Hidrológiai tájékoztató, 1975

Tóth Ferenc: Biológiai vízminősítés

Az első tó építése A területileg illetékes erdészeti szervekkel együttmű­ködve múlt év áprilisában megkezdtük egy tó építését, az 1. ábrán jelölt Hosszúpályi út és Kati-ér közötti te­rületen. A tervezés és építés leírását nem részletezem, inkább bemutatom a terület és tó néhány műszaki ada­tát (3. ábra). Üdülés szempontjából egységesnek vehető terület 200 ha. Ebből tó 14 ha, a tó vízmélysége 1,4—1,5 m, erdő 109 ha, rét-legelő 77 ha. A munka kezdése 1974. április 10. Befejezése 1974. október 2. Az építés során megmozgatott föld: Szkréper munka 99 573 m 3 Dózeres munka 73 162 m 3 Kotró munka 4 520 m 3 177 255 m 3 Megmozgatott föld 7 707 m 3/ha Építési költség 88 351 Ft/ha Építési költség 32 Ft/D-öl Mivel a terület a vízgyűjtő síkvidéki részén terül el és a vízparti üdülés érdekében kívánatos volt, hogy a tó a terepbe besimuljon, a fajlagos építési költség vi­szonylag ezért nagy. A várostól 6 km-re kialakult az a ligetes erdőterület, amely a jövőben elsősorban a jóléti célokat, vízparti üdülést szolgálja. A több mint 50%-os erdősültségű te­rület egyidőben több ezer ember kirándulását és pihe­nését teszi majd lehetővé. Debrecen városnak ma egy tenyérnyi vízfelülete sincs olyan természeti környezet­ben, amely a vízparti üdülés feltételeit kielégíthetné. Sem forintban, sem más naturális mutatókkal nem mér­hető tehát e terület értéke. Ez a tó az első a lehetőségek közül és alföldi terüle­tünkön a vízgazdálkodáshoz kapcsolt környezetfejlesz­tés egyik szép modellje. Újszerűsége e munkának az, hogy a vízgazdálkodás többcélúságán a jóléti és erdő­gazdálkodáson túlmenően a társadalmi többcélúságot is kielégíti a hétvégi pihenés és üdülőfejlesztés össze­hangoltságával. 3. kép. A Kati-tó részlete A munka végzése során minden esetben törekedtünk arra, hogy megőrizzük és megtartsuk a ligetesen talál­ható erdőfoltokat, hiszen egy indokolatlanul kivágott 100 éves fát csak száz év múlva lehet visszaadni. A terjedelem kötöttsége miatt nem ismertethetem azokat a terveket, amelyek a vízgazdálkodással, mint megalapozó tevékenységgel Debrecen megbomlott ter­mészeti egyensúlyának helyreállítását szolgálják, amely­től mindig elválaszthatatlan az erdő. Meg kell elégedni azzal, ha csak számszerűen érzékeltetem, hogy elkép­zelésünk szerint a jelenlegi adottságokhoz viszonyítva a Debrecen térségében összesen 210 ha hasonló tófelü­let lesz. A Kati-ér menti terület fejlesztésével egyetértenek a város vezetői, a közvélemény is elismerően fogadta. Folyamatban van a mesterséges, de már ma is termé­szetesnek tűnő tó környékének üdülőteleppé való fej­lesztése, melyet a DTV végez (3. kép). A vízgazdálko­dással, mint megalapozó tevékenységgel a településfej­lesztők bevonásával az erdészeti és vízgazdálkodási igé­nyek magasszintű kielégítésével— a parcellázás kikü­szöbölésével — a terület olyanná fejleszthető, amely szép környezetben megteremti a jószándékú, üdülni vágyók kulturált pihenését. Biológiai vízminősítés* TÓTH FERENC Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár „Társadalmunkban minden tevékenység az emberért, az ember érdekében történik. Ezt a célt szolgálja a víz­minőség-védelem is, melynek legkorszerűbb megközelí­tése a vízi ekoszisztémák védelmével érhető el." A vízminőség a víz tulajdonságainak összessége. Fel­színi vizeink elképzelhetetlenek élőlények, tehát élet nélkül. „Ahol víz van, élet is van." A földi környezet drasztikus romlása és a védekezés érdekében létreho­zott bioszféra program legnagyobb tanulsága éppen az, hogy a szennyvizet nem egyszerűen folyóba engedjük, az ivóvíz kivételével nem egyszerűen „vizet" emelünk ki, hanem minden esetben élő rendszerek, vízi ekoszisz­témák életébe avatkozunk, melyek ennek nyomán meg­változhatnak, igen gyakran úgy, hogy annak eredménye emberi megítélésünk szerint kedvezőtlen. A természet a megváltozott körülményekhez alkal­* Előadásként elhangzott az MHT Középdunántúli Területi Szervezete 1975. március 18-i előadóülésén. mazkodott, új, megváltozott egyensúllyal válaszol a kül­ső környezet átalakulására. A vízi élővilág minden ha­tásra saját törvényszerűségei szerint reagál és a bioló­giai szempont a legtöbb emberi vízhasználatkor sem közömbös (üdülés, fürdés, halászat, öntözés, haszonálla­tok itatása, ivóvízkivétel stb.), jogosan beszélhetünk te­hát „biológiai vízminőségről". A biológiai vízminőség azoknak a tényezőknek ösz­szessége, amelyek a vízi ekoszisztémák életét meghatá­rozzák, létrehozzák és fenntartják. Biológiai vízminő­sítéskor tehát a „víz tulajdonságainak összességéről" azokat vesszük szemügyre, amelyek a vízi élet szem­pontjából fontosak. A biológiai vízminőség mutatói, jelenségei és változá­sai négy tulajdonság csoportba sorolhatók. Ezek a víz halobitása, trofitása, szaprobitása és toxicitása. Halobitás a víz biológiai szempontból fontos szervet­len kémiai jellege. A vízben levő összes ion koncent­rációjától (össz-só) és az ionok minőségétől függ, te­39

Next

/
Thumbnails
Contents