Hidrológiai tájékoztató, 1975

Dr. Lászlóffy Woldemár: Tegyünk különbséget a vízszín és a vízszint között - Dr. Mészáros Vince: Vízügyi kiállítások és jelentőségük 1974-ben

ter, 896 gát- és csatornaőr, 56 gépész, 400 fő egyéb munkaerő és 8000 fő árvízvédelmi munkacsapat. Ebből Csongrád megye társulataira 15% esik, természetesen átlagosan számítva. Az 1947. év a társulatok „léte vagy nem léte", vita éve lett. A társulatok még sebeik gyógyításával foglalkoztak, amikor a Gazdasági Főtanács megunva a sok siránkozást, követelést a támogatásért, segélyért, a Kormány felelősségének emlegetését a meglevő és várható bajokért, öröklött visszásságokért, javaslatot terjesztett elő a társulatok államosítására, ami Kormányhatározat alapján 1948. október 1-i hatállyal történt meg. A társulatok államosítása feloldotta azt a nyomást, amely a Kormányra nehezedett, mert a társulatok központi szerve ekkor nyújtotta be a tulajdonképpeni „évszázados" számlát az állam által más célokra fordított társulati pénz- és hitelösszegekért. A Csongrád megyei társulatok tevékenységük során az alább felsorolt víziművekkel gazdálkodtak. Az ország 60 társulatának arányában: területük 740 738 kh, 13 % árvízvédelmi töltés 311 km, 5,3% belvízcsatorna 1 643 km, 8,0% telefonhálózat 478 km, 12,4% szivattyútelep 21, 15,0% hordozható szivattyú 8, 2,3% műtárgyak 1 500, 9,8% A személyzet: mérnök 19 fő, műszaki 9 fő, gát-, csatornaőr 115 fő. A megye társulatai történelmük 100 éves periódusában érdekeltségük területén megteremtették az ármentesítés és a belvízrendezés széles alapjait, azokat a víziműveket és magát a szervezetet, amelyeket, mint a megye vízgazdálkodásának, szocialista módon való fejlesztésének lehetőségét anyagi és szervezeti, valamint műszaki alapként a szocialista társadalom felhasználhatott. Tegyünk különbséget a vízszín és a vízszint között! A címben jelölt két szó helytelen használata, felcserélése elég gyakori, habár különböző fogalmat jelölnek, és erre már sokan és sok helyütt rámutattak. 1955-ben a Szabványügyi Hivatal megkeresésére az Akadémia is állást foglalt az ügyben (lásd Hidrológiai Közlöny, 1955/3—4. szám, 147. lap). A Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1970) 843. lapján is megtalálható a két szó szabatos értelmezése. Szerkesztőnk kérésének teszek eleget akkor, amikor az alábbiakban újra felhívom a figyelmet a két szó helyes használatára. A vízszín szó a vízfelszín szóból rövidült, a víz és a levegő érintkezési felületét jelöli. Ilyen értelemben beszélünk a vízfolyások és tavak vízszínéről, az előbbiek esetében duzzasztott vízszínről, vízszínesésről, vízszínrögzítésről, a felszín alatti vizek esetében talajvízszínről, karsztvízszínről stb. A vízszín szó szinonimája a víztükör, amely elsősorban állóvizekkel kapcsolatban használatos. A vízszint szó a vízfelszínnek valamely hasonlító felületre vonatkoztatott magassági helyzetét adja meg. Mikor egy vízfolyás vízjárását kívánjuk jellemezni, és valamely vízmérce-szelvényben észlelt jellemző vízállásokról van szó, középvízszintet, árvízszintet, kisvízszintet mondunk. Duzzasztóművekkel kapcsolatos a duzzasztási szint kifejezés. Kutakban a talajvízszín magassági helyzetét, vagyis a talajvízszintet mérjük. Artézi kutak sztatikus vízszintjéről beszélünk stb. Bizonyos esetekben nézőpont kérdése, hogy a két szó melyikét használjuk, és ez némi zavart okoz. Pl. a talajvízszín megfigyelésére szolgáló kutakban a talajvíz szintjének változásait követjük. Tehát nem csak — célját tekintve — talajvízszín megfigyelésről beszélhetünk, hanem — a mérés műveletére gondolva, talajvízszint megfigyelő kútról is. Dr. Lászlóffy Woldemár Vízügyi kiállítások és jelentőségük 1974-ben DR. MÉSZÁROS VINCE Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda Korunk társadalmának szinte minden életmegnyilvánulása szoros kölcsönhatásban áll a műszaki-gazdasági szervezettséggel. Az élet és a termelő munka zavartalanságához egyre kevésbé elegendő az alkalmas műszaki berendezések és az üzemeltetésükhöz szükséges szakember szervezet létrehozása. Működésük eredményességéhez igen nagy mértékben szükséges a tevékenységüket értő és támogató társadalmi együttműködés. Ezért kiemelkedő fontosságú napjainkban az egyre szélesedő körű természettudományos, műszaki és gazdasági ismeretterjesztő-tájékoztató munka. A vezető társadalmi és állami szerveket ez a felismerés készteti a népművelő, a tájékoztató és dokumentációs munka fejlesztésére; a korszerű technikai berendezések alkalmazása mellett az ismeretterjesztés leghatékonyabb módszereinek keresésére és alkalmazására. Tapasztalati tény, hogy a legtöbb ember számára az élménynyújtás legközvetlenebb, elsődleges útja a vizualitáson át vezet, amelyet az auditív és egyéb érzékszervi hatások fokozhatnak ugyan, de aligha pótolhatnak. A széles körben kibontakozó kiállító tevékenységnek ez a körülmény, emberi adottság, a társadalom lélektani alapja. A fejlődés követelményének pedig közvetlen következménye egyrészt a kiállításrendező tevékenység egyre inkább szakosodó jellege, másrészt a tartalmi tervezésben és a kifejezési módban, a megjelenítés formájában egyaránt fokozódó igényesség. A bemutatás hatékonyságának és színvonalának egyik alapvető követelménye, hogy egy-egy kiállítás, — még ha ipari, vagy árubemutatóról van is szó, — ne eléged20