Hidrológiai tájékoztató, 1976

Kalavszky Károly: A felületi öntözőberendezések korszerűsítése

e) minden alkalmazható öntözővízadag a szerkezettel kiadagolható; — korszerű, emberséges munkakörülményeket. Az 1. táblázat számadatai önmagukban is, viszonyítva is helytállóak, egy-egy berendezés egy számmal minősítéséhez viszont nem alkalmasak, mert az egyéb, számmal ki nem fejezhető jellemzők (öntözési mód, meghajtás, többhasznúság stb.) legalább olyan súlyúak, mint a mennyiségi mutatók. Az ÖKI ökonómiai Osztályán évek óta ismert az az igény, hogy jó volna egy számmal jellemezni a berendezéseket, eljárásokat, hogy azok rangsorolhatók legyenek. Ez majdnem lehetlen a mutatók súlya, egymástól függősége, vagy számmal ki nem fejezhetősége miatt. A 7. oszlop mégis többet mutat, mint egy jellemzőt. A kutatók a berendezés élettartama alatti üzemeléshez szükséges összes élőmunkanaphoz viszonyították a beruházási többletköltséget. Így olyan adathoz jutottak, amely kifejezi, hogy milyen többletberuházás szükséges (a kézi áttelepítésű, merevcsöves berendezéshez képest) egy élőmunkanap megtakarításához (3) ? A Körös—200 berendezés alkalmazásának korlátozó tényezői: — valószínűleg csak síkvidéken — Magyarországon az Alföldön — üzemeltethető, — magas ültetvényben, gyümölcsösben nem használható, — rendezett, téglalap vagy négyzet alakú táblán használható, — a táblán oszlopok, egyéb magas létesítmények nem lehetnek, — üzemen kívüli mozgatása új, szokatlan feladatot jelent, körültekintést igényel. A felületi öntözés előnyeit ismerő kutatók és öntöző szakemberek másirányú korszerűsítési, fejlesztési tevékenységet is kifejtettek. Arra törekedve, hogy a 15 évvel ezelőtti felületi öntözés megoldások hátrányait, a nagy élőmunkaigényt és a táblaszabdalást kiküszöböljék, két új módszert valósítottak meg és vizsgáltak. Ezek: a mélybarázdás és a hosszúbarázdás (vagy ágyas) felületi öntözés. Mindkettőnél a táblán belül tápláló; régi, ún. ideiglenes csatornát „egynyári tömlővel" helyettesítették (4). Dr. Oroszlány István professzor és kutatócsoportja a MÉM megbízásából behatóan vizsgálta e módszereket, összehasonlította más berendezésekkel, s erről jelentést készített (5). Néhány idézet a jelentésből, annak lényegét mutatja be: „A felületi öntözőmódszerek fejlődésében mindenekelőtt az öntözőelemek (barázda, sáv) hosszának növelésére irányul a törekvés." „Részletes eligazítás áll a hasznosítók rendelkezésére". „A felületi öntözésnek fürtméretben való megvalósítását a nyíltcsatornás megoldással sürgősen szükségesnek tartjuk." Ezekből az idézetekből és az 1. táblázat 13—14. sorából kitűnik, hogy ezeknek a fejlesztési irányoknak, megfelelő talaj-, terep- és művelési adottságok mellett, létjogosultságuk van. Visszatérve a Körös—200-hoz, a bemutató után a gyártó vállalat — tervezői kapacitás hiányában — megbízta az ÖKI-t a tervezéssel. Elkészült a tervdokumentáció az előbbiekben ismertetett harmadik változatra, majd 1975 nyarán a negyedikre, az acélszerkezetre. A megkezdődött gyártás anyagbeszerzési nehézségek miatt előreláthatóan az 1976. év tavaszáig húzódik el. A berendezést az Országos Mezőgazdasági Kiállításon is kiállítottuk (3. kép). Igen nagy érdeklődés nyilvánult meg mind a belföldi, mind a külföldi szakemberek részéről. A fogadtatásból kettő: — az ICID 9. Világkongresszusán, 1975. július 29-én Moszkvában bemutatott filmen már egy — a találmá3. kép. A Körös—200-as öntözőberendezés Foto: Szító J. nyunk tárgyát képező — adagoló tömlőinkkel felszerelt DDA—100-as öntözőberendezést mutattak be (6), — az országban van olyan jóhírű, alföldi szőlőgazdaság, amely célszerűnek látná a Körös—200-at szőlőtábláiban kötött pályán üzemeltetni (ami elég könnyen meg is valósítható). A Körös—200-at a szakmaszeretet, az előrelátás és az új, jobb, egészségesen izgatott keresése hozta létre. Akkor még nem volt energiaválságról, világméretű inflációról szó! Még nem vált elsőszámú tennivalóvá a takarékoskodás! Ez az öntözőberendezés mégis újdonságában magában hordozza az energiatakarékos, víztakarékos, átlagon aluli élőmunkaigényű, gazdaságos, többcélú üzemelés lehetőségét! IRODALOM 1. Gergely I.: Az öntözés szerepe a mezőgazdasági termelés fejlesztésében (1969). 2. Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyv (1975). 3. Tájékoztató az öntözési Kutatóintézet munkájáról (1975). 4. Magyar G.: Mélybarázdás öntözés a kukorica öntözés új módszere (1972). 5. Felületi öntözőfürt változatok vizsgálata (Gödöllő, 1974). 6. A Magyar Vízgazdálkodási Bizottság úti jegyzőkönyve (Gödöllő, 1975). Az előadás itt közölt anyagához a következő hozzászólások, kérdések voltak: Hajdú László, OVH: Az előadó 4—4,5 kp/'cm

2 hidránsnyomás szükségletet említett. Ezt szükségtelenül soknak tartja. (Válaszában az előadó ezt az adatot túl2 17