Hidrológiai tájékoztató, 1975

Dr. Péczely György: Hó felhalmozódás és olvadás a Tisza folyó vízgyűjtőjén

ahol tehát C a lehulló csapadék átlagos havi összege, Cht a hótakaróval borított felszínre hulló csapadék átlagos havi összege, Cf a hótakaróval nem födött talajra hulló csapadék átlagos havi összege, h pedig a hótakaróból eltávozó hólé (elolvadt hó, átszivárgó esővíz) átlagos havi összege (átlagos havi összeg alatt mindenkor éghajlatilag reprezentatív sokévi átlagot értünk). Az állandó hóhatár alatti helyekre számításaink során felhasználandó általánosan érvényes összefüggés még a következő: 2 Cm = -2a (3) ami azt fejezi ki, hogy a hótakaróval födött talajra lehullott csapadékok évi összege megegyezik a hótakaróból eltávozott vízmennyiségek évi összegével (a hótakaró szublimációs vízveszteségét és kondenzációs víznyereségét figyelmen kívül hagytuk). Az (1) egyenletben szereplő C/,t értékének kiszámításához az alábbi empirikusan meghatározható sztochasztikus kapcsolatot használjuk fel: Cht/C = F (pu) (4) ahol pi,t az adott hónapra vonatkozó hótakaró valószínűség (a hótakarós napok havi átlagos száma osztva a hónap hosszával). A (4) függvénynek a Duna és Tisza vízterületére vonatkozó mértékadó értékeit az 1. ábrán tüntettük fel Az (1) egyenletből ismert C és Cht alapján a (2) egyenletben szükséges C/ értéke most már meghatározható. A h hólé átlagos havi összegeinek meghatározásához a hótakaró vízháztartási egyenletéből indulunk ki, amely egy adott időtartamra: C + c = P + h + (w

2 — w

y) <5) ahol C a hótakaró felszínére hulló makrocsapadék mennyisége, c a hóréteg felszínén és üregeiben kondenzálódó mikrocsapadék mennyisége, P a hóréteg szublimációs vízvesztesége, h az eltávozó hólé menynyisége, w

t és w

2 pedig a hóréteg vízértéke a vizsgált időszak elején, illetve végén. Az (5) egyenletet átrendezve nyerjük: h + (P — c) = C — (w

2 — Wy) (6) Az egyenlet ebben a formában azt fejezi ki, hogy a hótakaróra hulló csapadók mennyiségét és a vízérték változását ismerve, kiszámítható az eltávozott hólé, valamint a párolgás és kondenzációs vízbevétel különbségének összege. A P — c különbség megbecslésére Romániában az Erdélyi-medencében, a Déli-Kárpátokban és a Bihar hegységben több éven át végzett mérések eredményei szolgáltak (1). E szerint a P — c különbség évi átlagban kb. 1200 m-ig elhanyagolható, e fölött a kondenzáció felülmúlja a szublimációs vízveszteséget, bár az elhanyagolásból származó hiba relatív értéke — figyelembe véve a hólé évi összegeinek magassági növekedését — itt sem jelentős. Az éghajlati átlagoknál megengedhető P — c 0 feltételt figyelembe véve, s a vízértéket a hótakaró vastagságával és térfogatsúlyával kifejezve, a (2) egyenlet megoldásához szükséges hólé értékét az alábbi összefüggésből számítjuk: h^C — 10 (y

2 v

2 — V

i vO (7) ahol y a hó térfogatsúlya (kg/l), v pedig a hóréteg vastagsága (cm). A vizsgált terület több jellemző pontján végzett napi mérésekből meghatároztuk a hólé havi átlagait és azt találtuk, hogy a hólé egyes hónapokra jutó aránya, tehát a h/Ih érték függvénye a hótakarós napok átlagos évi számának, JV/,<-nek (2): 2

1 h - --- = F (Nht) (8) h A (8) függvény mértékadó értékeit a 2. ábrán tüntettük fel. 1. ábra. A Cht/C = f (Pht) függvény [nap Nht] 2. ábra. A h/2' h = F (Nht) függvény FV/C 3. ábra. A hófelhalmozódás és hóolvadás magassági rendszerét jelző FV/C arányszám alakulása a Tisza vízgyűjtőjén 93