Hidrológiai tájékoztató, 1975
Környei László: A Nemzetközi Vízellátási Szövetség IWSA X. Kongresszusa (Brighton - Anglia)
Brazíliában 22,8 millió lakos vízellátása volt megoldva. A problémák felvetették az anyagi, műszaki eszközök koncentrálásának szükségességét. Ennek első lépéseként az Országos Lakásépítési Bank kidolgoztatta a Planasa-1, az ország közművesítési (vízellátás-csatornázás) komplex programját. Ezen belül minden szövetségi államra (Brazília 22 szövetségi államból áll) saját vízellátási és csatornázási terv készül. A tervnek figyelemre méltó jellemzője, hogy a jelenleg mintegy 4000 önálló vízművet 26 nagy állami közmű vállalatba vonja össze. A program végrehajtásához központi közművesítési pénzügyi szervezetet, bonyolító szervezetet és megvalósító, valamint üzemeltető vállalatokat hoztak létre. A terv részét képezi a káder képzési, oktatási terv és a megvalósításhoz szükséges anyagi-gyártó bázis biztosítására vonatkozó program. Kidolgozták a vízés csatornadíj nagyságát is, mely a szociális helyzettől függő lakossági tarifa-politikát és az ipari fogyasztók részére előirányzott magasabb díjtarifákat tartalmazza. Az egységes közműfejlesztés biztosítja azt, hogy a vízés csatorna közmű-szolgáltatás díja a havi minimális kereset 6%-ára csökkenthető és ezzel a tervszerűtlen egyedi megoldásokkal szemben — a lakosság részére mintegy 40%-os tarifacsökkentést lehet elérni. A községi vízellátás a fejlődő országokban még jobban elmaradott. A WHO felmérése szerint 91 fejlődő országban (Kína kivételével) 1970-ben 1,73 milliárd emberből 1,25 milliárd él falusi településeken. E lakosságnak 86%-a, 1,08 milliárd ember nem volt jóminőségű ivóvízzel ellátva. A legsúlyosabb a helyzet Afrikában és Délkelet-Ázsiában. E felmérés is megállapította, hogy az egyik komoly hátráltató tényező a szakemberhiány. Nehézséget okoz a problémák megoldásában ezen országok politikai instabilitása, az anyagi eszközök hiánya, a fokozódó infláció, az erős demográfiai fejlődés, valamint a munkanélküliség. A vízellátás biztosítása csak ezen országok területi és központi szerveinek közös összefogásával, valamint a különböző nemzetközi szervezetek segítségével fokozatosan oldható meg. A WHO egyik fejlesztési terve szerint fontos lenne, ha a szakemberképzés során az egyes fejlett országok meghatározott fejlődő országok közműveinek szakemberképzését vállalnák. Ennek megoldási módja lehetne, hogy a fejlett ország vízmű szakemberei tanulmányozzák a fejlődő ország vízellátási kérdéseit, s kialakítanák a képzés módszerét. A fejlődő ország kiképzésre kerülő szakembereit saját vízművüknél meghatározott időre fogadnák és ott továbbképzést biztosítanának részükre. így fokozatosan az egyes vízművek között kétoldalú kapcsolatok alakulnának ki és ezen keresztül több embert lehetne gyakorlati kiképzésben részesíteni, mint egyes központi tanfolyamok tartásával. Ugyanakkor biztosítani kellene, hogy a fejlődő országok részére gyakorlati, sok ábrával ellátott egységes kiképzési szakkönyvek készüljenek, melyek alkalmasak arra, hogy a későbbiekben a fejlődő országok gyakorlati szakemberei is végezhessék saját vízműveik személyzetének továbbképzését. Fel kell mérni, hogy a fejlődő országokban milyen technikai színvonalú vízellátási megoldásokat kell alkalmazni és milyen mértékben lehet figyelembe venni az adott ország iparát a szükséges berendezések előállítására. A vízellátási megoldásoknál célszerűen lehet alkalmazni az egyszerűbb lassúszűréssel kombinált víztisztítási módszert, mivel ennél a technikai megoldás nem teszi szükségessé komplikált vegyszeres kezelés alkalmazását. A lassúszűrő tisztítása több munkaerőt és helyet igényel, de ebben a fejlődő országok általában nem szűkölködnek. Érdekességként említhető meg, hogy a kongresszus során az egyik nigériai felszólaló a vízminőséggel kapcsolatban felemlítette, hogy Nigéria egyes területein a fokozódó iparosítás, olajbányászat miatt a szennyezetté váló felszíni vizek egészségre káros hatásának megszüntetése érdekében kutakat fúrtak. Megállapítható volt, hogy a fúrt kutakból egészséges, jó ivóvizet kapott a lakosság. Az