer főt, a hidegvizes fürdőink személyforgalma pedig meghaladta a 2 millió főt. Megyei tanácsunk — felismerve az élet által támasztott követelményeket — igyekszik megteremteni a további lépések tudatosságának és hatékonyságának jobb feltételeit. így pl.: 1973-ban felmérésre, illetve feldolgozásra kerültek „Somogy megye főbb termálfürdőinek adottságai és meglevő létesítményei, valamint továbbfejlesztésük elképzelései" ; 1974-ben — a helyzet feltárása alapján — a megyei tanács vb. jóváhagyta „Somogy megye közép- és hosszútávú fürdőfejlesztésének fontosabb alapelveit"-t; 1974-ben — rövidtávlatú feladatként — megyei irányelvben nyert szabályozást a meglevő fürdők és környéke provinciális elmaradottságának felszámolása, a higiénés feltételek megteremtése, javítása, a legsürgősebb felújítási, korszerűsítési feladatok, teendők stb. elvégzése; Az egységes elvek érvényesítése és az eszközök koncentrálása érdekében — 1975-ben — a jelentősebb fürdőink (Kaposvár, Igal, Csokonyavisonta) vállalati kezelésbe kerültek; 1975-ben kidolgozást nyert egy vegyes fürdő (Igal) távlati fejlesztési programjának irányelve, műszakiszakmai, funkcionális stb. koncepciói, paraméterei. (Véleményem szerint ez a többi hasonló jellegű fürdő programja kidolgozása során is „adaptálható", hasznosítható lesz); Megindult a hévizek mezőgazdasági hasznosítási lehetőségeinek a felmérése, feltárása is. Remélhető, hogy e koncepció alapján megszületett elképzelés egyik realizálása már 1976-ban jó példáját adja e törekvések további erősítésének. (A táskái hévíz mezőgazdasági hasznosítására létrejött egy termáltársulás, ahol (I. ütemként) 25—30 milliós beruházással növényház és fóliás hajtató épült, s ezekhez 200 ha szántóföldi zöldségtermelő terület kapcsolódik); Megindult a táskái—fonyódi hévíz kommunális-fürdő (később gyógyfürdő) célzatú hasznosításának előkészítése is stb.) Figyelemmel a várható igényekre — 10—15 év távlatában — a megyénkben a meglevő kapacitást, befogadóképességet napi 20—22 ezer fő/8 óra kapacitásra lesz célszerű megnövelni, kifejleszteni. (Ezen belül kb. 6 ezer fős téliesített és 3—4 ezer fős gyógyfürdői kapacitást kell kialakítani.) Egyébként a 15 éves programban megvalósítandó létesítmények, fejlesztések várható bekerülési költsége 400—500 millió Ft-ra becsülhető. III. A vázolt mezőgazdasági, gyógyászati és kommunális hasznosítási elképzeléseinknek jövője van. Ezt megalapozza megyénk gazdag hévízkincse is (1. ábra). Felméréseim során közel 100 db kút műszaki paramétereit tekintettem át. Elemzéseim során arra a megállapításra jutottam, hogy szinte valamennyi kút esetében valószínűsíthető a hévíznyerés, illetve a nagyobb vízhőmérséklet és vízmennyiség elérése. Minősítésem szerint ma kb. 40 db olyan melegvíztermelésre kiképzett, illetőleg kiképezhető hévízkúttal rendelkezünk, melynél a víz hőmérséklete — a gyógyászat szempontjából elsődlegesen számításba jöhető — 35 C°-ot is meghaladja. Ezen kutaknak — a vízhozammal súlyozott — átlaghőmérséklete 56—58 C° körül van. Az említett kutakból (a szénhidrogénbányászat, illetőleg szénhidrogén-termelés során alkalmazott becslések szerint is) a hasznosítható vízmennyiség éves szinten kb. 6,5—7,2 millió m

3. (A fűtési idényben ez — elméletileg — kb. 58—65 milliárd kilókalória hőmennyiség felhasználását tudná biztosítani. Nagyságának érzékeltetéseként megemlítem még azt is, hogy ezzel a mennyiséggel megyénk igényét — figyelemmel jelenlegi villamosenergia-felhasználásunkra — kb. 250 évig volnánk képesek kielégíteni.) Az eddigi tapasztalatok és elméleti számítások arra utalnak, hogy megyénkben a már feltárt kutakon túlmenően — elsősorban a Tab—Karád—Buzsák, Táska— Marcali—Somogysámson vonaltól délre eső területen — további 50—60 db újabb hévízkút is telepíthető anélkül, hogy 50 éven belül a vízkészlet kimerülésétől kellene tartanunk. (Tovább növelhető a hévíznyerés a több száz — olajnyerés céljából lemélyített — negatív jellegű kutak tekintetében is — újabb rétegek megnyitása útján.) 38