Hidrológiai tájékoztató, 1976

Garád Róbert: Hozzászólás a "Fertő tó szabályozása és vízgazdálkodási kérdései" tárgyú előadóülésen - Sashegyi László: A karsztforrások megszűnése utáni állapot Tata térségében

A forráskürtők vizsgálata a vízszínsüllyedés után Tata belterületén a vízszínsüllyedés után három forrásjárat vált ismertté. Barta kút, Angyal és Tükör forrásbarlang. A negyedik forásbarlangot azért nem sorolom az előbbiekhez, mert feltárását nem a viszahúzódó karsztvíz tette lehetővé. A Kálvária dombon évek óta tartó kőbányászat nyitotta meg 1972-ben a „Megalodusbarlang" néven ismert forrásjáratot. Magas fekvésénél fogva több évtizede már kiszáradt. Vízvezető járatai felsőtriász kori mészkőben, részben a karsztvíz alatt, részben a karsztvíz felső zónájában fejlődött ki, vízföldtani feltételei és járatrendszere teljesen eltér az általunk ismert, napjainkban kiszáradt forrás feltörési helyektől. Létrejöttében a horizontális vízáramlás, és nyomáskorróziós üregképző tevékenység játszott döntő szerepet. A karsztos tömb elvetődése során ebből a járatrendszerből jöttek létre a Kálvária domb felső és alsó részén feltörő források. A múltban a forrásbarlang a karsztvíz vízállásától függően, hol forrásként, hol víznyelőként funkcionált. A karsztvíztükör huzamosabb visszahúzódása alatt a forrásfeltöréseknél a nyitott járatokon keresztül nagyobb mennyiségű feltöltődés rakódott le a járatokban, amely a Kálvária domb belseje felé, és nagyobb távolságokra egyre hosszabbá vált. (Ilyen feltöltődés figyelhető meg a 400 m távolságban levő Barta kút forrás járataiban is.) A Néppark dombját átszelő törések mentén a Tükör forrástól ÉNy-i irányban kb. 150 m-re a Pálma szálló előtt találjuk az Angyal forrásbarlangot. A nagy átmérőjű terem (15X20 m) durvakavicsos konglomerátumban, homokkőben a felszínt jól megközelítve fejlődött ki. Létrejöttét a szubtermális (21 C°-os langyos karsztvíz oldó hatásának és az oldalfalakból körkörösen kilépő forráscsatornák korróziós koptatásának köszönheti. (A forrásterem törmelékes rétege igen értékes ősrégészeti anyagot zár magába, sok foszilis csonttöredék, elvétve kőeszköz és nagy mennyiségben cseréptöredék található a terem bejárati részénél. Kutatása és feltárása régészetileg igen indokolt.) A Tükör forrás kiszáradt medrében 1966-ban két sekélyszintű víztermelő kutat létesítettek. 1975-re a leszálló karsztvíz veszélyeztette a további üzemeltetésüket, így felvetődött az a gondolat, hogy a részben ismert forráskürtőt újból ivóvíztermelésre lehetne felhasználni. A Komárom megyei Víz- és Csatornamű Vállalat felkérte a Tatabányai Szénbányák Barlangkutató Csoportját, hogy végezzen feltárást. A forráskürtő felnyitása után, 12 m mélységben a törmelékdugó eltávolítása lehetővé tette a nyílt tükrű karsztvíz elérését. A kutatók megálapították, hogy a forrásjárat a víztükör alatt is folytatódik, de könnyűbúvár hiányában a további kutatást fel kellett függeszteni. Zárójelentésükben javasolták az új víznyerőhely kialakítását, mivel a járatok átmérője lehetővé teszi a FLYGT szivattyú üzemelését. A forráskürtő feltárása részben betekintést engedett a többi tatai forrásfeltörés vízföldtani megismeréséhez. A fedő kőzetösszlet rétegtani váltakozása a barlang kifejlődésében nagymértékben kifejeződik (3. ábra). Az alapkőzetből feltörő karsztvíz kezdetben hidrosztatikai nyomásos oldással bővítette a fedőkőzetet, miközben az emelkedő vízszín a laza kötésben levő kavics- és homokrétegeket karbonátos kötésben összecementálta. Felszínre lépése után az áramlás felgyorsult, és az összecementálódott keményebb kőzetben korróziós koptató hatását kezdte érvényesíteni. A konglomerátumos kőzetrétegekben szűk keresztmetszetű csatornákat hozott létre, és a homokkő padokban kagylós bemélyedéseket vágott (1. kép). A szűk keresztmetszetű csatornákban a felfelé áramló víz jelentős mennyiségű kőzetszemcsét választott le, és felgyorsított állapotban neki ütköztette a csatornával szembeni lazább oldalfalnak. Így a korróziós termek növekedése mindaddig tartott, míg a víznyomás a terem növekedésével arányosan nem csökkent. A forráskürtőben három ilyen terem jött létre, ahol a kőzetanyag küTukör l.sz. 10,00-135.

89 m A/ — — raáe -5,0 is kürtő -10,0 £ "'5,0 -20,0 " -25,0 3. ábra. A tatai Tükör forrás kürtőjének földtani szelvénye 1. Édesvízi mészkő; 2. Homokkő; 3. Konglomerátum; 4. Édesvízi mészkő, konglomerátum; 5. Cementált kavics (pleisztocén); 6. Tarka agyag; 7. Agyagos homok; 8. Szürke márgás homok; 9. Barnakőszén-zsinór; 10. Sárga agyag; 11. Cementált kavics (oligocén); 12. Karsztvízszint:—23,50 m = 112,39 m A. £. lönbségek okozták az átlagmérettől való eltérést (2. kép). Édesvízi mészkő kiválást csak a felszínhez közel levő terem oldalfalán és mennyezetén figyelhetünk meg. A mennyezetet alkotó édesvízi mészkő kibukkan a felszínre és gerincszerűen metszi át a kiszáradt forrásmedret. A felső terem tüzetesebb vizsgálata arra enged következtetni, hogy a forrásfeltörések Tata térségében nem mindig voltak folyamatosak. A másodlagosan feloldott cseppkőképződmények, az oldalfalakon egymással párhuzamosan futó homokkőszínlők azt bizonyítják, hogy a feltörő víz több ízben mélyen viszahúzódott a forrásmedrek alá, és igen sokáig stagnált. (A vízszíningadozások már a múltban is elérték a 15—20 métert.) 1. kép. A Tükör forrás kürtőjében látható eróziós csatorna, kagylós bemélyedésekkel (Sashegyi L. felvétele) 31