Hidrológiai tájékoztató, 1975

Dégen Imre: Új irányzatok a magyar vízgazdálkodásban

tökéletesednek az elhárításukra. A fejlődés, mely csakugyan erősen terheli a természeti környezetet, egyszersmind lehetővé teszi, hogy az emberiség céltudatos, harmonikus kapcsolatot alakítson ki környezetével. Szembe kell szállnunk az olyan nézetekkel is, melyek úgy vetik fel ezt a kérdést, hogy a termelés való-e előbbre, vagy a környezetvédelem. A kettőt nem lehet szembe állítani. Növekedjék, bővüljön a termelés, ez a fejlődés velejárója, de oly módon, hogy ne okozzon kárt az embereknek és a természeti környezetnek. A termelés, a települések, az élővilág hulladékanyagait úgy juttassuk vissza a természetbe, hogy annak egyensúlyát ne bontsuk meg. Természetesen tudatában kell lennünk annak is, hogy a kialakult helyzet megváltoztatása, a környezetvédelem teljes körű hatékony megoldása nem rövid idő kérdése, csak hosszabb idő alatt és igen nagy anyagi áldozatok árán lehet lényeges javulást elérnünk, de következetesen, hozzáértő, konkrét módon törekednünk kell a megoldásra, a környezeti ártalmak csökkentésére. A szocialista mezőgazdaság, a belterjes gazdálkodás is új követelményeket támaszt a vízgazdálkodással szemben. Az egyre terjedő zárt termelési rendszerek szükségessé teszik a mezőgazdasági termelés és a vízgazdálkodás kapcsolatának felülvizsgálatát, a vízgazdálkodásnak, mint termelési tényezőnek szinkronizálását a mezőgazdasági termelés teljes folyamatával. A termőhelyi vízgazdálkodás jelentőségét az adja meg, hogy a csapadékból származó vizekkel is közvetlenül gazdálkodik, a termőhely vízállapotát folyamatos szabályozással optimális szinten tartja és az elfolyó vizeket úgy kezeli, hogy azok lebocsátása az üzem területéről csak szabályozott módon és mennyiségben történjen. Ugyanakkor a lefolyási és tározási viszonyok szabályozásával a nagytérségi vízgazdálkodás legfontosabb természeti feltételeire is alakítólag hat. Ezzel a termőhelyi vízgazdálkodás egyben a lefolyás mind teljesebb szabályozására irányuló vízgazdálkodási rendszereknek jelentős területi elemévé válik. Mezőgazdasági termelési szempontból alapvető jelentőségű az a termékeny hatás, amit a korszerű termelőhelyi vízgazdálkodás talajjavító, termelésnövelő funkciója révén nyújt. E téren még nagy tartalékaink, ki nem aknázott lehetőségeink vannak a komplex hidromelioráció alkalmazásában, ami a hagyományos belvízrendezés és öntözés hatékonyságát megsokszorozhatja. A komplex mezőgazdasági vízgazdálkodás szemléletes példája a Hansági vízgazdálkodási rendszer. A mintegy 25 000 ha — a távlatban 35 000 ha-ra növelhető — mezőgazdasági területet vízzel ellátó Kisrába—Hanság öntözőrendszer, és a Lébény—Hányi öntözőrendszer nemcsak a korszerű öntözést szolgálja, hanem a káros külvizek kizárását, a terület vízkészletének tározását és a talajvízszín szabályozását is megoldja. Ezzel e területen megteremti a biztonságos termelés alapját, ugyanakkor elejét veszi a tőzeges rét és erdőterületek öngyulladásának. Vízgazdálkodásunk egyik új eleme, az öntözéses gazdálkodás nagyarányú kiterjedése. Az öntözés, melynek hazánkban nem voltak számottevő hagyományai, immár 450 ezer ha területen járul hozzá a terméshozamok és a termelési biztonság növeléséhez. A nagy térségekre kiterjedő, tájalakító öntözőrendszerek sok esetben úttörői voltak az egész gazdasági szerkezet kedvező átalakításának. Az öntözés korszerű műszaki megoldásaival, gépi technológiájával, az esőszerű öntözés magas (70%-os) arányával, országunk a fejlett öntözéses gazdálkodást folytató országok sorába lépett. Az árvízvédelem jelentősége is más módon vetődik fel most mint korábban. A 2,5 millió ha-nyi árterületen él az ország lakosságának csaknem fele és az árvizektől védett népgazdasági vagyon értéke ma már eléri a 350 milliárd forintot, a következő 15—20 évben pedig minden bizonnyal megkétszereződik. Ugyanakkor az árvizek szintje és előfordulási gyakorisága növekvő tendenciát mutat. Jelentős változás következett be az árvizek