Hidrológiai tájékoztató, 1976

Dr. Aujeszky László: 50 éves a Magyar Meteorológiai Társaság

1925-ben a Társaság alapításának idején hazánkban a meteorológia területén szomorú viszonyok uralkodtak. Az állami meteorológiai szolgálat (akkori néven Meteorológiai és Földmágnességi Intézet) anyagi és személyzeti nehézségekkel küzdött. A légiforgalom még fejletlen volt és így a meteorológiai tevékenység egyik legfontosabb anyagi forrása még nem tárult fel, sőt a légiforgalom meteorológiai kiszolgálása nem is tartozott a meteorológiai intézet feladatkörébe. Magyarországon abban az időben négy tudományegyetem, egy műegyetem és egy agrártudományi kar működött, de ezek közül egynek sem volt még meteorológiai tanszéke. Meteorológiai szakkönyvek egyáltalán nem jelentek meg magyar nyelven. Az egyetlen meteorológiai szakfolyóirat, a már évtizedek óta fennálló Időjárás, anyagi nehézségekkel küzdött. A Magyar Tudományos Akadémia keretében Konkoly-Thege Miklósnak 1916-ban bekövetkezett halála óta már nem képviselte rendes tag ezt a tudományszakot. Ilyen körülmények közt különösen hiányzott, hogy nem létezett olyan társadalmi szerv, amely a tudományszakma érdekeit az illetékes tudományos és kormányzati fórumok előtt képviselhette volna. A szükségszerűség hozta magával, hogy megalakuljon egy új tudományos egyesület, amely kizárólag csak a meteorológia művelésével és a meteorológiai ismeretek széles körű terjesztésével foglalkozzék. A Magyar Meteorológiai Társaság megalakításának fő mozgatója Réthly Antal, a hazai éghajlattudomány nagyérdemű művelője volt. Sikerült megnyernie az akkori magyar tudományos élet több olyan kiválóságának közreműködését, úgymint Tangl Károly fizikusét és Cholnoky Jenő geográfusét, akik a meteorológiai tudomány iránt érdeklődést tanúsítottak. Az 1925 elején tartott alakuló közgyűlés Cholnoky Jenőt elnökké és Réthly Antalt főtitkárrá választotta. A fiatal meteorológiai társaság első gondja az Időjárás folyóirat fennmaradásának biztosítása volt. A Társaság emlékirattal fordult a kormányhoz, amelyben legalább egyik egyetemünkön meteorológiai tanszék felállítását szorgalmazta. Ez a kezdeményezés csak húsz évvel később vezetett eredményre. Kezdettől fogva nagy jelentőségük volt a Társaság tudományos üléseinek. Abban az időben a meteorológusok új nemzedéke volt felnövekedőben és az új kutatási eredmények itt kerültek megvitatásra. Hasonlóképpen gyümölcsözők voltak a Társaság által meghirdetett pályadíjak is. Az első pályadíj anyagi fedezetét a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara bocsátotta rendelkezésre. A pályadíj tárgya az időjárás mesterséges befolyásolása és az elemi csapások ellen való védekezés volt. Ezt az első pályázati kiírást az újabb pályadíjak kitűzésének hosszú sora követte. Az 1970. évtized elején azonban a Társaság vezetősége úgy találta, hogy a kötött témakörű pályázatok meghirdetése helyett célszerűbb az eddig pályadíjakra fordított összegeket egy nívódíj alimentálására fordítani, amelyben a bírálóbizottság az elmúlt év alatt nyomtatásban megjelent legkiválóbb meteorológiai könyvet vagy monográfiát részesíti. A Társaság elnöki székében az idők folyamán Róna Zsigmond, Réthly Antal, Kenessey Kálmán, Aujeszky László, Fekete Zoltán, Hille Alfréd, Dési Frigyes és Béli Béla váltották fel egymást. 1950-ben a Társaság belépett a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségébe, miáltal a Társaság működési lehetőségei lényegesen kibővültek. Az elmúlt 25 esztendő alatt a Társaság a MTSZ-ben tömörült 14 más társegyesülettel és bizottsággal lépett együttműködésre, elsősorban természetesen a tárgyilag közelálló szakmákat művelő egyesületekkel, úgymint a Magyar Hidrológiai Társasággal, az Eötvös Loránd Fizikai Társulattal, a Magyar Elektrotechnikai Egyesülettel, a különféle agrártudományi egyesületekkel stb. Fennállása óta a Társaság összesen 19 vándorgyűlést szervezett meg az ország egyetemi városaiban és egyéb olyan helyein, ahol a meteorológiai kutatásnak és szolgálatnak fontosabb bázisai vannak. Az utóbbi három vándorgyűlést a Társaság már külföldi partnerrel, a