Hidrológiai tájékoztató, 1975

Kissné Hegedűs Judit: Az öntözés helyzete a Kisalföldön

Ezen öntözőtelep méretezése is gépi áttelepítésű öntözőberendezések figyelembevételével készült. Egyaránt alkalmazható vontatott, gördülő, valamint tömlős üzemi berendezés is. A telep a hagyományos kézi áttelepítésű öntözőberendezéssel is üzemeltethető. Felszín alatti vízkészletre támaszkodó öntözés A Kisalföld területén a talajvízből történő öntözés szinte mindenütt igen eredményesen valósítható meg. A talajvíz-utánpótlás csapadékból, valamint a Duna és a Rába medréből történik a jó vízvezető kavicsrétegen keresztül. A kavicsréteg vastagsága Mosonmagyaróvár környékén eléri a 300 m-t is, a Kisalföld keleti és nyugati szélén 20—30 m-re csökken. A fajlagos vízhozam maximális értéke 4000 l/p/m, a víztartó rétegek szerkezete, és a kitermelhető fajlagos vízhozam károsítása nélkül. Így a kisalföldi területek a csőkutas öntözés szempontjából országos viszonylatban is a legkiválóbb adottsággal rendelkeznek. Csőkútjainkon a kúttechnológia kialakításától függően biztosítható a hazai esőztető berendezések vízigénye. A felszín alatti vízkészletből egyidejűleg 16 órás szakaszos üzemet figyelembe véve — számítások szerint, valamint az eddigi gyakorlati tapasztalatok alapján — mintegy 9 m

3/sec. vízmennyiség termelhető ki. Ennek jelentőségét talán nem is kell bővebben méltatni, ha mellé tesszük a felszíni vízkészletből történő öntözés 8,1 m

3/sec-os vízigényét. A csőkutas öntözés az 1960. évek során vált népszerűvé, kedvelt öntözési móddá. Ennek egyik oka — a fent elmondottaknak megfelelően — a kedvező vízbeszerzési lehetőség volt. Az elterjedés másik oka az volt, hogy rövid idő alatt, aránylag olcsón juthattak a mezőgazdasági üzemek öntözővízhez. A fentiek nagymértékben rá is nyomták bélyegüket a kúttelepítésekre. Ugyanis a tsz-ek éppen az olcsó, gyorsan (egy-egy gazdasági év alatt) megtérülő beruházás miatt a csőkutakat ötletszerűen, a pillanatnyi szükség szerint telepítették. Ez a módszer az elmúlt időszakban az igényekkel összhangban volt, azokat maradéktalanul kielégítette. A fejlődés azonban új utakat jelez a mezőgazdaságban és vízhasznosításban egyaránt. A nagyüzemi termelés komoly gépi felszereltséget kíván, különösen a zárt rendszerekben dolgozó mezőgazdasági üzemeknél. Az alkalmazott gépek mind teljesítményüket, mind terjedelmüket tekintve nagyobbak, mint az eddig alkalmazottak (gondolok pl.: az amerikai John Deere gépekre). Nyilvánvaló, hogy ezekkel a gépekkel már nem lehet az eddigi kis, vagy közepes táblákon gazdaságosan dolgozni. Elkerülhetetlen az újratáblásítás, amely során a korszerű termelés és művelés érdekében 150— 200 ha-os táblákat alakítanak ki. Ugyanakkor az öntözés területén is forradalmi változás tanúi lehettünk az elmúlt években, s vagyunk ma is. A hagyományos, hordozható öntözőberendezéseket felváltják a gépi áttelepítésű öntözőberendezések, amelyek egyszerűbbé, könnyebbé teszik az öntözést, hiszen jelentős élőmunkát takarítanak meg. Ennek előnyét a jelenlegi munkaerő-hiány mellett azt hiszem felesleges külön taglalni. Ezek a berendezések — leggazdaságosabban — meghatározott üzemrend szerint üzemeltethetők. Alkalmazásra eddig főleg a. c. nyomócsőhálózatú öntözőfürtökben kerültek. Figyelembe véve azonban hitelpolitikánkban az elmúlt években bekövetkezett változásokat; a következő években számolni kell az állami célcsoportos beruházások jelentős mértékű csökkentésével. Ennek ellenére vízigényes növényeink továbbra is vizet, öntözést kívánnak. Éppen ezért szükséges, hogy lehetőségeinket a leggazdaságosabban, ésszerűen használjuk ki. Elsősorban a kedvező csőkútas vízbeszerzési lehetőségre célszerű támaszkodni. Abban az esetben, ha a csőkutak helyét előreláthatóan, megfontolt tervszerűséggel választjuk ki, akkor az így kialakított csőkút-hálózattal a földalatti a. c. nyomóvezetékes öntözőfürtökkel közel azonos értékű öntözőtelepet kapunk. A beruházás viszont lényegesen olcsóbb az a. c. telephez viszonyítva, hiszen az a. c. csőhálózat a fektetési munkával és szerelvényekkel együtt elmarad. Ugyanakkor megfelelő terület kiválasztása esetén a gépi áttelepítésű öntözőberendezések is nagyszerűen alkalmazhatók. Nem utolsó sorban pedig összhangba hozható az új, nagyüzemi táblákkal. Az öntözőberendezések a forgalomban levő MA—200, illetve MAB—350-es szivattyúkkal üzemeltethetők. Befejezésül néhány szót az 1974. évi üzemelésről szeretnék szólni. Az elmúlt évekhez hasonlóan 1974 tavaszára is elvégeztük az öntözőrendszerek karbantartási munkáit. Megkezdtük az előző évek kedvező tapasztalatai alapján a rendszerek öntözővízzel való feltöltését az öntözési idény előtt. A feltöltés során 84 km öntözőcsatornába és 213 km kettős hasznosítású csatornába eresztettünk vizet, 28 db műtárgyat helyeztünk üzembe a vízvisszatartás érdekében, amelynek eredménye talajvíszint-emelkedés volt 20—60 cm közötti értékben, és mintegy 15 millió m

