Hidrológiai tájékoztató, 1976

Kalavszky Károly: A felületi öntözőberendezések korszerűsítése

együttműködve a kívánalmaknak megfelelő felvétel­technikai eljárásokat dolgozott ki. A berendezések és az eljárás a gyakorlatban jónak bizonyult. A VIZDOK Fotó és Filmtecinikai Osztálya az elmúlt évben a ha­gyományos ferdesíkú és függőleges tengelyű fénykép­felvételek, sztereopárok, légifotó mozaikok mellett, négy kamera szimultán vezérlésével, elsősorban a víz­szennyezések jobb meghatározása céljából több színsá­vos légifelvételeket is készített. A légifotókat a Vízmi­nőségi Felügyelet szakemberei interpretálták. A felvé­telek 4 db Hasselblad fényképezőgép egyidejű működ­tetésével, 6X6 cm-es képnegatív méretben, hagyomá­nyos pán filmre készültek additív szűrőzéssel. A ne­gyedik gép színes dia-filmre dolgozott. A színbontásos felvételi eljárás igen jó eredményt hozott. Megállapí­tást nyert, hogy a vízszennyezések néhány formája köz­vetlenül kimutatható és értékelhető légifotó alapján. Sok esetben a fotóinterpretátor meghatározhatja a szennyeződések eredetét is. Megállapították, hogy a szennyező ágensek felkutatásában a legjobb eredmé­nyeket multispektrális fényképezéssel lehet elérni úgy, hogy a lefényképezendő területet legalább két típusú filmre vesszük fel. A VIZDOK lehetőségeihez képest felkészült vízügyi célú légifotók készítésére, célszerű fejlesztéssel ezt a feladatot el is tudja látni, de az előrelépéshez egyide­jűleg gondoskodni kell a különböző területen munkál­kodó szakemberek fotóinterpretációs képzéséről is, hogy legyen aki a felvételeket értelmezi és újabb igé­nyeket tud támasztani a légifotóval a fotótechnikával szemben. A VIZDOK Fotó és Filmtechnikai Osztályán készült néhány jellemző légifelvételt az 1-—5. képen mutatunk be. A felületi öntözőberendezések korszerűsítése* KALAVSZKY KAROLY öntözési Kutatóintézet, Szarvas Az öntözés fontos területe a vízgazdálkodásnak. Ez a felismerés nem egyidős sem az öntözéssel, sem a — jóval fiatalabb — vízgazdálkodással. Ma már sokan tudják, hogy több oldalról bizonyíthatóan nem lehet vízgazdálkodás az öntözés számbavétele nélkül, és vi­szont, az öntözésfejlesztés meddő kísérlet, ha nem illesz­kedik a vízgazdálkodás egészébe! Azt, hogy ezt a fóru­mot is felhasználom ilyen, látszólag vitathatatlan tétel ismertetésére, az indokolja, hogy még nem minden ön­töző és vízgazdálkodó gyakorlati, vagy elméleti szakem­ber munkáját itatta át a fenti felismerés. A felületi ön­tözőberendezések korszerűsítése témát is jó eredmény reményében csak az öntözés—vízgazdálkodás egysége jegyében közelíthetjük meg. Ha a magyarországi, ezen belül a felületi öntözés múltját, tervezett jövőjét szemléljük Gergely István (1) és az OSH (2) adatai alapján, az 1. ábrát kapjuk. Az öntözés az első 70 évében néhány ezer ha terü­letre terjedt csak ki. A felszabadulás után, 20 év alatt, elérte a 100 ezer ha-t. A merész — de nem megvaló­síthatatlan — tervek újabb 20 év alatt (1985-re) elérhe­tőnek tartják az egy milliót meghaladó ha öntözött te­rületet. Ha ezt a tervet együtt vizsgáljuk hazánk szűkös és igen kedvezőtlen eloszlású öntözővíz készletével, vala­mint az inflációnak és az energiaválságnak országunk­ba való beszűrődésével, akkor aláhúzottan és felkiáltó­jelesen elénk rajzolódik: nem mindegy, hogyan és mennyiért öntözünk! A két legelterjedtebb öntözési mód — amint az 1. ábra mutatja — más más utat tett meg. A felületi öntö­zés 80 évig egyeduralkodó, 10 éves hanyatlás után kissé magához tér, de akkor már többszöröse a lendületesen terjedő, a műszaki fejlődés újabb és újabb eszközeit felhasználó esőszerű öntözés. Néhány éve az előre tekintő fejlesztők újból a felü­leti öntözés felé fordították a figyelmet. Pedig ahhoz, hogy egy jó lendületű folyamat irányt változtasson, sok tényezőnek kell egyértelműen más irányban hat­nia. Felsorolható néhány tényező, amely az öntözőmód megválasztás „esőztető" lendületét a felületi öntözés felé látszik fordítani. Pontosabban fogalmazva: az alább felsorolt okok miatt magától az öntözéstől for­dulnak el a gazdaságok, elkedvetlenednek az öntözők. Ezek: 1. Nagy az esőztető berendezések energiaigénye. Át­lagosan 1000 LEó/ha (3X60 mm-es öntözéssel, hidráns­ról üzemeltetve). 2. Drágán üzemelnek. Az öntözővíz 1 m 3-ének ki­juttatása átlag 1,4 Ft-ba került. 3. Nehezen elégíthető ki az öntözés munkaerőigénye. Nemcsak számszerűen nagy az esőztető öntözés élő­munka ráfordítása (átlagosan 7,5 óra/ha), hanem a munkakörülményei is (idénymunka, sárban járás stb.) taszítóan hatnak a szakmunkásra. 4. Üzemeltetésükkel jár néhány olyan jellemző, ame­lyet a korszerű, nagy terméshozamú növénytermesztés már nem engedhet meg. Ilyen a talajszerkezet-rom­boló hatása, a kieső terület (átlagosan 4%), a taposási kár, a szélérzékenység stb. 5. Számottevő a levegőben és az egyre nagyobb tő­számú, dús növényzeten a vízveszteség (25—60%). 6. Környezetvédelem. Csak néhány évesek, de egyre hangsúlyosabbak az ezzel kapcsolatos figyelmeztetések. [Ezer ha] <,00 300 100 i w / 1 / 1 i ív 1 1 1 1 1 1 i i 1 1 1 1 1 öss zes öm tözésm felület öntöz és A /! y * A szerzőnek a MHT Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szak­osztálya 1975. november 12-i előadóülésén elhangzott előadása alapján. 1875 85 95 1905 15 25 35 45 55 65 75 1985 Civ] 1. ábra. Az öntözött terület változása 100 év alatt Magyarországon. Az öntözhető terület: 3630 ezer ha! 13

Next

/
Thumbnails
Contents