Hidrológiai tájékoztató, 1974

Lorberer Árpád: A magyar föld kutatásának lengyel úttörője Stanisłav Staszic

dön nincsenek vándorkövek, a laza törmelékes üledékek sokkal egyenletesebb szemcsenagyságúak. Felismeri, hogy a „törmelékterületek" mindenütt a nagy vízfolyásokkal kapcsolatosak: „Tovább Magyarország •területén a törmeklékterületeknek ez a széles zónája található a Tisza, vagyis Theis és a Duna folyók között is. Nagyobbszemű homokok, valamint agyagok váltakoznak szakadatlanul Pesttől Szegeden át egészen Temesvárig. Megfigyeltem, hogy a magyarországi törmelékterületeken nemhogy vándorkövek nincsenek, de olyan nagykiterjedésű homokos földek is vannak, amelyeken semmiféle kő sem található." A folyóvízi üledékképződést egyébként a kanyargós Tisza viszonyain szemlélteti. Kuriózumain túlmenően „A Kárpátok földszületése" elsősorban fontos adatforrás. Pl. Salgótarján környékének vízföldtani feldolgozása során igen figyelemreméltó volt a Sóshartyánban egykor található természetes sós-jódos források említése, az erdélyi geológusok pedig minden bizonnyal hasznosítani tudnák a sóbányászatról és sós forrásokról, ásványvizekről közölt adatait (1. ábra). A huszadik századi olvasó számára természetesen' komikusnak tűnhetnek a magyar földrajzi helyneveknek néha meghökkentően torz elírásai (pl. Szeged: Zegadyn) vagy félreérthető lengyel fonetikai megfelelői. Ezek egy része — sajnos — a helyi lakosság tréfás hajlamairól vagy inkább értetlenségéről is árulkodik. Ha figyelembe vesszük azt a kort, amelyben élt és dolgozott, azokat a körülményeket, amelyek között utazott, csak csodálhatjuk hallatlan akaraterejét, széles látókörét és humanizmusát. Eltekintve a felvilágosodás korára annyira jellemző filozófiai, nyelvészeti, néprajzi és biológiai kitérőktől — Staszic tárgyalásmódja, stílusa szokatlanul egzakt. Részletesen ismerteti a vonatkozó szakirodalmat, az egyes területekre vonatkozó észlelési adatait, megfigyeléseit és következtetéseit. Nyoma sincs művében a kortársainál lépten-nyomon fellelhető panaszkodásoknak, amelyek hol az utak állapotára, hol pedig a vendégfogadók ellátási viszonyaira, sőt gyakran a poloskáira is vonatkoznak. Leírásaiból a természet csodálata, mélységes szeretete és megismerésének öröme csendül ki. A könyvéhez csatolt atlaszban egy, a Magas-Tátrától a Balti-tengerig terjedő földtani szelvény, néhány érdekes kövület rajza, az érc- és sólelőhelyek, kohók jegyzéke és bányászati termelési adatok táblázatai, valamint a Tátra északi oldalának panorámarajza és a gurál népviseletről készített vázlat, sőt egy szirtisas rajza is megtalálható. Az 1806-ban készített, Hoffmann és Frey által 4 különálló rézlapra metszett kézi festésű térkép nagy vonalakban a Balti-tenger—Odera—Morva—Duna—Fekete-tenger—Dnyeper és a Nyemen által határolt területeket ábrázolja. A korokat színekkel, a különféle képződményeket számokkal jelöli, ezenkívül különféle pontokkal és vonásokkal szemlélteti az egyes hegyek magassági viszonyait és a tektonikai viszonyokat, összesen 180 különböző jel található a térképen (2. ábra). A magasságokat jelző hipszometriai jelek elemzésével (amelyekből a térképen kb. 2000 db található, 9 magassági kategóriát jelölnek) R. Danysz-Fleszarowa (1928) rendkívül érdekes következtetésekre jutott. A párizsi lábban megadott magassági kategóriákat átszámítva megrajzolta Staszic térképén a 100, 300, 500, 1000 és 2000 m-es t. sz. f.-i szintvonalakat és megállapította, hogy Staszic méréseinek túlnyomó többsége annyira pontos volt, hogy a Kárpátok és Lengyelország területén teljesen reális domborzati kép volt szerkeszthető, amelyen még a dinamikai-geológiai folyamatok (pl. az erózió) is a tényleges állapotnak megfelelően jelentkeznek. Staszic eredményeit csak akkor tudjuk teljes mértékben értékelni, ha figyelembe vesszük, hogy az első hasonló hipszometrikus térkép, amelyet a francia Dupain-Triel készített, csak 1791-bén jelent meg, a lengyel geológus területéről pedig — Selmecbánya környékéről — Beudant 1822. évi térképe közöl