3 víz talajban történő hasznos tározását eredményezte. A mezőgazdasági üzemek részéről 1974-ben 29 607 ha terület öntözésére érkezett vízigény-bejelentés, amely a kapacitás 82%-os kihasználását jelentette. A nagy lendülettel meginduló öntözést a június— júliusi csapadékos időjárás jelentősen visszavetette. Amíg az első félévben 16 016 ha került megöntözésre, a júliusban megöntözött terület 2869 ha volt. Ilyen nagyarányú csökkenést a lehullott csapadék mennyisége nem tett indokolttá. Ezért a Vízhasznosítási Osztály — konkrét talajnedvesség-mérési, valamint a höveji evapotranspirációs adatok ismerete alapján — felhívással fordult a megye öntözőgazdaságaihoz. Felhívtuk a figyelmüket arra, hogy a talaj telítettségi állapota a megye nagy részén csak 50%-os, tehát a növények számára öntözés nélkül nem biztosított a zavartalan fejlődésükhöz szükséges vízmennyiség. A felhívás és az azt igazoló időjárás eredményeként ismét fellendült az öntözés, úgy hogy a megöntözött terület 29 477 ha-ra növekedett. Az időjárást is figyelembe vevő korrigálhektár-számítás alapján az 1974. évi öntözés 103,4%. Az eredmény jó. Sajnos a mezőgazdasági üzemek még mindig nem érzik kellőképpen az öntözés hasznosságát, csak széles körű propaganda esetén öntöznek szakszerűen, gazdaságosan. Így osztályunk további és fontos feladatának tartjuk — a fejlesztési feladatok mellett — a propagandamunka további szorgalmazását. Szeretnénk elérni, hogy öntözőgazdaságaink a technika és a tudomány legújabb eredményeit felhasználva az eddigieknél is intenzívebben éljenek a Kisalföld nyújtotta öntözési lehetőségekkel. 52