Hidrológiai tájékoztató, 1974

Dr. Ravasz Tibor: A szántóföld vízforgalmának törvényszerűségei, különös tekintettel a mezőgazdasági "hulladékvizek" elhelyezésére

Töltéssel és megfelelő fenékleürítővel ellátott tározóterekben a hordalék leülepedik, az árvízcsúcs lecsökken, a talajba való beszivárogtatás lehetősége megnövekedik. Az idők során feltöltött tározóterek művelése megoldható lesz, az esésviszonyok megjavulnak. A talajvédelmi munkák elsősorban vízrendezési, vízkárelhárítási munkák, melyek során a vizek természetes lefolyási, áramlási viszonyait megváltoztatjuk. A tervezés során ezért az illetékes Vízügyi Igazgatóság szakvéleménye kikérendő. Az engedélyezés során más szakhatóságok állásfoglalását is be kell szerezni. Fentiekben a hatalmas ismeretanyag és problémakör közül néhány kiragadott kérdéssel kívántam foglalkozni, távolról sem a teljesség igényével, hiszen egyegy részletkérdés is önálló tanulmány tárgyát képezheti. A tanulmányban inkább a felmerülő problémák nehézségeire kívántam a figyelmet felhívni, azzal a gondolattal, hogy a vízrendezés alapfeltételét képezi a nagyobb termékmennyiséget előállítani kívánó mezőgazdaságnak. IRODALOM Salamin P.: Mezőgazdasági Vízgazdálkodás. Egyetemi jegyzet. Tankönyvkiadó, Bp. 1972. 1—698. Juva K.—Cablik J.: Erózió—Talajvédelem. Bp. 1959. Juva K.: Vízrendezés. Tankönyvkiadó. Bp. 1966. 1—700. A szántóföld vízforgalmának törvényszerűségei, különös tekintettel a mezőgazdasági „hulladékvizek" elhelyezésére DR. RAVASZ TIBOR Agrártudományi Egyetem, Gödöllő A növekedésit és a terméshozamokat elősegítő tényezők között a víz termőhelyi eredete és szerepe, viszonylag egyszerű és látszólag jól áttekinthető. A csapadék (1) mint a termőhely elsődleges vízforrása, időszakosan beáztatja a talajt. A talaj (2) a beszivárgott vizet, két csapadék között szelvényében tárolja. A növényi vegetáció (3) a gyökérzóna hasznos vízkészletét folyamatosan felhasználja. Így válik a csapadék, — mint véletlenszerű időjárási elem — minden termőhelyen tulajdonképpen talaj tényezővé. Az időszakos csapadékvíz utánpótlódás és a folyamatos növényi vízfelhasználás a talajszelvény tározóképességén feloldódik mint termőhelyi ellentmondás. A termőtalajok, — amelyek háromfázisú rendszersk — ma már nagyobbrészt szántóföldi művelés alatt állnak. A szántóföldön azonban a termőhelyi „víztényező" nemcsak átalakul időszakosból folyamatos klímaelemmé, hanem az agronómiai befolyás hatása alá is kerül. A csapadékvíz talajon keresztüli hasznosulását így az agronómia, — elsősorban az agrotechnika — módosíthatja. Köztudott, hogy az agrotechnikai üzemi lehetőségeink az utóbbi években alapvetően megváltoztak. (Űj nagyüzemi gépek, fokozott műtrágyaellátás stb.) A fentebbi, — klíma,- talaj-, növény,- agrotechnika — kapcsolat alapján nyilvánvaló, hogy e folyamatban minden „részelem" módosításnak termőhelyi kihatása van. Az üzemileg jobb megoldások keresésének ezért elengedhetetlen előfeltétele, az új folyamat teljes átgondolása a főbb elemek és kapcsolódásaik törvényszerűségeinek ismerete alapján. Természetesen fokozottabb a kockázat és az áttekintési igény akkor, — ha mint a mezőgazdasági „hulladékvízdk" elhelyezésénél — a természetestől eltérő „célfunkciót" kívánunk megvalósítani a szántóföldön, de úgy, hogy a termőképességromlást mindenképpen el akarjuk kerülni. Ez olyan új helyzet, ami sokhelyen már üzemi kényszermegoldásokat alakított ki. