Hidrológiai tájékoztató, 1975

Bognár Antal: A Tanulmányi Állami Erdőgazdaság munkája és szerepe Sopron környezetvédelmében

nek, rendszerének kialakítása volt. Az államosítás Magyarországon az erdők államosításával kezdődött, és a felszabadulás utáni első állami nagyüzemek az állami erdőgazdaságok voltak. Az államosított erdők hatalmas fejlődést értek el a harminc év alatt. Az ország erdősültsége 12%-ról 17%-ra emelkedett, fakitermelésünk megkétszereződött, és a megtermelt fatömeg feldolgozására gyors ütemben épültek és épülnek az egyre korszerűbb fafeldolgozó üzemek. Sopronban a városi erdőnek 1945-ben történt államosítása után a város egész erdőgazdaságát tanulmányi erdőgondoksággá alakították, mely szervezetileg és üzemi szempontból az Állami Erdőgazdasági Üzemekhez, tanulmányi szempontból pedig az Erdőmérnöki Főiskolához tartozott. Az erdőgazdaságok 1950. évi átszervezésekor a Tanulmányi Erdőgondnokság tanulmányi jellegét megszüntették, és a volt városi és város környéki erdőkkel, a nagycenki és sopronkövesdi erdők hozzácsatolásával alakították ki a Soproni Állami Erdőgazdaságot. Egy évvel később, 1951-ben az erdőgazdaságot újból a tanulmányi cél szolgálatába állították, Soproni Tanulmányi Állami Erdőgazdaság elnevezéssel. Az 1953-ban végrehajtott újabb átszervezés során az erdőgazdasághoz csatolták a Röjtökmuzsaj és Iván községek környékén fekvő erdőket. így alakult ki az erdőgazdaságnak jelenleg is meglevő területe, szervezete és üzemrészenkénti megoszlása. Ugyanazon évben az Állami Erdőgazdaságok Főigazgatójának utasítása, új szervezeti és működési szabályzatot bocsátott ki a Tanulmányi Állami Erdőgazdaság részére, kihangsúlyozva annak oktatási, egyben gazdálkodási jellegét. Erdőgazdaságunk vállalati jellege 1968. december 31vel megszűnt és 1969. január 1-től önálló folyószámlás költségvetési szervvé alakult át. Az új erdőgazdaság tevékenysége — az oktatással és kutatással kapcsolatos tevékenység előtérbe helyezése mellett — változatlan volt. Feladatát azóta is az erdőgazdasági üzemtervi előírások végrehajtásával az éves terv és költségvetés alapján látja el. Mindezekből következik, hogy az oktatási és kutatási munka maximális kielégítése mellett fenntartottuk addigi termelési tevékenységünket, úgy, hogy a kettős szakmai cél egyensúlyt tartson és egyik se menjen a másik rovására. A Tanulmányi Állami Erdőgazdaság kezelésében levő erdők 1945. évi állományviszonyaira természetszerűen rányomta bélyegét a felszabadulás előtti időszak kezelési módja, mely a tulajdonjogi viszonyok függvénye volt. Az államosítás előtt az erdőgazdaság területének 49%-a magán és főleg nagybirtokos, 33%-a városi, 15%-a közbirtokossági és 3%-a egyházi tulajdonban volt. Ezen erdők gazdálkodására közös jellemző volt a rövid vágásforduló, a túlzott sarjaztatás, a nevelővágások és a mesterséges erdőfelújítások nagymértékű elhanyagolása. Mindezek következtében az eredetileg kocsányos tölggyel borított területek lassan elcseresedtek, majd akácerdőkké váltak, míg a bükk a helytelen gazdálkodás következtében rendkívüli módon visszaszorult és helyét a gyertyán foglalta el. Erdeink akkori állapotára jellemző, hogy a hektáronkénti átlagos élőfatömegük mindössze 93 m