néhány magassági adatot. A Bécsi Katonai Térképészeti Intézet 1824. évi felvételén mindössze három magassági adat található, amelyek egyébként hibásak is: a Bábakő (Babia Góra: 1753 m, 1725 m helyett), a Lomnici csúcs (2710 m, 2634 m helyett) és a Hóvár (Goverla: 1490 m, 2058 m helyett!). Általánosságban megállapítható a térképéről — a síkrajzi hiányosságoktól eltekintve (a Bükk hegység hiányzik, a Magas-Tátra aránytalanul nagy területet foglal el, stb.) —, hogy a különböző területrészeken eltérő pontosságú. Ez nemcsak a neptunista felfogásából adódott, hanem tudatos is: attól függően részletez egyegy területet, hogy milyen mértékben volt alkalma megismerni. A hegyek magasságát és a dőlésirányokat csak a személyesen bejárt helyeken adja meg. A térkép Magyarországot is ábrázoló „A"-jelű lapjának az elemzésével igen érdekes vízgazdálkodási megállapításokat is tehetünk. Folyóink vonalozása — az ekkor szokásos területtartó vetületet figyelembe véve — reálisnak mondható, nagyobb vízfolyásaink közül csak a Túr hiányzik. A Kraszna, — amely a térképen a Szamosba folyik, a szabályozás előtti állapotnak megfelelően — nincs megnevezve, hasonlóan a Takta neve is hiányzik. A Rákos patak helyetti „Kakos" elírás valószínűleg a vésnök számlájára Írandó. A dunavölgyi és a bácskai árterület (Lacus Muslanga) a Ferenc-csatorna megépülése előtti állapotban látható, tónak jelöli a térkép az Ecsedi-lápot is. A Szernye-mocsár hiányzik, viszont a Nagy- és Kis-Sárrét és a Tisza árterének időszakosan vízállásos területei jól felismerhetők. A „Sáros folyó"-nak feltüntetett Szárazér valószínűtlenül nagynak látszik. Különösen zavaróan hat, hogy a Fekete-Körös bal oldali mellékfolyója, a Tőz főfolyóként szerepel, még a Hármas-Körös neve helyett is „Tozs" található. Staszic az Alföld egyik fő jellegzetességeként a Csörsz Árkát tünteti fel „Fossa diaboli" megnevezéssel (ahogy az Al-Dunánál is feltünteti a „Fossa Traiana"-t). Budapest környékének földtani felépítésével kapcsolatban (amiről a szövegben alig esik szó, bár említ andeziteket Visegrádról) feltűnő, hogy a Dunai Andezithegységet a Mátrával és a Tokaji hegységgel együtt korban idősebbnek („elsődlegesen rétegzett kőzetek"-nek) jelzi a Pilis-Budai hg. és a Vértes-Gerecse területének mezozoikumával szemben, amelyeket a harmadik csoportba, a „tenger előtti korszakba" sorol be. Teljesen helytálló a pesti oldal paleogén-neogén dombvidékének besorolása a „tengeri kőzetek" csoportjába. Staszic művét egészében összehasonlítva Beudant klasszikus útleírásával, mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a francia szerző sem ismerhette a „Földszületést"-t, csak Staszicnak a „Sur les frontiéres de la Galicie" című, a Journal de Physique (Paris) 1807-es évfolyamában megjelent cikkére találunk hivatkozást. Ha figyelembe vesszük, hogy Beudant tévedései — ha másfélék is —, de legalább ugyanannyira jelentősek voltak, mint Stanislaw Staszic téves elképzelései, megállapíthatjuk, hogy a lengyel természettudós munkája legalábbis egyenértékű a Francia Akadémia és a Magyar Tudományos Akadémia tagjának munkájával. Staszic tudományos munkásságát hazánkban valószínűleg a nyelvi problémák miatt nem ismerték eddig eléggé. Ezenkívül minden bizonnyal közrejátszott abban neptunista felfogása is, hogy értékes felismerései nem válhattak közismertté. Ismeretes, hogy röviddel az Ö művének megjelenése után, az aktualizmus elvének széleskörű elterjedésével megállapításainak jelentős része elavult és emiatt műve nem válthatott ki szélesebb körű érdeklődést. Az a tény viszont, hogy térképe a legkorábbi nyomtatásban megjelent földtani térképe Magyarországnak és munkássága jelenleg is sok értékes adattal gazdagíthatja ismereteinket, arra kötelez bennünket, hogy az őt megillető megbecsülésben részesítsük. Lorberer Árpád IRODALOM 1. Beudant, F. S.: Voyage minéralogique et géologique en Hongrie pendant l'année 1818. Paris, 1822. 2. Danysz—Fleszarowa, R.: O znakach hipsometrycznych znajdujqcych si$ na mapie geologicznej Polski 8