Szlovák Meteorológiai Társasággal közösen rendezte és az a gyakorlat alakult ki, hogy a vándorgyűléseket felváltva rendezik Magyarország és Csehszlovákia területén. A vándorgyűlések előadásai mindenkor a legkorszerűbb tudományos problémákkal foglalkoznak és a legújabb kutatási eredményeket mutatják be. A Társaság felvirágzásában és külföldön való elismertetésben páratlan érdemeket szerzett Hille Alfréd, a kiváló repülőmeteorológus, az egyik legkitűnőbb meteorológiai szakkönyv szerzője, aki évek során át töltötte be a főtitkári tisztséget és később a Társaság elnöke is volt. A Társaság keretében élénk szakosztályi élet alakult ki. Értékes munkát végzett az Orvosmeteorológiai Szakosztály, amelyet Kérdő István alapított, továbbá az Agrármeteorológiai Szakosztály és a Repülésmeteorológiai Szakosztály. Külön munkacsoport alakult a meteorológia egyik központi kérdésének, a turbulenciakutatásnak a művelésére, amely biztató kezdet után bizonyos pangásnak a jeleit mutatja. Az ifjúság bevonása érdekében először egy Róna Zsigmond Ifjúsági Kör alakult a Társaság kebelében, jelenleg pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem tudományos diákkörei számára biztosít a Társaság előadási fórumot. A Társaság működésének első éveiben könyvkiadói tevékenységet is folytatott. Kiadta Róna Zsigmond: „A meteorológiai megfigyelések kézikönyve" c. munkáját, majd 1927-ben Aujeszky László: „Védekezés az időjárási károk ellen" c. munkáját és 1938-ban Réthly— Bacsó: „Időjárás, éghajlat és Magyarország éghajlata" c. munkáját. A háború kitörése megakasztotta a szépen indult könyvkiadói tevékenységet, a felszabadulás után pedig ez a feladatkör természetes módon átszállott az Akadémiai Kiadóra. Az utóbbi évek folyamán szüksége mutatkozott annak is, hogy a Társaság keretében vidéki csoportok alakuljanak. Az első vidéki csoport Szegeden jött létre, a második pedig Pécsett. Küszöbön áll egy debreceni csoport létesülése. A helyi csoportok saját munkaterv alapján előadásokat rendeznek, amelyekre időnként központi előadókat is meghívnak. Az utóbbi időkben a Társaság működésének súlypontja egyre inkább a szakmai ankétok rendezésére tolódik át. Ezeken a három- vagy négynapos rendezvényeken a meteorológia egy-egy különleges ágának nemzetközi kiválóságai tartanak előadásokat és vesznek részt a kialakuló vitákban. Első volt ezek közül az 1954-ben megtartott hidrometeorológiai ankét. Már két ízben került sor aerosol-ankét megrendezésére, amelyen csak kisszámú (5—6) hazai résztvevő mellett ugyanannyi külföldi szaktekintély vett részt. Ezeket a rendezvényeket a Társaság olykor egyedül, más esetekben pedig a Magyar Tudományos Akadémia Meteorológiai Bizottságával együttműködésben készíti elő és bonyolítja le. A Társaság a magyar meteorológiai tudomány terén szerzett kimagasló érdemeket társasági érem adományozásával ismeri el. A társasági érem kezdetben Hegyfoky Kabosnak, a kiváló magyar klimatológusnak a nevét viselte, később pedig a Steiner-érem elnevezést vette fel. A Steiner-éremmel való kitüntetésben eddig 40 magyar meteorológus részesült, közülük hárman több ízben is. A Társaság feladatának tekintette a meteorológiai szempontból értékes fényképfelvételek gyűjtését is. Évek során át meghirdette közkedvelt fényképpályázatát, amelyen a szakembereken kívül bárki más is részt vehetett. A beküldött kiváló képek száma minden egyes évben messze felülmúlta a kiadható jutalmak számát. Ily módon rendkívül értékes gyűjtemény gyűlt össze. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek keretében a Magyar Meteorológiai Társaság a legkisebb taglétszámú (kb. 500 tagú) egyesület, azonban a legrégebben fennálló egyesületek közé tartozik. Viszonylag csekély taglétszámát az indokolja, hogy nem műszaki, hanem alaptudományi egyesületről van szó, amely a tudomány művelői mellett csak az érdekeltek egy kisebb csoportját egyesítheti magában. Ennek ellenére is a Magyar Meteorológiai Társaság fontos helyet tölt be a hazai meteorológiai életben és 50 éves fennállása alatt nagy szolgálatokat tett a tudomány fejlődésének. Dr. Aujeszky László