Hidrológiai tájékoztató, 1974

Dvorzsák Tibor: Velencei-tavi nádirtásos kotrás műszaki problémái

indítását. Mivel a Balaton halának ügye egyúttal a horgászok ügye is, érthető, ha ők is igényelték ezeket a kutatásokat. Egyébként a népgazdasági érdekekkel párosult közösségi, vagy szűkebb csoportérdekek melletti kiállás nemcsak a balatoni halgazdálkodás ügyében, de számos más esetben is biztosította már hasznosságát, sőt társadalompolitikai szükségességét is. A Balaton halállományának fenntartása érdekében jelenleg évente mintegy 5,5 millió Ft értékű utánpótlás történik, ahogy azt az előzőkben láttuk (ivadék, növendékhal stb.). Az arányos teherviselés elve alapján ennek felét a Halgazdaság, felét pedig a Magyar Országos Horgász Szövetség fedezi. Mind a Halgazdaság, mind pedig a MOHOSZ anyagi áldozatot is hoz a tó kutatása érdekében. Természetesen a horgászat, mint haltermelő szektor nem jöhet számításba és szinte kizárólag üdülési funkciót lát el. A Halgazdaságnak igénye a Balatonnal szemben a fogási terveinek teljesítése, a Gazdasággal szemben támasztott népgazdasági igény pedig a tókörnyék — elsősorban az üdültetési idényre vonatkoztatott — halellátásnak a biztosítása. (A Halgazdaság éves fogási eredménye a tóból a hazai éves összes haltermelésünknek kb 4,5%-át teszi ki.) A horgász igénye a Balatonnal szemben a sporthorgászvágyak kielégítése, vagyis az, hogy sportját zavartalanul űzhesse és hogy a sikerélményt biztosító eredményes fogásban legyen része. A Halgazdaság az értékesebb ragadozók, elsősorban a süllőivadék előállítására és tóba telepítésére felkészült. Nagyban segíti ezt a munkálatot a Százhalombattán most létesült temperáitvizű Halszaporító Gazdaság bevonása ebbe. Ugyanez vonatkozik a csukaivadék telepítésére is, míg a kétnyaras ponty előnevelését a Gazdaság tógazdasági kerületei termelik meg évről évre a Balaton számára. Az anyagi források növelésével, mind a telepítések mérve, mind a hozamok volumene egyre inkább növekedni fog. A Szarvasi Haltenyésztési Kutató Állomás koordinálásával az MTA Tihanyi Biológiai Kutató Intézete már több éve folytat vizsgálatokat a tó halállományával kapcsolatban. Az 1973. évtől kezdve a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem is szép feladatokat kapott ezen területen. Megemlítendő, hogy az Országos Halászati Felügyelőség napjainkban vizsgálja annak lehetőségét, hogy a Hévíz lefolyó szakaszán egy olyan tógazdaságot létesítsen, amely kizárólag a Balaton halutánpótlását, ivadókolását lenne hivatva ellátni. Ujabban a sajtó is egyre többet foglalkozik a KisBalatonnak régi rendszerben való visszaállításával; ennek ártere ismét a Balaton halbölcsőjévé lenne. — Vagy például az 1973. évben megépült a Halgazdaság hűtőháza és így biztosítottnak látszik a tó környékének nyári halellátása. Ismeretes, hogy a Balatonnal járó feladatok nagy problémakörén belül számos érdek ütközik, és ezek sok tekintetben nehezítik az egyes részkérdések megoldását. A halgazdálkodáson belül is vannak például visszahúzó természeti erők (eliszapolódás), de civilizációs hátrányok is (szennyvíz stb.). Ugyanakkor nem lehet vitás, hogy a tó halállományát a jelenlegi állagában nemcsak védeni kell, de fejlődése érdekében áldozatot is kell érte vállalni. Ez a feladat viszont egyre nagyobb gondosságot, szakmai hozzáértést és feltehetően nem kevés anyagi áldozatot is követel. Az üdülési igények kiterjedése, illetve az üdülési feltételek jobb megteremtése kézenfekvő és ez a jövő tendenciája. Az üdülés, a