elmúlt időszakban a lakosság a felszíni vizeket használta fel és annak ellenére, hogy ennek minősége rosszabb volt, csak hosszabb időszak után lehetett a lakosságot rászoktatni a jó ivóvíz fogyasztására. Ez általában ellentétes a fejlett országok gyakorlatával, ahol a felszíni vizek felhasználása csak akkor kerül sorra, ha a jobb minőségű felszín alatti vizek mennyisége már nem biztosítja a lakosság kellő vízellátását. A kongresszuson megrendezett filmbemutatón 6 színes filmet vetítettek. Mindegyik film érdekesen, szemléltetően foglalkozott a vízellátási kérdésekkel. Az első film Antwerpen város vízellátását mutatta be. A víztisztítóművel és a vízhálózattal foglalkozott. A vízhálózat üzemét számítógépes módszerrel ellenőrizték. A második film, mely az NSZK-beli Gelsenwasserwerk bemutatása volt, szemléltette a vízmű tevékenységét műszakilag, de bemutatta azt is, hogy az igazgatósági tanácsülések, a sajtókonferenciák hogyan tárják fel azt, hogy a víz természeti kincs és a jó ivóvíz szolgáltatása komoly anyagi áldozatokat igényel. A harmadik film a „Szomjazó Európa" propagandafilm, mely több ország NSZK, Franciaország, Hollandia, Svájc vízellátási kérdéseit tárgyalta. Bemutatta a modern ipar és városiasodás okozta súlyos problémákat a vízellátás területén. A negyedik film Hollandia vízellátásának problémáit tárgyalta, igen sok adattal és a problémák őszinte felvetésével. A következő film Marseille kikötőváros vízellátását és főképp vízbeszerzési lehetőségeit mutatta be. A karsztvíz kutatást a legmodernebb eszközökkel végzik, könnyűbúvárokkal, szeizmikus és radioaktív mérésekkel, műszeres automata vizsgálatokkal. Az utolsó film az angol Manchester város vízellátását és szennyvíz csatornázását tárgyalta és a feladatokat a vízfogyasztótól a vízbeszerzésig, a víztisztítóteleptől a hálózatig szemléltette. Főként a hálózatfenntartó-szolgálat megszervezése, a hibák keresése, a közönséggel való kapcsolattartás volt szemléltető a filmben. A szakmai kiállítást a Metropole Szállóban rendezték meg. A kiállításon 54 angol és 15 külföldi (1 francia, 4 amerikai, 3 nyugatnémet, 2 svéd, 1 osztrák, 1 ausztrál, 1 ír, 1 japán és 1 norvég) cég mutatta be a legkorszerűbb vízellátási berendezéseit, gyártmányait. A kiállításon szerepeltek vízellátási kutatási témák, vízműveket tervező és gyártó cégek, vízellátó-csöveket, szerelvényeket, szivattyúkat, vízmérőket és vízkezelő berendezéseket gyártó cégek. Távirányítással, automatikával foglalkozó cégek, valamint korrózióvédő anyagokat gyártó cégek. A kongresszust követő napokban a rendező szervek angol vízművek, regionális vízműrendszerek megtekintésére 1—6 napos tanulmányutakat szerveztek. Egyik egynapos tanulmányút keretében a Bough Beach-i vízművet mutatták be. A Londontól délre épült, 1971. óta működő tározós vízmű a Gatwick-i repülőteret és a kapcsolódó ipari létesítményeket látja el vízzel. A földgátas tározóban tárolt mintegy 9 millió m 3 vízből csak kb. 10% származik annak vízgyűjtőjéről. A tárolt víz legnagyobb részét az Eden folyból emelik át a tározóba. A vízkivételi mű négy szinten tudja megcsapolni a tározott vizet. Túlfolyó- és ürítő vezetéke van. A tározó vízgyűjtőterületén és a gát rézsűjén megengedik a birka-legeltetést, a tározóban a csónakázást. Az Eden folyóra telepített vízkivételi szivattyúház előtt durva rácsszűrő és finom szalagszűrő van. A tározóból kivett víz tisztítása: derítés (alumíniumszulfát, aktív kovasav), lágyítás, szűrés (gyorsszűrő és granulált aktív szénszűrő (klórozás) előklórozás és tisztítás utáni kloramin adagolás. (A víztisztítómű 3 nagy részre osztható. Középen vannak az elektromos kapcsoló — szolgálati és klóradagoló helyiségek, valamint a laboratórium. Az egyik oldalon a derítő, illetve a lágyító egységek, a másikon gyors- és szénszűrők helyezkednek el. A vízmű beruházási költsége angol fontban: összesen 2,65 millió, amiből 2,0 millió a tározó költsége, 0,65 millió pedig a vízműtelepé. Ez utóbbiból a víztisztítómű költsége 0,25 milliót képvisel. A vízmű létesítésével kapcsolatos előtanulmányok, a tervezés és az építés 11 évet vettek igénybe. 105