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az új elemkapcsolódások lehetőségeinek felvázolása nélkül empirikus úton nehezen születhet meg a jó megoldás. Mélyebbre kell tekintetünk a termőhelyi folyamatokba, ha azt szeretnénk, hogy a megoldások lehetőségei — a nem mezőgazdasági szakemberek előtt is — jobban kirajzolódhassanak. 1. A szántóföld teljes vízforgalmi periódusa Minden szakaszos vegetációjú területen a termőhelyi vízforgalom két, egymástól rendszerint jól elkülönülő részre osztható. Ezek, a nyári vagy vegetációs félév, és a téli vagy nyugalmi félév periódusai. Vízforgalmilag — mint az alábbiak ezt folyamataiban is bemutatják — ezek a talajszelvény kiszáradásának, illetve beázásának (feltöltődésének) időszakai. A nyári félév — a téli beázást követően — rendszerint szántóföldi vízkapacitásra feltöltött szelvényállapottal indítja a tavaszi vegetációt. Közben, a növekvő besugárzás és más, — pl. a szél — szárítóerők hatására a talaj, felszínén át egyre több vizet veszít (evaporáció). Miközben a víz helyét oxigéndús levegő tölti ki a talaj fokozatosan fel is melegszik. így kialakulnak a csírázás feltételei, miután a magágy — a felső 4—5 cm — egyidejűleg képes biztosítani a víz,- hő,- oxigénellátást. A kelést követő növekedés és fejlődés alapvetően megváltoztatja a talaj eddigi „evaporációs" vízforgalmi rendszerét. A növény biológiai párologtató tényezőként kapcsolódik a talajszelvény vízforgalmába. Mélyülő gyökérzete, rétegről rétegre szárítja a talajt anélkül, hogy a felszíni párolgás e folyamatot befolyásolná (transzspiráció). A tenyészidő kiadós esői, közben a felszínen át, újra és újra vízkapacitásra töltik a felszínközeli rétegeket. Ha elég mély ez a beázás, a feltalaj gyökérzete ismét „felvehető" vízzel kerül kapcsolatba. A fiatal, fejlődő növény regenerálódó felszívó rendszere, új gyökereikkel szövi át a beázott réteget, s e „közelebbi" vizet gyorsan felhasználja. Közben, — ahogy fogy a felszínközeli víz — a fő vízellátást újra a mélyülő gyökérrendszer veszi át. A felette levő talajréteg ismét holtvízértékig kiszárad. E kettős vízfelvételi rendszer, — amit a természeti, időjárási viszonyok alakítanak ki — végül is két felszívó zónát, közte egy ún. „időszakosan száraz" talajréteget alakít ki szántóföldi viszonyaink között. A biológiai érésidő — pl. a búzaérés — a gyökérzóna „holtvízre" állításával elég szoros kapcsolatba hozható. Ilyenkor törvényszerűen „üres" — azaz száraz a teljes gyökérzóna. A kivétel véletlen mert az aratási időben eső csapadékok is csak a felső talajrétegeket áztatják át rövid időre. Az esőt követő evaporáció, majd a kizöldülő gyomvegetáció transzspirációs vízfelvétele, olykor napok alatt ismét kialakítják a teljes mélységében száraz „tarlószelvényt". Hazánk termőtájainak nagyobb részén ez a nyári vízforgalmi helyzet. A téli félév, törvényszerűen telítetlen, száraz gyökérzónával indul így a szántóföldön. Ez a helyzet annál inkább fennáll, minél — nagyobb volt a termés, (termőképesség); — mélyebb a gyökérzóna, (termőréteg-vastagság); — és szárazabb az időjárás, (vízutánpótlási viszonyok). 30