Hidrológiai tájékoztató, 1975

Dr. Keszthelyi Zoltán: A budapesti Duna-szakasz szökevényforrásai

észleltük a „kiscelli" agyag kifejlődésének tulajdonságait. Litoklázisokkal sűrűn és vetőkkel több helyen megtört vízzáró agyag, agyagmárga réteg vízáteresztést mutat a repedések mentén. A szivárgó, csepegő víz, mely erősen agresszív (szulfát tartalom 1000 mg/l felett) nehezítette a műtárgyak kiképzését, építését. A tervezett további Metró-szakaszok építése során, Dél-Budán hasonló problémákkal fogunk találkozni (pl. a Lágymányosi Feneketlen tó környékén). Budaörs és Kelenföld között az őrmezei és örsödi lapályon a felszínre bukkanó „kiscelli" agyagba nehezen beszivárgó víz utólagosan keserűvízzé válik. A quarter üledékekbe ágyazott patakmedrek vize a homokos, slires, homokos oligocén rétegekből is táplálkozik. A felszínen levő „kiscelli" agyagos területen az tapasztalható, hogy a lefolyás markánsabb mederben folyik. Vízzáró rétegekre települ maga a quarter-üledék is. A források megjelenését is befolyásolják az oligocén agyagos rétegek. A Dunán építendő vízierőmű és vízlépcső parti gátjaihoz jól felhasználható a „kiscelli" agyagos képződmény kissé homokos kifejlődése. így az eddigi vélemények szerint a sárisápi és a leány vári előfordulások anyaga jöhet számításba. A további vízkészlet-számításokhoz és vízgazdálkodáshoz kívántam ezzel a munkával, ha nem is közvetlen, de közvetett néhány adatot szolgáltatni. IRODALOM Alföldi L. (1975): Principles of hidrogeology. — „XJNESCO", International postgraduate course on the principles and methods of engineering geology. — Hung. Geol. Inst. Bp. Fülöp J. (1958): A Gerecse-hegység krétaidőszaki képződményei. — Geologia Hungarica ser. geol., — Tom. 11 Juhász J. (1968): Hidrogeológia, — Bp. Műszaki Egyetem Mérnök Tov. Képz. Int. M. 188., Kézirat. Papp F.—Vitális Gy. (1968): Magyarország műszaki földtana. — Tankönyvkiadó, Bp. Rozlozsnik P.—Schréter Z.—Telegdi Roth K. (1922): Az esztergomvidéki szénterület bányaföldtani viszonyai. — Földtani Intézet Alkalmi Kiadványa. Schmieder A.—Willemsz T. (1970): Dunántúli Középhegység tektonikai térképe. Kézirat. Siposs Z. (1965): A Buda—Esztergom-vidéki oligocén üledékösszlet fácieselemző vizsgálatainak módszertani kérdései és eredményei. — M. Ali. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1963. évről. Szebényi L. (1973): Magyarország hegyvidéki területeinek felszínalatti vízforgalma. M. Ali. Földtani Intézet Évi Jelentése az 1971. évről. Szebényi L. (1974): Felszínalatti vízforgalom meghatározása a Dunántúll-Középhegység északi részén. (Sajtó alatt). Szentes F. (1968): Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. — Tatabánya. — M. Ali. Földtani Int. kiadása. Vendl A. (1932): A kiscelli agyag. — Földtani Int. Évkönyve, 29. Vitális I. (1939): Magyarország szénelőfordulásai. — Sopron. Vitális S. (1944): A dorogi medence oligocén rétegtani viszonyai. Kézirat. Vitális Gy. (1972): Magyarország földtani és vízföldtani tömbszelvénye. — Hidrológiai Közlöny, 52. A budapesti Duna-szakasz szökevényforrásai DR. KESZTHELYI ZOLTÁN A szökevényforrásokról általában Az elmúlt évtizedekben a Duna budapesti szakaszán az 1954., 1956. és 1963. években lehetett alapos szökevényforrás-vizsgálatot folytatni. Az 1954. év február— március havában, majd 1956. januárjában az Árpádhíd—Petőfi-híd közötti, kb. 7 km szakaszt vizsgáltam, vázlatoltam és fényképeztem. Az 1963. évben pedig a Szentendrei sziget déli részétől a Déli Vasúti Összekötőhídig, kb. 15 km