elleni védekezés módszereiben is. Túlhaladottá vált az a korábbi — a maga idejében hasznos — elképzelés, amely kizárólag a folyómenti töltések építésével kívánta az árvízvédelmet megoldani. A talaj és a víz kölcsönhatását figyelembe vevő, tudományosan megalapozott talajmechanikai vizsgálatokra támaszkodva erősítjük a töltésrendszereket, de emellett vésztározókat, árapasztó csatornákat, területi árvízvédelmi rendszereket építünk, hogy városainkat, falvainkat, termőföldjeinket minél nagyobb biztonsággal védjük az árvízi elöntésektől. Míg korábban szinte valamennyi nagyobb árvíz töltésszakadást okozott, ma már a töltésekkel védett folyószakaszokon a közepes árvizeket teljes biztonsággal kivédhetjük és növekvő eséllyel vehetjük fel a küzdelmet a rendkívüli árvizekkel szemben is. Űj elemek a vízgazdálkodás funkcionális tevékenységében A vízgazdálkodás új irányzatainak meghonosításához korszerű gépek, berendezések, műszerek egész sora szükséges. Lényegében eltűnt a hagyományos, kubikos munka. A vízépítőipar földmunkáinak több mint 90%-át géppel végzik. Olyan nagy jelentőségű eredmények jelzik a műszaki fejlődést, mint a vízépítés iparosítása, az előregyártott építőelemek, a korszerű 'szennyvíztisztító, vízelőkészítő berendezések, a gépi áttelepítésű öntözőművek, az előregyártott acél víztornyok, a jégrobbantás fejlett technológiája, a számítógép mind szélesebb körű alkalmazása, a folyamatirányítás, az elektronika és az izotópok felhasználása. Országunk a nemzetközi vízügyi kapcsolatok fejlesztésében különösen érdekelt. Az összefüggő természeti egységet alkotó vízgyűjtő terület szemlélete alapján, a szomszédos országokkal együttműködve törekszünk közös gondjaink megoldására. Hatékony fóruma ennek a KGST, melynek keretében a szocialista gazdasági integráció elvei, jó alapot nyújtanak a gyakorlati együttműködés bővítésére, a Tisza- és Duna-völgyi vízgazdálkodás közös érdekű megoldására. Biztató kezdeményezések bontakoznak ki a Duna menti országok vízgazdálkodási együttműködésére is. Űj jelenség vízgazdálkodásunkban az is, hogy vízügyi kapcsolataink számos, nem szomszédos országra is kiterjednek. Baráti segítséget nyújtunk Mongólia és Vietnam vízgazdálkodásának fejlesztéséhez. Algériában, Irakban, Dél-Jemenben, Libanonban, Marokkóban, Szudánban, Nigériában és sok más országban segítjük a vízgazdálkodás fejlődését és ezzel gyarapítjuk országunk nemzetközi megbecsülését. A korszerű vízgazdálkodás nem alapozható ötletszerű megoldásokra, részintézkedésekre, rövid távú tervekre. Messze tekintő, előremutató, elmélyült elemzésen alapuló tervek szükségesek ahhoz, hogy népgazdaságunk szocialista fejlődésével összhangban a vízgazdálkodás társadalmi, gazdasági, politikai célkitűzéseinek megvalósítását elősegítse. Ezt szolgálja az ország vízügyi lehetőségeit összefoglaló Vízgazdálkodási Keretterv. A kerettervet irányadónak kell tekinteni valamennyi népgazdasági ágazat terveiben előirányzott vízgazdálkodási vagy vízgazdálkodást érintő feladatok kidolgozása során és alapadatul kell felhasználni a regionális rendezési tervek összeállításánál. A Keretterv alapján készült a vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciója, amelyet a Minisztertanács 1973-ban hagyott jóvá. Feladata, hogy a népgazdaság átfogó fejlesztésének keretébe illeszkedve kialakítsa a vízgazdálkodás általános és szakágazati fejlesztésének előirányzatait és fő tendenciáit mintegy 15—20 éves távlatban. Az OMFB keretében folyamatban van a vízgazdálkodás nagytávlatú fejlesztésének irányaival és módozataival foglalkozó tanulmány kidolgozása. Ez már a jövő század közepéig előretekintve vizsgálja a hazai vízgazdálkodás fejlődését és vázolja a prognosztizálható lehetőségeket. A vízgazdálkodás fejlesztésére népgazdaságunk évente mintegy 8 milliárd forint beruházást fordít. Emellett évente 8 milliárd forintot használunk fel azokra a termelő és szolgáltató műveletekre, amelyek révén a szükséges víz előállítható, és a vízkárok növekvő biztonsággal elháríthatok. 10