Hidrológiai tájékoztató, 1975

Garád Róbert: A Fertőtáj építészeti, idegenforgalmi és településtörténeti adottságai

I ször látták, azért térnek vissza, mert új és új hangulatot találnak a szinte építészeti környezetben. Ez a kőfejtőegyüttes nemcsak földtani, hanem őslénytani szempontból is rendkívül érdekes, tanulságos látvány. A nagy mélységben kivájt kőbányafalak megtapintható metszetként tárják elénk az elmúlt évmilliók földtörténetének egy érdekes szakaszát. A mai Földközi-tenger őse borította ezt a területet. Ennek üledékeiből származik a környékbeli nagy kiterjedésű lajtamészkővonulat. A heverő kőtörmelékekben és az emberi kéz által megmunkált falfelületeken lépten-nyomon feltűnnek különböző tengeri állatok és növények maradványai. A mészkőbe zártan megőrzött ősmaradványok segítségével megállapítható a földtani kor. A kibányászott követ nagy távolságokra szállították és a Fertőtáj ezen építőanyaga Sopron várfalának hatalmas tömegében éppen úgy megtalálható, mint a bécsi Szt. István templom gótikus íveiben. A kőfejtőegyüttes ma műemlékileg védett környezetté vált. Az évenként megrendezett „Soproni Ünnepi Hetek" alkalmával ez a hely ad teret az operai előadások és ünnepélyes nagyrendezvények számára. A vidék benépesített voltát igazolják a leletek. A szőlőkből is sok római és más leletek kerülnek elő, azonban a legfontosabb emlékünk az országhatáron elhelyezkedő Mithras-barlang. A bozóttal benőtt szentélyt 1866-ban találták meg. A szentélyt a napisten kultusznak hódoló perzsa katonák számára építették időszámításunk szerint a II—III. században. A magyar Fertőtáj irodalma rendkívül gazdag. Az itt vázolt gondolatok azonban megkívánják azon elképzelések és feladatok érintett ismertetését, melyek a további fejlődést meghatározzák. Elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia Fertőtáj Bizottságának tevékenységére kívánjuk felhívni a figyelmet, mert a megszületett helyzetfelmérő tanulmányok példásan igazolják korunk helyesnek ígérkező tájfejlesztési elképzeléseit. A kutatások koordinálásának megalapozására a Bizottság felkért kutatókat, intézményeket, szakembereket. Huszonhat szakágazat koordinátorainak beszámolói alapján sor kerülhetett a kiadványok elkészítésére. A kötetekre menő anyag felöleli a tájfejlesztés általános kérdéseit. A Fertő tó vidékét a tó viszonylag meleg vize, nagy vízfelülete, a táj különleges természeti és történelmi viszonyai, bája, megnyugtató jellege teszi a hazai és külföldi látogatók üdülésére és fogadására alkalmassá. A Fertő tó összefüggő területegység és fejlesztését és természetvédelmét egységes terv alapján célszerű irányítani. Politikailag a tó két államhoz tartozik. Ausztria hasznosítja a tóterület túlnyomó részét. A fejlesztés előkészítése a két országban külön-külön indult meg. Az eddigi tapasztalatok szerint a tó jövője érdekében szükséges a tapasztalatok egyeztetése és a közös érdekek biztosítása. A körzettanulmányok meghatározzák az ősközségek beépített területhelyzetét, vizsgálják a fejlesztésekkel összefüggő köz- és magánépítkezések körülményeit. Az utak, csatornák, közművek mezőgazdasági követelmények összefüggéseit. Az Országos Természetvédelmi Hivatal a Fertő tó és környékének különleges természeti adottságai, a ritka növény- és állatvilág védelmére tájvédelmi körzetet biztosított. A hivatalos rendeletek és elképzelések azonban sok gyakorlati nehézséggel találkoznak. A mindennapi élet rohanó üteme mellett helyi hivatalos és társadalmi összefogásokra kell alkalmas feltételeket teremteni. A rendelkezésre álló kormányhatározat részleteinek kidolgozása szép feladat és a már meglevő létesítmények élő közönségsikere igazolja az eddigi erőfeszítések helyes voltát. Évről évre gazdagodnak a határmenti kulturális találkozók programjai és szervesen kiegészítik az életszínvonal emelkedésével kapcsolatos kormányelképzeléseket. A tájegység településtörténetileg és építészetileg értékes terület. A keleti és déli részek a kisalföldi adottságokat, az egykori nagybirtokviszonyokat, míg a nyugati szakasz Sopron közelsége révén is, a nagymultú város közvetlen