pihenés, a dolgozók munkaerejének újrateremtése komoly társadalmi érdek. Ez azonban semmiképpen sem ütközhet a jövőben azon gazdasági érdekekkel, amely a tó halállományának gazdálkodásával kapcsolatos. A Balatoni Halgazdaság nagyon fontos szerepet játszik a tó halállományának tenyésztői, telepítési és szelektáló munkálataiban, ezért mint a tó halállományával gazdálkodó egységre szüksége van a népgazdaságnak, éppen a balatoni halkincs megóvása és fejlesztése érdekében. Ugyanakkor a tó halgazdálkodásában érdekelt százezres horgásztábort éppen a nagy létszáma, társadalmi befolyása és a természet szeretetéből fakadó meggyőződéses természetvédelme miatt kell aktívan és tudatosan a Balaton halgazdálkodásának fejlesztésébe és a tó természeti kincseinek megőrzésébe bevonni. Velencei-tavi nádirtásos kotrás műszaki problémái DVORZSAK TIBOR OVH Vízgazdálkodási Tröszt Az utóbbi években előtérbe került a Velencei-tó környezetének fejlesztése, hogy a tó és környezete mindjobban megfeleljen az üdülési követelményeknek. A Velencei-tó fejlesztésére hozott kormányhatározat értelmében a vízgazdálkodással összefüggő komplex fejlesztés az OVH hatáskörébe tartozik. Ennek a komplex fejlesztési feladatnak egyrészét képezi a tó kotrása és a parti területek feltöltése. Tanulmányomban csak a kotrással és a feltöltéssel kapcsolatos műszaki problémákkal kívánok foglalkozni. Vizsgáljuk meg először a kotrással kapcsolatos problémákat : A Velencei-tavi kotrási munkák végzése különleges feladatot jelent, mivel a kotrandó területek nagy része náddal sűrűn benőtt ősnádas. A kotrandó anyag rétegződött, különböző összetételű. Legfelül szálnád és a letöredezett, elöregedett nád, majd ezalatt a nádgyökérrel sűrűn átszőtt iszap, alatta esetleg tisza iszap és legalul agyag található. Az ilyen ősnáddal benőtt területek kotrására a vízépítésben használt vedersoros és szívónyomó kotrók nem alkalmasak. Kísérletek folytak ezekkel a kotrókkal, azonban a vedersoros kotrók a sűrűn bekövetkezett láncszakadás, a szívó-nyomó kotrók a gyökér bontófejre tekeredése, illetve a szivattyú dugulása miatt nem voltak alkalmasak. A feladat megoldására a kivitelezést végző Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság kialakította a Botond típusú kotrót, majd annak módosított változatát a PPV-t. A PPV típusú kotró szívó-nyomó rendszerű kotrók közé tartozik, azonban a bontófej függőleges tengelyű mely előtt a nádat körfűrész vágja le. A levágott nád és a nádgyökér nagy része felúszik. A felúszás miatt a munkaterületet be kell keríteni, hogy a nád szétúszását megakadályozzuk. Ezeknél a gépeknél a legnagyobb problémát a nád összegyűjtése, partra juttatása (szállítás és kirakás) és megsemmisítése jelenti. Mivel a nád összegyűjtését, partra juttatását a PPV alapgépes géplánccal nem sikerült megfelelően megoldani, ezért 1971. május 14-én határozat született, hogy a témát a Vízgazdálkodási Tröszt Műszaki Fejlesztési Osztálya a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság, majd a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság bevonásával dolgozza ki. A feladat megoldására első lépésként összegyűjtöttük a technológiai variánsokat, melyek megvitatása után alakítottuk ki a kifejlesztendő technológiát. A technológia kiválasztásánál döntő szempont volt, hogy a kitermelt nádat, nádtorzsát, nádgyökeret rögtön a kitermelés után olyan állapotba hozzuk, hogy az szétúszás nélkül csőben szállítható és további feldolgozás nélkül a feltöltésbe beépíthető legyen. 51