Hidrológiai tájékoztató, 1974

Kovács Árpád-Vörös Lajos: Az Orfűi-völgy tavainak vízminősége

mészkőben 12 fm/mű, gránitban 5 fm/mű, gneiszben 18 fm/mű. A dunai vezeték esetében két pajzsot kellene üzemeltetni és ebben az esetben öt akna helyett csak három aknát kell lemélyíteni. Ebben az esetben még négy szellőztetőlyukat kell lefúrni, mely lyukak később a vezeték megcsapolását szolgálhatnák (öntözés). A drávai vezetéknél négy akna helyett kettővel és két szellőztető lyukkal kell számolni. Az aknákat a 3,8 m belső átmérővel és monolitbeton biztosítással a szokványos mélyítési eljárásokkal létesítenénk. Kötélvezetéses kasok üzemelnének bennük a szállítás lebonyolítása céljából. A vízátemelő akna a gravitációs vezeték végén 6 m belső átmérővel készülne. Költségbecsülésünket négy változatra állítottuk össze: a dunai illetve drávai vezeték hagyományos és külön pajzsos megoldására. A becslés előárvetéseit 1973. évi árszinten kalkuláltuk, maximált árformában az erre a munkákra alkalmazott 11/1968 NIM—ÁH utasítás szerint. Pécs—Dráva vezeték hagyományos Kivitelezés: bányászati módszerrel fejtőpajzzsal Felvonulások 16 500 e Ft 13 000 e Ft Aknamélyítések 22 930 e Ft 20 202 e Ft Aknarakodók 5 510 e Ft 4 408 e Ft Vágathajtások 354 677 e Ft 497 151 e Ft Kitaikarásos vágatok 118 750 e Ft 21 000 e Ft Kőzetelszállítás 10 900 e Ft 9 850 e Ft Vízemelés 15 600 e Ft 7 340 e Ft Szellőztető fúrás — 2 000 e Ft 544 867 e Ft 574 951 e Ft Tartalékkeret 27 242 e Ft 22 420 e Ft Mind összesen 572 109 e Ft 597 371 e Ft Pécs—Dunavezeték bányászati módszer 610 440 e Ft fejtőpajzsos 657 201 Ft Fenti összeállításunk egyéb járulékos költségeket, mint: vízkivételi és átemelő mű, tervezés, kutatás stb. nem tartalmaz. Ugyanakkor a tárókihajtás nyomán megtérül pl. a kisajátítási költségek tetemes része és a kitermelt kőzetekből tározóművek gátjai épülhetnek, többletbevétel az öntözés is. Érdemes összevetni a költségeket a MÉLYÉPTERV 1970 évi pécsi regionális vízmű tanulmányával is. Azonos bázis árra és megfelelő összehasonlítási alapra redukálva a tervezeteket az alábbi értékeket kaptuk. A) Kettős vezeték jugoszláv azbesztcementcsőből 588 747 e Ft Táró, bányászati módszerrel 842 641 e Ft B) Gömbgrafitos kettős öntöttcsővezeték 1123 925 e Ft Táró, pajzsos építéssel 894 335 e Ft Az árarányok illusztrálására számítjuk az üzemelési költségeket és az A) változathoz hasonlítjuk, mivel a B) változat már eleve a táróépítés javára dönt. Az öszszehasonlíthatóság miatt, a táró végpontján is csak 140 000 m

3/nap kivitelezésével számolunk. A táró megépítése bányászati módszerrel: ivóvíz ipari összesen víz Ft/nap 92 850 57 280 150 130 Ft/m

3 1 33 0 82 Jugoszláv azbesztcementcső mint legolcsóbb ár esetén: 70 000 m'V'nap esetén 1,85 Ft/m

3 Fentiek szerint a legolcsóbb csővezetékes megoldáshoz képest évi 39,3 millió Ft megtakarítás érhető el az üzemelési költségek terén. Ütemezésünk során a Pécs—Drávai vezeték esetén, hagyományos bányászati technológia alkalmazásánál 300 fővel és 6 éves építési idővel számoltunk. Pajzzsal ez a feladat 300 fővel 3 év alatt oldható meg. Szintén 6 év a kivitelezési idő 350 fő telepített létszámmal, bányászati technológia esetén a Pécs—Duna vezetéknél. Pajzsos kihajtásnál a kivitelezés 3 év 3 hónapra csökkenthető. A táró kivitelezési ideje az össszberuházási időt is jelentheti, mivel a járulékos létesítmények megépítése a táróhajtással párhuzamosítható. A tanulmány fenti vázlatából is kitűnik, hogy az elképzelés a rendelkezésre álló berendezésekkel és technológiákkal megvalósítható. Kivitelezési költségei pedig nem haladják meg jelentős mértékben azokat az arányokat, melyeket a hasonló jelentőségű távlati beruházások megkövetelnek. Érdemes tehát a fentebb felvetett gondolatokkal részleteiben és népgazdasági szinten is foglalkozni. Az Orfűi-völgy tavainak vízminősége KOVÁCS ARPAD—VÖRÖS LAJOS Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság. Pécs Pécs városától autóúton mintegy 16 km-re fekszik Orfű község a Mecsek északi oldalán. A község közelében létesült országos jelentőségű üdülőkörzet alapját 4 mesterséges tó képezi. A tavak az Orfűi-patak völgyében, annak völgyzárógátakkal történő felduzzasztásával készültek és egymáshoz láncszerűen kapcsolódnak (1. ábra). A tórendszer első tava az Orfűi-tó, 1963-ban épült, felülete 10 ha, átlagos mélysége 1,4 m, üdülőtó. A második és egyben a legnagyobb az ún. Pécsi-tó, 1964— 1965-ben készült el, üdülőtó. Felülete 75 ha, átlagos mélysége 3,2 m. A tórendszer következő tava a Hermán Ottó-tó, halrezervátum. Felülete 29 ha, átlagos mélysége 1 m, 1968-ban épült. A legutolsó tagja a tórendszernek a Kovácsszénájai-tó, 1972-ben épült, 16 ha felületű, átlagos mélysége 1,5 m, vize még nincs hasznosítva. Az Orfűi patakot a Vízfőforráson kívül több kisebb helyi elnevezésű patak táplálja, a tórendszerről elfolyó víz befogadója a Baranya-csatorna, amely végső soron a Sió vízrendszeréhez tartozik. A tavak vízgyűjtő területe 41,8 km

2, ebből 60,1% erdő, 9,8% rét és legelő, 16,7% szőlő, gyümölcsös és szántó, 10,9% belterület és 2,3% a tavak felülete. A Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság Vízminőségi Felügyelete 1971 óta folyamatosan vizsgálja a tórendszer vízminőségét. Vizsgálataink elsősorban a trofitás fokának megállapítására irányultak, hiszen egy állóvíz vízminőségét tartósan a mesterséges eutrofizáció, azaz a trofitás fokának civilizációs hatásokra történő megemelkedése veszélyezteti (Felföldy 3,4). 56