szakaszon folytattam vizsgálataimat. Az 1956. évi rövid kutatásom alatt észleltem, hogy ekkor olyan újabb szökevényforrások jelentek meg, melyeket az 1954. évben nem észleltem. Viszont két évvel előbb megjelent nagy szökevényforrások egyikemásika eltűnt. Sok szökevényforrás volt, amelyik mind az 1954., mind az 1956. évben megjelent. Az 1963. évben is azt észleltem, hogy több, nagyobb szökevényforrás kilenc év alatt eltűnt, — de újak is jelentkeztek. Az 1963. évben a legnagyobb új, több hektárnyi olvadási folt, a Petőfi-híd északi középső részétől kb. 300 m-re (Műszaki Egyetem, Stolczek u. rész) mintegy 30— 100 m szélességben, hatalmas tavat képezett. Sok vízimadár tanyázott rajta. Mind az 1954., mind az 1963. években azt észleltem, hogy a Szabadság-híd pesti oldala felé eső, part menti részen (Havas és Sörház utcák vonala) a jégen „hálózatos" olvadási vonalak jelentek meg, s ez a jelenség a híd déli részétől a Petőfi-híd felé több száz m-es szakaszon volt. Majd lejjebb, a jégtáblák olvadási vonala ritkult, „erezetes" lett. Ez a megfigyelés is igazolja, hogy a Gellérthegy dolomitja ezen a szakaszon a Duna alá terjed, s a kőzet itt, a mederfenékhez igen közel van. A „hálózatos" és „erezetes" olvadási vonalak „jix"ek, s állandó hévíz-feltörési helyeknek tekinthetők! A legtöbb szökevényforrás a Gellérthegy térségében van. Itt olyan sok és bővizű melegvíz tör fel, hogy nagy térségben, jég sem tud képződni. Igen sok szökevényforrást észleltem a Margit-híd budai részénél. Ezek többsége a Lukács és Császár fürdők előtt volt, de a III. kerületi Kolosy és a Zsigmond térnél is észlelhetők voltak kisebb szökevényforrások. A Margit-híd—Erzsébet-híd közötti szakaszon is voltak „állandóbb" szökevényforrások. A Kolosy tértől északra, az Árpád-hídig, sőt az Újpesti Vasúti-hídig nem jelentek meg olvadási foltok. A Római partnál, közel a partszegélyhez, — még a hidegebb februári napokban is — több kisebb olvadási foltot és folyókát találtam. Itt ugyanis langyos források törnek fel. Láng S. professzor 1961 november eleji megfigyelése szerint a Rómaifürdőnél levő Kalászi út parti végződésnél az út végétől 20—30 m-re északra, a parti kavicsból a víztükör felett 30—50 cm-re, több m hosszú sávban, kb. 30—50 l/p (13,5—14,0 °C) langyosvíz-feltörés volt, a folyóvíz hőmérséklete 9 °C volt, a vízállás 120 cm körüli. 1963. február 17-én a Magyar Pamutipar üdülőjénél, a III., Kossuth Lajos üdülőpart 89. sz. alatt, a Szentendrei sziget déli csücske irányában, a fehér jégmezőben egy fekete csíkra lettem figyelmes. Egymás mellett, egy vonalban szorosan több száz vadkacsa tanyázott, s előttük a jégmezőben egy hosszú olvadási vonal volt. Ennek a vonalnak az alsó (déli) részénél, mintegy 80° hajlásszöggel, egy másik olvadási vonal is volt, nyugat felé. A hosszabb (kb. 150 m) vonal északi pontja kb. 200 m-re volt a sziget déli csücskétől. A nyugat felé keskenyedő másik vonal kb. 50 m lehetett. Egy régebbi üdülőparti lakó úgy mondotta, hogy más években a jégtáblán ilyen „kettős" olvadási vonalat nem látott. A budapesti szakaszon előtörő sok szökevényforrást mind nem ismerhetjük, mert a partszegélynél sok meleg víz folyik be. A pesti oldalon a Szabadság-fürdőből nagytömegű meleg víz folyik be, s ez sok feltörő hévíz észlelését akadályozza. Az egykori Fürdő sziget térségében — feltehetően — sok szökevényforrás tör fel, de ezeket nem lehetett észlelni. A szökevényforrásokat megjelenési helyük, terjedelmük és alakjuk szerint a következőként osztályoztam: 56