3 volt, szemben a jelenlegi 167 m

3rel. Ugyanakkor a jelenlegi 11%-kal szemben csak 3%-ot képviseltek a 60 évesnél idősebb állományok. A Tanulmányi Állami Erdőgazdaság megalakulásakor fennálló helyzet megjavítása érdekében a legsürgősebb feladat az erdősítési hátralékok felszámolása, a gyenge növedéket biztosító rontott erdők átalakítása, az elmaradt nevelő vágások pótlása, a vágásra előírt, de még értékes növedéket szolgáló, fejlődőképes állományok fenntartása, az élőfakészlet növelése volt. A gazdasági célok megvalósítása mellett ugyanakkor el kellett végezni a tanulmányi feladatokat is. Így a 25 évvel ezelőtti feladataink nagyok voltak, és az erdőgazdálkodás sokrétű munkáját ezeknek figyelembevételével kellett megszabnunk és elvégeznünk. Engedjétek meg, hogy 25 éves tevékenységünk kiemeltebb munkáit, eredményeit ismertessem: Az erdőművelésben a csemetetermelés terén az erdőgazdaság rövid idő alatt önellátóvá vált és részben ennek következményeként erdősítési hátralékait 1964-ig felszámolta. Ennek keretében a 25 év alatt 6,860 ha első kivitelű erdőfelújítást végzett el, mely a 2270 hektáros erdőtelepítési kivitelekkel együtt 9,130 ha első kivitelű erdősítést jelent. Az erdősítési hátralék felszámolása mellett igen jelentős eredménynek mondható, hogy az intenzív erdősítési és ápolási munka, valamint az új technológia alkalmazásával a túlsúlyban kedvezőtlen termőhelyi viviszonyok ellenére is az erdősítések eredményessége kedvezően alakult. Az országos szintnek vehető 75%-os eredményességgel szemben erdősítéseink átlagos megmaradása elérte a 81%-ot. A mesterséges felújítások mellett különösen az utóbbi 20 évben sokat foglalkoztunk természetes felújítással is, elsősorban a Hegyvidéki Erdészet területén igyekeztünk kihasználni a termőhely adta lehetőségeket. Az elmaradt tisztításokat és gyérítéseket az erdőgazdaság 1959-ig elvégezte és az eltelt 25 év alatt 27 980 ha területen végzett állományápoló munkát. A nevelővágások minőségi megjavítását célzó oktató-nevelő tevékenység mellett azok hatékonyabbá tételére fokoztuk a belenyúlás mértékét. Ennek eredményeként az 1955-ös év 8,7 m

3-es és az 1965-ös év 21,4 m

3-es fatömegével szemben 1974-re elértük a hektáronkénti 30 m

3-es gyérítési fatömeget. Az erdőművelési munkák hatékonyabbá tétele és korszerűsítése érdekében különösen az utóbbi években nagyot léptünk előre. A tómalmi csemetekertben 1973. februárjában munkába állítottuk az előző évben célhitelből vásárolt Paperpot csemete gépsort, mely az első évben 150 ezer db papírcellás csemete előállítását biztosította. Az azóta létesített épületek, fóliaházak és egyéb berendezések révén minél előbb rátérünk a papírcellás csemetetermelés kiszélesítésére, a nevelt csemeték felhasználására és értékesítésére, az eddiginél nagyobb mértékben. Ezzel a módszerrel 1975-ben 40 hektár területet erdősítettünk be. A fahasználatban a szakszerű erdőgazdálkodás következtében megnövekedett és felhalmozódott élőfakészlet lehetővé tette fatömeghozamunk jelentős emelését. Ennek megfelelően míg az 1951. évi bruttó fakitermelésünk csak 24 000 m

3-t tett ki, addig ez a menynyiség 1974-re már 57 600 m

3-re, azaz 2,4-szeresére emelkedett.A 25 évi időszak bruttó fakitermelése elérte a 926 000 m

3-t, melyen belül nettó fatömegünk 813 600 m

3 volt. Az öröklött rontott erdőknek az 50-es években végrehajtott gyors ütemű kitermelése révén lehetővé vált, hogy az utóbbi években egyre jobb állományokat sorolhattunk be véghasználatra. Ennek következtében a fakitermelési technológia szintjének állandó emelése és az iparifa választékok körének bővítése mellett iparifa kihozatali %-unk állandóan emelkedett. Így az összes nettó fatömeg arányához viszonyított kihozatali %, az 1951. évi 33%-ról — 1974-re 56%-ra, míg az összes vastagfához viszonyított kihozatal 48%-ról 58%-ra emeledett. Ugyanezen időszak alatt iparifa termelésünket 1. kép. PÉNZ 2000 S hidraulikus daru Skoda tehergépkocsikat rak 41