polgáriasodó hatását mutatja. Az elkészült tanulmánytervek gazdag adathalmaza is utal arra, hogy a Fertőtáj továbbfejlesztésének irányelveit egységes rendszerként kell kidolgozni és végrehajtani. A tájfejlesztés ténylegesen kultúrtáj építés legyen. A természeti szépségek ne tűnjenek el, hanem hangsúlyosabbá váljanak. E tájrendszert alkotó kis tájegységek ne tűnjenek el és összefüggésben a kapuvári, mosoni, hansági láprétekkel, láperdőkkel, továbbra is betöltsék eddigi szerepüket. A terület fejlesztése nagy társadalompolitikai jelentőségű. A bel- és külföldi látogatók ezen a tájon szerzett tapasztalatai tükrözik a magyar társadalmat is. A Fertő tó és környékének sajátos környezete évszázadokon át rányomta bélyegét az ott élő emberek szociális és kulturális életére. A Fertő és a Hanság rejtelmes vízivilága hatással volt a megélhetését kereső népességre. Ezek az ősi környezeti feltételek természetesen nagymértékben megváltoztak, de az átöröklődések és megszokottságok még sokáig élnek, sokszor már csak a tudat alatt. Az évszázados népi szokásokat és építészeti hagyományokat másképpen őrizték meg a magyarok, az itt élő németek és horvátok. Ugyancsak másképpen tükröződnek ezek a problémák a vegyes lakosságú falvakban. A vizsgált falvak lakossága az adottságok szerint a múltban halászó, vadászó életmódra kényszerült, míg más falvakban a zöldségtermesztés képezte a fő gazdasági tevékenységet. 1945 után bonyolítja ezt a kérdést az erre a környékre települt és a német lakosság helyére került alacsonyabb kultúrájú és szociológiailag csökkentebb értékű néprétegek (cigányok) jelenléte. A feladat itt kettősen jelentkezik. A megmaradt őslakosság szokásainak és népi értékeinek feldolgozása mellett az új igényekkel jelentkező sokrétű munkáskezek megfelelő foglalkoztatottságára is tekintettel kell lenni. A Fertőtáj híres krónikaírókat tudott kitermelni. A sokszor kusza kéziratok mindig feljegyezték a környék bortermelési adatait, mert a bor jelentette a gazdasági biztonságot. A jó szőlőszüret a mindenkori időjárás kedvező vagy bizonytalan volta szerint alakult. így a korabeli feljegyzések mindig tájékoztatnak az adott időszak meteorológiai adatairól és természetesen ezzel összefüggésben a Fertő tó vízháztartásáról. Ma már mindezt a sokrétű feladatot a vizsgáló és kutató állomások rögzítik és látják el. A civilizáció forgatagában eltűnnek és feloldódnak a néprajzi sajátosságok és a személyi változások kihatnak a táj szociológiai arculatára. A mosógépek és olajkályhák elfoglalják az eredeti tűzhelyeket, a sima típusbútorok pedig kiszorítják a népművészeti alkotás számba menő faragott és színes bútorokat. A Fertőtáj Bizottság tagjainak és szakértőinek munkásságát eddig hét kötetnyi kiadvány foglalta össze. A kérdések és irodalmi jegyzékek összefoglalását az 1972-ben megjelent mű, „A Fertőtáj bibliográfiája" magyar és német szövegezésben tartalmazza. A soproni ember számára fontos környezeti valóság a Fertő tó, ez a nagykiterjedésű, különös állóvíz, amely szeszélyességével, víztömegének változásaival évszázadokon át sok gondot okozott környéke lakóinak. Ámde ugyanakkor sok örömet, természeti gyönyörűséget is szerzett egyéb anyagi természetű javak mellett. A soproni ember mindig nagyon szerette a Fertőt. Mindig voltak, ma is vannak „imádói". Különös lényhez hasonlít a mi Fertő tavunk. Csak annak mutatja meg szépségeit, aki csodálja. Az elmúlt évtizedekben csak fáradságos csónakút után mutatta meg víztükrét. A hatalmas nádasok féltékenyen őrizték titkait. A most kibontakozó fejlesztési elképzelések és megvalósuló technikai létesítmények a tavat már sokkal gyakorlatibb keretek közé szorították. Titkait, szeszélyes vízsziningadozásait a mai ember céltudatosan feltárja és szabályozza. Végre egységes képpé olvadnak a régi emlékek, a helyi ember számára a szülőföld újra kibontakoztathatja szépségét. A táj hegyei, a dombos erdők és a nagy víztükör megtalálja helyét a társadalomban és a mai „krónikás" már fehér köpenyben a kutatóállomások computerébe táplálja az egykori szeszélyes és titokzatos világ változó adatait. 48